Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - III. rész: Otthon Vidéken válasza


Az Otthon vidéken blog írója, Lili zalai mindennapjait osztja meg velünk energikus és klassz humorú írásaiban, amelyek közül most a friss termést: első házriportját és a tyúktartás előnyeiről és hátrányairól szóló cikkét emelem ki. Míg az előbbi az egyik kedvenc műfajom, utóbbiról soha nem gondoltam volna, hogy ekkora élvezettel fogom végigolvasni... és nemcsak a matekpéldának is beillő "Ha 5 tyúkunk van, akik egy héten minden második nap tojnak..." kezdetű rész miatt. :-) Lilinek is a következő kérdéseket tettem fel: Miért aktuális a country stílus 2012-ben? Szerinted milyen ma a vidékies trend?  Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért?

Élhető vidék. Nem akarok a főváros, sőt a nagyvárosok ellen kampányolni, erre ott van Al Gore és Hetesi Zsolt, akikkel maximálisan egyetértek. Én a szelíd változatot próbálom élni, és ezzel „tanítani”. Megmutatom, hogy így is lehet, hogy vidéken élni igenis jó, hogy nem kényszerűség, nem száműzetés. Hogy semmiről nem maradsz le az égvilágon, ha nem a pörgésben, a hajtásban, a benzingőzben élsz! Számomra a country stílus egyértelműen a vissza természetbe, vissza az élhető életbe velejárója! Lehet, hogy nagy szavaknak hangzik, de hiszem, hogy szükséges, és egyre inkább szükség lesz rá, hogy legyen kiskertünk, hogy minél több élelmiszert meg tudjunk termelni, hogy természetes anyagokból készült, emberléptékű házban éljünk.  Ahova jó haza jönni, ahol meghittség, család és szerető légkör fogad. A házban emberek laknak, akik egy összetartó közösség tagjai, akik együtt fát vágnak és festenek, fúrnak egymásnál, ha kell. A vidéki stílus nem lehet önmagáért, ez egy életszemlélet, egy életstílus. Bízom benne, hogy egyre többen fordulnak felé, éljenek most még nagyvárosban vagy egy csöpp faluban.

 
Vidékies trend: fa, ami lehet fenyő vagy tölgy, de lehetőleg ne a trópusokról érkezzen. Lehet az otthon fehér, de akár nagyon színes is, ebben nem érzek kötöttséget. A lényeg a finom részletekben rejlik, mert itt nem a minimalizmus a lényeg, az egy másik stílus. Az apró kiegészítők, a minták, a régi motívumok, régi tárgyak és a legújabb termékek keveredése. Szeretem, ha régi, de egyáltalán nem szeretem, ha „népi retyerutty”-vonalat képviseli. Mindenben a középutat kedvelem. Ne legyen habos, de ne legyen túl sima se. A lényeg az összhangon és az arányokon van, ahogy mindenhol az életben.

Kedvenc termékem: nem vagyok sznob, de lehet, hogy minden sznob azt hiszi magáról, hogy ő nem sznob? Imádom a csíkos, a virágos, a hímzett textileket, lehet az: párna, függöny vagy ágytakaró.  És szeretem a csészéket, konyhai kiegészítőket, de a műanyagok kíméljenek. Szeretem a találás örömét, legyen az egy piac, vagy egyedi boltocska, egy vásár, vagy nagyáruház. Azt kell, hogy érezzem, az a termék valamiért megszólít engem, hívogat, hogy hazavigyem. És akkor nem állok ellen a kérésének.


Az interjúsorozat első részét itt, a másodikat itt olvashatod.




Megjegyzések

  1. "A vidéki stílus nem lehet önmagáért, ez egy életszemlélet, egy életstílus. "Na! erről van szó!:-)

    VálaszTörlés
  2. Lili minden gondolatával egyetértek, talán azért is, mert mi is hasonló módon léptünk ki a városi pörgésből és élünk boldogan egy zalai hegyközségben, szép környezetben, jó barátokkal körülvéve :-)

    VálaszTörlés
  3. Örülök,, hogy társulhatok hozzátok! Két éve végleg vidékre (Balatonfelvidék) költöztünk. Van előnye-hátránya. A lényeg, hogy nem mindig süt a nap, és nincs mindig virág az ember körül.Meg kell tanulni elviselni a hosszú téli estéket, a hatalmas csöndet, és meglátni a szépet mindenben. Messze van a bolt, az orvosi ellátás is teljesen más, mint a fővárosban volt. Hiányoznak a barátok, ismerősök, de reméljük, hogy ezen is túl fogunk lépni.

    VálaszTörlés
  4. Nekem egyenlőre mindez csak álom. (addig meg olvasom a blogodat, és ábrándozom). Remélem egyszer összejön. Kisvárosban élek, és annak is a viszonylag nyugodtabb részén. A vidéki életet megpróbálom a tetőterünkben elérni (persze a városi körülményektől nem túl elrugaszkodottan). A legobban ami hiányzik, az egy kert. "Meg a szép, zöld gyep." :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…