Ugrás a fő tartalomra

A Ti tavaszi zászlófüzéreitek: JÁTÉK!

Köszönöm mindenkinek, aki értékelte a Facebookon közétett mappa fotóit, és izgatottan jelentem, hogy tíz (!) pályamű, tíz csodaszép bunting érkezett, sőt többen két-három fényképet küldtek! Indulhat a szavazás.

A játék menete:

1. Ma reggel közzéteszem a fényképeket a Facebookon. Játékosonként egy fotót választottam, hogy a szavazatok ne oszoljanak meg. Kérem az alkotókat, jelöljék be magukat a saját fotójukon - ez a rajongóknak sem tilos, ők is nyugodtan tag-elhetnek.

2. Amelyik bunting-fotó a legtöbb lájkot kapja a Country Komfort Facebook-követőitől 2012. április 23-án, hétfőn 21 óráig, nyer!

3. Van még egy jó hírem: a második és a harmadik helyezett is csodaszép nyereményben részesül!

4. Az első helyezett választhat, hogy az alábbiak közül melyik ajándékot kéri:

a) két darab nagy, levendulás fűszertartó a Boróka Otthonbolt jóvoltából (értékük 5600 forint, átvételük a Boróka Otthonboltban, Budapesten, a XI. kerületi Fadrusz u. 12. szám alatt lehetséges):



b) Tavaszi vegyes csokor a Medinilla Virágművészet jóvoltából (értéke 5600 forint, átvétele a Medinilla boltjában, Budapesten, az I. kerületi Pauler u. 7. szám alatt lehetséges):



c) Először a blog történetében: csodálatos, kézzel varrott, romantikus dekoráció Évi műhelyéből! Ez még igazi meglepetés, hiszen most készül... képet és leírást hamarosan hozok róla.


A második helyezett értelemszerűen két ajándék közül választhat, a harmadik helyezett pedig automatikusan megkapja a harmadik ajándékot. Azért teszünk így, mert mindhárom ajándék 5000 forint feletti értékű, így a személyes preferenciák fognak dönteni. Szuper, hogy három nyertesünk is lesz, ugye?

Ha sokan szavaznak, még egy meglepetéssel fogunk előrukkolni - de ez még titok!

Nincs más hátra, mint: SZAVAZZ a kedvencedre!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l