Ugrás a fő tartalomra

Bútorékszerek: interjú és JÁTÉK!

Adamcsik Anita egyedi bútorgombjait, -fogantyúit, csempéit, kerámia névtábláit és szappantartóit néhány hónapja ismerem: a Stilblog kiváló interjújában és Kisflanc szuper játékában olvastam róluk. Örömmel jelentem, hogy szépségükhöz méltó fotókkal mutatjuk be a bútorékszereket, a beszélgetés után pedig játszunk!


Említetted, hogy az élénk, ragyogó színű bútorgombok a kedvenceid. A saját öltözködésedben, a lakberendezésben milyen színösszeállítást szeretsz?

Az öltözködésemben is kedvelem az izgalmas, feltűnő színösszeállításokat, a tiszta színeket ugyanúgy, mint a csodálatosan finom pasztelleket. Mindig az adott napszaktól, hangulatomtól függ. Van, amikor a nagy mintás, színes ruha a nyerő, máskor meg a kis "szürkémben" érzem a legjobban magam.

Amikor találkozol egy vásárlóddal, és mondjuk, csempét festesz/fogantyút/névtáblát tervezel neki, mire figyelsz a lakásában? 

Mindig kikérdezem a megrendelőimet a környezetükről, a majdani tárgyaimat körülvevő színekről, anyagokról, a lakásuk stílusáról...ezek közé kell szervesen illeszkedniük a bútorgombjaimnak, csempéimnek, névtáblának! Ez az a plusz, amit nyújtani tudok nekik.


Milyen hazai vagy külföldi épületek inspirálták a munkádat? 

Imádom Gaudit! Barcelonában bejártam az összes épületét, csodálattal tölt el az a részletgazdagság, ahogyan megtervezte őket, a bútoroktól a kéményekig! De így vagyok Hundertwasserrel és a szecesszió több építészével is. Ahol csak tehetem, megnézem a házaikat, feltöltődöm bennük, ihletet merítek belőlük!

Most nagyon divatos a bútorfelújítás, -újrahasznosítás. Szerinted megéri a sok munkát? Miért/miért nem? Van-e a környezetedben jó példa ilyen bútorra?

Szerintem mindenképpen megéri! De azt hiszem, akkor az igazi, ha magunk csináljuk, magunknak és még élvezzük is a folyamatot...nem kell mindig egetrengető, nagy munkákba hajszolni magunkat.  A tervezés, a gondolat kiérlelése sokkal fontosabb! Persze nem hátrány, hogy a Párom bajnok az ilyesmiben!


A bútorfogantyú-funkción kívül te mire használnád még a bútorgombokat?

Ékszertartónak, törülközőtartónak, a kisebbek akár valódi ékszerek lehetnek, díszcsomagolásnál is használtam már őket...
Mit jelent számodra a vidékies lakberendezési stílus?
Az otthonosságot!


JÁTÉK:

egy szerencsés Country Komfort-olvasó tíz darab egyedi bútorékszert nyer! Nagyszerű indulócsomag a saját kezű bútorfelújításhoz, tökéletes ajándék egy hobbiból barkácsoló barátnak... és még sorolhatnám!

Ha szeretnél részt venni a játékban, a következőket tedd:

1) Legyél a Bútorékszer és a Country Komfort követője a Facebookon (célunk a 300, illetve a 3300 csapattag!), és

2) legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (kék gomb itt, a blogon /"Feliratkozás a webhelyre"/), és

3) a Facebookon, a Bútorékszer-JÁTÉK nevű mappában jelöld be magad az egyik fotón. Egyszer, egy fotón!

4) A megosztást és a lájkolást is nagyon szeretjük. :-)


A játék 2012. május 1-én este 8-kor ér véget!

A bútorékszer honlapját itt találod.




Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  2. Én is:)
    (fb-on a férjem nevén Adam Németh)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  4. manoloogus= Németh Györgyi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  5. ;) én is, mint a kispipi a meséből.

    VálaszTörlés
  6. Teljesítve :)Nagy Ildikó

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 
1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapás…

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…