Ugrás a fő tartalomra

Bútorékszerek: interjú és JÁTÉK!

Adamcsik Anita egyedi bútorgombjait, -fogantyúit, csempéit, kerámia névtábláit és szappantartóit néhány hónapja ismerem: a Stilblog kiváló interjújában és Kisflanc szuper játékában olvastam róluk. Örömmel jelentem, hogy szépségükhöz méltó fotókkal mutatjuk be a bútorékszereket, a beszélgetés után pedig játszunk!


Említetted, hogy az élénk, ragyogó színű bútorgombok a kedvenceid. A saját öltözködésedben, a lakberendezésben milyen színösszeállítást szeretsz?

Az öltözködésemben is kedvelem az izgalmas, feltűnő színösszeállításokat, a tiszta színeket ugyanúgy, mint a csodálatosan finom pasztelleket. Mindig az adott napszaktól, hangulatomtól függ. Van, amikor a nagy mintás, színes ruha a nyerő, máskor meg a kis "szürkémben" érzem a legjobban magam.

Amikor találkozol egy vásárlóddal, és mondjuk, csempét festesz/fogantyút/névtáblát tervezel neki, mire figyelsz a lakásában? 

Mindig kikérdezem a megrendelőimet a környezetükről, a majdani tárgyaimat körülvevő színekről, anyagokról, a lakásuk stílusáról...ezek közé kell szervesen illeszkedniük a bútorgombjaimnak, csempéimnek, névtáblának! Ez az a plusz, amit nyújtani tudok nekik.


Milyen hazai vagy külföldi épületek inspirálták a munkádat? 

Imádom Gaudit! Barcelonában bejártam az összes épületét, csodálattal tölt el az a részletgazdagság, ahogyan megtervezte őket, a bútoroktól a kéményekig! De így vagyok Hundertwasserrel és a szecesszió több építészével is. Ahol csak tehetem, megnézem a házaikat, feltöltődöm bennük, ihletet merítek belőlük!

Most nagyon divatos a bútorfelújítás, -újrahasznosítás. Szerinted megéri a sok munkát? Miért/miért nem? Van-e a környezetedben jó példa ilyen bútorra?

Szerintem mindenképpen megéri! De azt hiszem, akkor az igazi, ha magunk csináljuk, magunknak és még élvezzük is a folyamatot...nem kell mindig egetrengető, nagy munkákba hajszolni magunkat.  A tervezés, a gondolat kiérlelése sokkal fontosabb! Persze nem hátrány, hogy a Párom bajnok az ilyesmiben!


A bútorfogantyú-funkción kívül te mire használnád még a bútorgombokat?

Ékszertartónak, törülközőtartónak, a kisebbek akár valódi ékszerek lehetnek, díszcsomagolásnál is használtam már őket...
Mit jelent számodra a vidékies lakberendezési stílus?
Az otthonosságot!


JÁTÉK:

egy szerencsés Country Komfort-olvasó tíz darab egyedi bútorékszert nyer! Nagyszerű indulócsomag a saját kezű bútorfelújításhoz, tökéletes ajándék egy hobbiból barkácsoló barátnak... és még sorolhatnám!

Ha szeretnél részt venni a játékban, a következőket tedd:

1) Legyél a Bútorékszer és a Country Komfort követője a Facebookon (célunk a 300, illetve a 3300 csapattag!), és

2) legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (kék gomb itt, a blogon /"Feliratkozás a webhelyre"/), és

3) a Facebookon, a Bútorékszer-JÁTÉK nevű mappában jelöld be magad az egyik fotón. Egyszer, egy fotón!

4) A megosztást és a lájkolást is nagyon szeretjük. :-)


A játék 2012. május 1-én este 8-kor ér véget!

A bútorékszer honlapját itt találod.




Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  2. Én is:)
    (fb-on a férjem nevén Adam Németh)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  4. manoloogus= Németh Györgyi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper! Reméljük, a szappantartóért is indulsz a Facebookon! :)

      Törlés
  5. ;) én is, mint a kispipi a meséből.

    VálaszTörlés
  6. Teljesítve :)Nagy Ildikó

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…