Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - VII. rész: Dekorella válasza

Rövid lesz a bevezető, de csak azért, mert a mindig nívós képeket és DIY-ötleteket felsorakoztató Dekorella blog írójának, Emesének szinte az összes mondata kapcsán úgy érzem: ezt én is mondhattam volna/hú, de jól mondja!/miért nem én mondtam ezt...? :-) Lássuk Dekorella válaszait és az általa választott képet!

Számomra a vidékies stílus otthonosságot sugall, természetközeli, időtlen, praktikus, megbecsüli a múlt megmaradt emlékeit, melyet sok kézzel készített tárggyal, dekorációval egészít ki.

Elgondolkodtató, hogy miért válik napjainkban a vidéki stílus egyre népszerűbbé az emberek körében. Talán a vitathatatlan kényelme okán, vagy azért, mert a mai nehezebb gazdasági helyzetben az újrahasznosításra kiemelt hangsúlyt helyez, és örömmel üdvözli a DIY (csináld magad) ötleteket? Esetleg azért, mert a városi ember minél jobban távolodik a természettől, a természetességtől, annál jobban vágyik oda vissza? A tárgyak kettős funkciója okán nevezetesen nemcsak az öncélú látvány, de a funkció is kiemelt szerepet kap? (Gondoljunk csak egy szárított levendulacsokorra, mely nem csak szép, de távol tartja a molyokat is, illatával pedig szaglószervünket kényezteti.) Az időben kereshetjük az okot, mert míg egy modern enteriőr pár év alatt elavulttá válik, a country, a  shabby chic-vonal az idővel nem porosodik, csak érik?


Az, hogy a stílus 2012-ben is aktuális, sőt népszerűbb mint valaha, számomra nem meglepő. Remek megvalósítható képeket láthatunk nap mint nap, a blogok előretörésével pedig rengeteg ötlettel és részletes megvalósítási útmutatóval gazdagodhatunk, melyeknek nagy része költséghatékony, látványos és az elkészítése is örömet okoz. A múlt rusztikus, kiszolgált tárgyai felújításra, újragondolásra ösztönöznek, előnyük a tartósságuk, egyediségük pedig az, hogy patinájuk, saját történetük van.

A magyar countryra elenyészően kevés jó és követendő példát találunk - sajnos, többnyire giccsbe fúlnak a hazai magyarkodó próbálkozások, ezért nyúlunk gyakran ötletért a népszerű skandináv, olasz, francia példákhoz. Megfelelően alkalmazva azonban ezek nagyon szépek lehetnek nálunk is. Ugye, azért, mert magyar vagyok, Magyarországon élek, ehetek pizzát is, nem csak gulyáslevest?!

Ennél a stílusnál is érvényes azonban az örökérvényű igazság; a TE otthonodban TE érzed jól magad, és ha ez megvalósul, semmi más nem számít!




Előző részek: klikkelj a bejegyzés alatt a "blogger" szóra, és elolvashatod őket!
(a fotó forrása)




Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. "Az örökérvényű igazság: a TE otthonodban TE érzed jól magad, és ha ez megvalósul, semmi más nem számít!" Amen! Ez szentigaz! Sajnos sokan nem ertik ezt es hajszoljak a divatot vagy azt ami trendy, holott mindenkinek mas az ami jol esik. A multkor korulneztem nalunk, hogy mennyire igazan rusztikus az en hazam es rajottem, hogy nem a dekorban van a jellege, hanem az egesz lenyeben. Probaltuk megmenteni ezeket a paraszthazakat, de nem voltam hajlando feladni a modern kenyelmet sem. Nalunk az a lenyeg, hogy szerintem otvoztuk a kettot. Es bar eddig mindenkinek tetszett, lehet, hogy vannak akinek nem tetszene. Az a lenyeg hogy MI jol erezzuk magunkat benne!

    VálaszTörlés
  3. Szívem szerint szólsz, az előttem szólóhoz szólva: mi is parasztházban lakunk, keverjük a modernet és a régit, így érezzük jól magunkat. Akkor is hangulata van a háznak, szívünk szerint lakunk benne. Jövök busszal hazafelé, nézem az előző falvak mediterrán, oszlopos, timpanonos házait, nem cserélnék velük. Az is igaz, láttam felújított parasztházakat szörnyen giccsesen berendezve. Lakáskultúrás kéthavi lap is mutatott be ilyent, szerencsére a céljainak megfelelően a visszafogott részeket, csak megnéztük a honlapot, na ott már mást is láttunk. A lap célja éppen a parasztházak bemutatása IS lenne.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l