Mit jelent számodra a country stílus? - VIII. rész: a Boróka Otthonblog válasza

[Country Komfort:] Időről időre találkozom azzal a véleménnyel, hogy a vidékies stílus vidéki házban, noch dazu: kizárólag falun az igazi, hiszen onnan ered, és igazán, őszintén ott tud megvalósulni. Miközben értem az érvelés alapját, azt kell mondanom, a country a városban is tarol, és ez így van rendjén. Saját szakmámból hozott példával: kicsit olyan ez, mintha az irodalmi szövegeken azt kérnénk számon, hogy van-e valóságalapjuk, illetve, hogy a szerző tényleg, biztosan járt-e ott, ahol a mű játszódik. „Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak” - mondta Arany János nálam sokkal frappánsabban... Ma egy urbánus countrymán következik: a Boróka Otthonblog írója, Merkl Gabriella válaszol.

Miért aktuális ma a vidékies stílus?
A country stílus mindig aktuális. Pont az a szép benne, hogy jöhetnek trendek a lakberendezésben, de a természetközeli, vidéki stílus nem divat kérdése. Ez egy életérzés, amely sokunkat úgy ér utol, hogy bent élünk a város sűrűjében. Az én véleményem szerint nem elsősorban az a lényeg, hogy vásároljuk tele a lakást/házat egy-egy neves dekorcég country stílusú tárgyaival. Sokkal hitelesebb az egész, ha a berendezés részévé teszünk igazi, régi darabokat, amelyeket esetleg saját magunk is felújíthatunk.

Szerinted milyen ma a vidékies trend?

Kétféle trendet vélek felfedezni, amelyek ügyes mértékletességgel vegyíthetőek is egymással. Az egyik az egyszerű, díszítetlen, csak a funkciónak alárendelt tárgyak és bútorok használatát "írja elő" (mondhatjuk ipari romantikának is), a másik pedig virágmintákkal és bohém sokszínűséggel hinti tele a lakást. (Nézzetek csak meg egy Cath Kidston- vagy Green Gate-tárgyakkal megrakott konyhát.)

Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért?

Ezt a kérdést inkább kihagynám, mert részrehajlással lennék vádolható. :)

***

[Szeretnéd elolvasni a körkérdésre adott eddigi válaszokat? Kattints a bejegyzés alatt a blogger szóra!]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg. Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

További információk

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal. A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban