Mit jelent számodra a country stílus? - III. rész: Otthon Vidéken válasza

Az Otthon vidéken blog írója, Lili zalai mindennapjait osztja meg velünk energikus és klassz humorú írásaiban, amelyek közül most a friss termést: első házriportját és a tyúktartás előnyeiről és hátrányairól szóló cikkét emelem ki. Míg az előbbi az egyik kedvenc műfajom, utóbbiról soha nem gondoltam volna, hogy ekkora élvezettel fogom végigolvasni... és nemcsak a matekpéldának is beillő "Ha 5 tyúkunk van, akik egy héten minden második nap tojnak..." kezdetű rész miatt. :-) Lilinek is a következő kérdéseket tettem fel: Miért aktuális a country stílus 2012-ben? Szerinted milyen ma a vidékies trend?  Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért?

Élhető vidék. Nem akarok a főváros, sőt a nagyvárosok ellen kampányolni, erre ott van Al Gore és Hetesi Zsolt, akikkel maximálisan egyetértek. Én a szelíd változatot próbálom élni, és ezzel „tanítani”. Megmutatom, hogy így is lehet, hogy vidéken élni igenis jó, hogy nem kényszerűség, nem száműzetés. Hogy semmiről nem maradsz le az égvilágon, ha nem a pörgésben, a hajtásban, a benzingőzben élsz! Számomra a country stílus egyértelműen a vissza természetbe, vissza az élhető életbe velejárója! Lehet, hogy nagy szavaknak hangzik, de hiszem, hogy szükséges, és egyre inkább szükség lesz rá, hogy legyen kiskertünk, hogy minél több élelmiszert meg tudjunk termelni, hogy természetes anyagokból készült, emberléptékű házban éljünk.  Ahova jó haza jönni, ahol meghittség, család és szerető légkör fogad. A házban emberek laknak, akik egy összetartó közösség tagjai, akik együtt fát vágnak és festenek, fúrnak egymásnál, ha kell. A vidéki stílus nem lehet önmagáért, ez egy életszemlélet, egy életstílus. Bízom benne, hogy egyre többen fordulnak felé, éljenek most még nagyvárosban vagy egy csöpp faluban.

 

Vidékies trend: fa, ami lehet fenyő vagy tölgy, de lehetőleg ne a trópusokról érkezzen. Lehet az otthon fehér, de akár nagyon színes is, ebben nem érzek kötöttséget. A lényeg a finom részletekben rejlik, mert itt nem a minimalizmus a lényeg, az egy másik stílus. Az apró kiegészítők, a minták, a régi motívumok, régi tárgyak és a legújabb termékek keveredése. Szeretem, ha régi, de egyáltalán nem szeretem, ha „népi retyerutty”-vonalat képviseli. Mindenben a középutat kedvelem. Ne legyen habos, de ne legyen túl sima se. A lényeg az összhangon és az arányokon van, ahogy mindenhol az életben.

Kedvenc termékem: nem vagyok sznob, de lehet, hogy minden sznob azt hiszi magáról, hogy ő nem sznob? Imádom a csíkos, a virágos, a hímzett textileket, lehet az: párna, függöny vagy ágytakaró.  És szeretem a csészéket, konyhai kiegészítőket, de a műanyagok kíméljenek. Szeretem a találás örömét, legyen az egy piac, vagy egyedi boltocska, egy vásár, vagy nagyáruház. Azt kell, hogy érezzem, az a termék valamiért megszólít engem, hívogat, hogy hazavigyem. És akkor nem állok ellen a kérésének.

Az interjúsorozat első részét itt, a másodikat itt olvashatod.