Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - VI. rész: Hungarian Provence válasza

Hungarian Provence. Krisztina blogja egyszerűen nem kerülhette el a figyelmed, ha szereted a vidékies lakberendezést! Az övé volt az első olyan hazai személyes napló, amelyik bevallottan és kimondottan a rusztikus és a country stílusra fókuszál - és a magyar blogszférában hiánypótló, tömegeket megmozgató fórummá vált. Krisztina munkájának eredménye, kedves személyiségének hatása az is, hogy a magyar blogolvasó közösség úgy gondolja: ha levendula, akkor... Hungarian Provence!


Miért aktuális a country stílus 2012-ben? 

Még mindig nagyon felkapott, úgymond trendi a rusztikus és vidékies stílusú lakberendezés. Nincs ezzel baj. Szerintem azért, mert egy szerethető és emberközeli lakberendezési formáról beszélünk. Nincs benne semmi túldíszítettség, nem feltétlenül szükséges hozzá sok pénz és elbírja az újrahasznosítást. Én magam vidéken lakom és szerencsésnek érzem magam, hogy innen blogolhatok és merülhetek el még jobban a country stílusban. Aki vidéken él, főleg falun, annak kicsivel könnyebb vidékies stílusú atmoszférát teremtenie. 

Szerinted milyen ma a vidékies trend?  
 

Olyan, ami a szívedből is jön. Hallgatni kell a saját megérzéseidre és szépérzékedre. Nyilván van egy alapvonal, kopottas bútorok, kiegészítők, természetes anyagok. Inspirálódni lehet a blogokról és lakberendezési újságokból. De akkor sincs probléma, ha mi magunk állunk neki valamit barkácsolni. Ebbe a közegbe ez is belefér.

Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért?

Kedvenc sajtó: Art&Decoration és a Country Living. Emlékszem, hogy ezekkel a magazinokkal találkoztam először anno, még 2006-ban. Mindegyik profi lap. Hazai palettán pedig a Veranda magazin a kedvencem, amiben alkalmaméként nekem is jelenik meg saját írásom. Kedvenc bolt: a Boróka Otthonbolt és sok más. Miért? Bármit beszereznek, fontosak nekik a vásárlóik, naprakészek, rugalmasak és kiválóan lehet velük együtt dolgozni. Már két és fél éve jó kapcsolatot ápolunk Gabival, a tulajdonossal. A mai napig a bolt a Hungarian Provence blog főszponzora.

Hoztam Nektek pár kedvenc fotót is.
Üdvözlettel: Krisztina





(A fotók Krisztina tulajdonai.)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…