Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - X. rész: Kisflanc válasza

[Country Komfort:] Emlékszem, amikor elkezdtem blogolni, az első pár lázas bejegyzés után körülnéztem a hazai színtéren, és azonnal végigolvastam jó néhány blogot, a kezdetektől a legfrissebb posztig, éjszakába nyúlóan. Edina blogja, a Kisflanc is köztük volt: akkor is úgy gondoltam, és ma is igaz, hogy ha egy sikkes francia lakást vagy menő, újrahasznosítással kapcsolatos ötleteket szeretnék látni, Kisflanc soha nem okoz csalódást... Ami pedig külön jó, hogy Edinával immár szerkesztőtársak lettünk: a dekooder népes csapatába tartozunk mindketten. A képeket most is úgy nézzétek, hogy ő válogatta nekünk mindet!

***
A nagyvilág eseményeitől egyre többen szeretnének elvonulni vagy kirekedni, erre a vidéki élet, a vidékre költözés egy jó lehetőség.
Az alacsony büdzséből gazdálkodás és ebből adódóan az önellátó életmód népszerűsödése a lakberendezési trendekben is nyomot hagy. Ennek következménye, hogy bátrabban mentünk régi használati tárgyakat, értelmet adunk örökölt holmiknak, rongyokból készítünk dekorációt vagy lakberendezési kiegészítőket.

Ezek bizonyos fajta biztonságérzetet nyújtanak, mint a jól megtömött éléskamra. Sajnos nem mindenki tud a városból a vidékbe szakadni, ezért a városi közegbe próbálja átültetni a vidéki stílust vagy életmódot, ami lehet francia, angol, amerikai vagy akár magyar stílusú vidéki hangulat, bátran lehet kísérletezni a már berendezett lakásokban is, hiszen ezek érdekes párosítások lehetnek és egyedi megjelenést eredményezhetnek, akár a legmodernebb berendezésekkel keverve.

Kedvenc helyeim nincsenek, de ajánlani tudom a mindenki által ismert aukciós oldalakat és a piacokat, mert ott igazi ütött-kopott holmikat és nem a replikákat, másolatokat lehet beszerezni. 

Olvasni és nézegetni a következő magazinokat ajánlom: Country Homes, Country Chic, Vivre Country, Art & Decoration, Cote Sud, Veranda...


U.i.: A körinterjú lassan a végéhez ér: pénteken a Kedvenc Otthon blog szerzője, Noémi válaszol. Olvasd el az ő véleményét is!
Szeretnéd látni az eddig megjelent kilenc választ? Klikkelj a bejegyzés alatt a blogger szóra!





Megjegyzések

  1. Hát ez a szalmazsákos konstrukció nagyon festõi, de ráülni azért nem szeretnék. Biztos, hogy állandóan vakarózék annyira szúrkálna a szalma! Különben szépek a képek, de nekem még mindig hiányzanak a színek. Ne értsétek félre, szeretem a szolíd, pasztelleket, de valahogyan valahol egy “accent” színnek kellene lennie, nem? Vagy ez csak az én mániám?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra régen ez a színösszeállítás volt a non plus ultra, aztán mára én is gyakran az élénk fókuszpontra voksolok. Amit a francia shabby chic nem bír el!

      Törlés
  2. Nagyon szeretem Kisflanc blogját szakmailag és emberileg is a kezdetek óta és hamar meg is ismerkedtünk, mivel, kedves, közvetlen, de személyesen csak most fogunk találkozni, ha igaz... Már várom!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p