Ugrás a fő tartalomra

Bútorékszerek: interjú és JÁTÉK!

Adamcsik Anita egyedi bútorgombjait, -fogantyúit, csempéit, kerámia névtábláit és szappantartóit néhány hónapja ismerem: a Stilblog kiváló interjújában és Kisflanc szuper játékában olvastam róluk. Örömmel jelentem, hogy szépségükhöz méltó fotókkal mutatjuk be a bútorékszereket, a beszélgetés után pedig játszunk!


Említetted, hogy az élénk, ragyogó színű bútorgombok a kedvenceid. A saját öltözködésedben, a lakberendezésben milyen színösszeállítást szeretsz?

Az öltözködésemben is kedvelem az izgalmas, feltűnő színösszeállításokat, a tiszta színeket ugyanúgy, mint a csodálatosan finom pasztelleket. Mindig az adott napszaktól, hangulatomtól függ. Van, amikor a nagy mintás, színes ruha a nyerő, máskor meg a kis "szürkémben" érzem a legjobban magam.

Amikor találkozol egy vásárlóddal, és mondjuk, csempét festesz/fogantyút/névtáblát tervezel neki, mire figyelsz a lakásában? 

Mindig kikérdezem a megrendelőimet a környezetükről, a majdani tárgyaimat körülvevő színekről, anyagokról, a lakásuk stílusáról...ezek közé kell szervesen illeszkedniük a bútorgombjaimnak, csempéimnek, névtáblának! Ez az a plusz, amit nyújtani tudok nekik.


Milyen hazai vagy külföldi épületek inspirálták a munkádat? 

Imádom Gaudit! Barcelonában bejártam az összes épületét, csodálattal tölt el az a részletgazdagság, ahogyan megtervezte őket, a bútoroktól a kéményekig! De így vagyok Hundertwasserrel és a szecesszió több építészével is. Ahol csak tehetem, megnézem a házaikat, feltöltődöm bennük, ihletet merítek belőlük!

Most nagyon divatos a bútorfelújítás, -újrahasznosítás. Szerinted megéri a sok munkát? Miért/miért nem? Van-e a környezetedben jó példa ilyen bútorra?

Szerintem mindenképpen megéri! De azt hiszem, akkor az igazi, ha magunk csináljuk, magunknak és még élvezzük is a folyamatot...nem kell mindig egetrengető, nagy munkákba hajszolni magunkat.  A tervezés, a gondolat kiérlelése sokkal fontosabb! Persze nem hátrány, hogy a Párom bajnok az ilyesmiben!


A bútorfogantyú-funkción kívül te mire használnád még a bútorgombokat?

Ékszertartónak, törülközőtartónak, a kisebbek akár valódi ékszerek lehetnek, díszcsomagolásnál is használtam már őket...
Mit jelent számodra a vidékies lakberendezési stílus?
Az otthonosságot!


JÁTÉK:

egy szerencsés Country Komfort-olvasó tíz darab egyedi bútorékszert nyer! Nagyszerű indulócsomag a saját kezű bútorfelújításhoz, tökéletes ajándék egy hobbiból barkácsoló barátnak... és még sorolhatnám!

Ha szeretnél részt venni a játékban, a következőket tedd:

1) Legyél a Bútorékszer és a Country Komfort követője a Facebookon (célunk a 300, illetve a 3300 csapattag!), és

2) legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (kék gomb itt, a blogon /"Feliratkozás a webhelyre"/), és

3) a Facebookon, a Bútorékszer-JÁTÉK nevű mappában jelöld be magad az egyik fotón. Egyszer, egy fotón!

4) A megosztást és a lájkolást is nagyon szeretjük. :-)


A játék 2012. május 1-én este 8-kor ér véget!

A bútorékszer honlapját itt találod.




Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  2. Én is:)
    (fb-on a férjem nevén Adam Németh)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  4. manoloogus= Németh Györgyi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  5. ;) én is, mint a kispipi a meséből.

    VálaszTörlés
  6. Teljesítve :)Nagy Ildikó

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l