Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - VII. rész: Dekorella válasza

Rövid lesz a bevezető, de csak azért, mert a mindig nívós képeket és DIY-ötleteket felsorakoztató Dekorella blog írójának, Emesének szinte az összes mondata kapcsán úgy érzem: ezt én is mondhattam volna/hú, de jól mondja!/miért nem én mondtam ezt...? :-) Lássuk Dekorella válaszait és az általa választott képet!

Számomra a vidékies stílus otthonosságot sugall, természetközeli, időtlen, praktikus, megbecsüli a múlt megmaradt emlékeit, melyet sok kézzel készített tárggyal, dekorációval egészít ki.

Elgondolkodtató, hogy miért válik napjainkban a vidéki stílus egyre népszerűbbé az emberek körében. Talán a vitathatatlan kényelme okán, vagy azért, mert a mai nehezebb gazdasági helyzetben az újrahasznosításra kiemelt hangsúlyt helyez, és örömmel üdvözli a DIY (csináld magad) ötleteket? Esetleg azért, mert a városi ember minél jobban távolodik a természettől, a természetességtől, annál jobban vágyik oda vissza? A tárgyak kettős funkciója okán nevezetesen nemcsak az öncélú látvány, de a funkció is kiemelt szerepet kap? (Gondoljunk csak egy szárított levendulacsokorra, mely nem csak szép, de távol tartja a molyokat is, illatával pedig szaglószervünket kényezteti.) Az időben kereshetjük az okot, mert míg egy modern enteriőr pár év alatt elavulttá válik, a country, a  shabby chic-vonal az idővel nem porosodik, csak érik?


Az, hogy a stílus 2012-ben is aktuális, sőt népszerűbb mint valaha, számomra nem meglepő. Remek megvalósítható képeket láthatunk nap mint nap, a blogok előretörésével pedig rengeteg ötlettel és részletes megvalósítási útmutatóval gazdagodhatunk, melyeknek nagy része költséghatékony, látványos és az elkészítése is örömet okoz. A múlt rusztikus, kiszolgált tárgyai felújításra, újragondolásra ösztönöznek, előnyük a tartósságuk, egyediségük pedig az, hogy patinájuk, saját történetük van.

A magyar countryra elenyészően kevés jó és követendő példát találunk - sajnos, többnyire giccsbe fúlnak a hazai magyarkodó próbálkozások, ezért nyúlunk gyakran ötletért a népszerű skandináv, olasz, francia példákhoz. Megfelelően alkalmazva azonban ezek nagyon szépek lehetnek nálunk is. Ugye, azért, mert magyar vagyok, Magyarországon élek, ehetek pizzát is, nem csak gulyáslevest?!

Ennél a stílusnál is érvényes azonban az örökérvényű igazság; a TE otthonodban TE érzed jól magad, és ha ez megvalósul, semmi más nem számít!




Előző részek: klikkelj a bejegyzés alatt a "blogger" szóra, és elolvashatod őket!
(a fotó forrása)




Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. "Az örökérvényű igazság: a TE otthonodban TE érzed jól magad, és ha ez megvalósul, semmi más nem számít!" Amen! Ez szentigaz! Sajnos sokan nem ertik ezt es hajszoljak a divatot vagy azt ami trendy, holott mindenkinek mas az ami jol esik. A multkor korulneztem nalunk, hogy mennyire igazan rusztikus az en hazam es rajottem, hogy nem a dekorban van a jellege, hanem az egesz lenyeben. Probaltuk megmenteni ezeket a paraszthazakat, de nem voltam hajlando feladni a modern kenyelmet sem. Nalunk az a lenyeg, hogy szerintem otvoztuk a kettot. Es bar eddig mindenkinek tetszett, lehet, hogy vannak akinek nem tetszene. Az a lenyeg hogy MI jol erezzuk magunkat benne!

    VálaszTörlés
  3. Szívem szerint szólsz, az előttem szólóhoz szólva: mi is parasztházban lakunk, keverjük a modernet és a régit, így érezzük jól magunkat. Akkor is hangulata van a háznak, szívünk szerint lakunk benne. Jövök busszal hazafelé, nézem az előző falvak mediterrán, oszlopos, timpanonos házait, nem cserélnék velük. Az is igaz, láttam felújított parasztházakat szörnyen giccsesen berendezve. Lakáskultúrás kéthavi lap is mutatott be ilyent, szerencsére a céljainak megfelelően a visszafogott részeket, csak megnéztük a honlapot, na ott már mást is láttunk. A lap célja éppen a parasztházak bemutatása IS lenne.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…