Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - VII. rész: Dekorella válasza

Rövid lesz a bevezető, de csak azért, mert a mindig nívós képeket és DIY-ötleteket felsorakoztató Dekorella blog írójának, Emesének szinte az összes mondata kapcsán úgy érzem: ezt én is mondhattam volna/hú, de jól mondja!/miért nem én mondtam ezt...? :-) Lássuk Dekorella válaszait és az általa választott képet!

Számomra a vidékies stílus otthonosságot sugall, természetközeli, időtlen, praktikus, megbecsüli a múlt megmaradt emlékeit, melyet sok kézzel készített tárggyal, dekorációval egészít ki.

Elgondolkodtató, hogy miért válik napjainkban a vidéki stílus egyre népszerűbbé az emberek körében. Talán a vitathatatlan kényelme okán, vagy azért, mert a mai nehezebb gazdasági helyzetben az újrahasznosításra kiemelt hangsúlyt helyez, és örömmel üdvözli a DIY (csináld magad) ötleteket? Esetleg azért, mert a városi ember minél jobban távolodik a természettől, a természetességtől, annál jobban vágyik oda vissza? A tárgyak kettős funkciója okán nevezetesen nemcsak az öncélú látvány, de a funkció is kiemelt szerepet kap? (Gondoljunk csak egy szárított levendulacsokorra, mely nem csak szép, de távol tartja a molyokat is, illatával pedig szaglószervünket kényezteti.) Az időben kereshetjük az okot, mert míg egy modern enteriőr pár év alatt elavulttá válik, a country, a  shabby chic-vonal az idővel nem porosodik, csak érik?


Az, hogy a stílus 2012-ben is aktuális, sőt népszerűbb mint valaha, számomra nem meglepő. Remek megvalósítható képeket láthatunk nap mint nap, a blogok előretörésével pedig rengeteg ötlettel és részletes megvalósítási útmutatóval gazdagodhatunk, melyeknek nagy része költséghatékony, látványos és az elkészítése is örömet okoz. A múlt rusztikus, kiszolgált tárgyai felújításra, újragondolásra ösztönöznek, előnyük a tartósságuk, egyediségük pedig az, hogy patinájuk, saját történetük van.

A magyar countryra elenyészően kevés jó és követendő példát találunk - sajnos, többnyire giccsbe fúlnak a hazai magyarkodó próbálkozások, ezért nyúlunk gyakran ötletért a népszerű skandináv, olasz, francia példákhoz. Megfelelően alkalmazva azonban ezek nagyon szépek lehetnek nálunk is. Ugye, azért, mert magyar vagyok, Magyarországon élek, ehetek pizzát is, nem csak gulyáslevest?!

Ennél a stílusnál is érvényes azonban az örökérvényű igazság; a TE otthonodban TE érzed jól magad, és ha ez megvalósul, semmi más nem számít!




Előző részek: klikkelj a bejegyzés alatt a "blogger" szóra, és elolvashatod őket!
(a fotó forrása)




Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. "Az örökérvényű igazság: a TE otthonodban TE érzed jól magad, és ha ez megvalósul, semmi más nem számít!" Amen! Ez szentigaz! Sajnos sokan nem ertik ezt es hajszoljak a divatot vagy azt ami trendy, holott mindenkinek mas az ami jol esik. A multkor korulneztem nalunk, hogy mennyire igazan rusztikus az en hazam es rajottem, hogy nem a dekorban van a jellege, hanem az egesz lenyeben. Probaltuk megmenteni ezeket a paraszthazakat, de nem voltam hajlando feladni a modern kenyelmet sem. Nalunk az a lenyeg, hogy szerintem otvoztuk a kettot. Es bar eddig mindenkinek tetszett, lehet, hogy vannak akinek nem tetszene. Az a lenyeg hogy MI jol erezzuk magunkat benne!

    VálaszTörlés
  3. Szívem szerint szólsz, az előttem szólóhoz szólva: mi is parasztházban lakunk, keverjük a modernet és a régit, így érezzük jól magunkat. Akkor is hangulata van a háznak, szívünk szerint lakunk benne. Jövök busszal hazafelé, nézem az előző falvak mediterrán, oszlopos, timpanonos házait, nem cserélnék velük. Az is igaz, láttam felújított parasztházakat szörnyen giccsesen berendezve. Lakáskultúrás kéthavi lap is mutatott be ilyent, szerencsére a céljainak megfelelően a visszafogott részeket, csak megnéztük a honlapot, na ott már mást is láttunk. A lap célja éppen a parasztházak bemutatása IS lenne.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…