Ugrás a fő tartalomra

A Ti tavaszi zászlófüzéreitek: JÁTÉK!

Köszönöm mindenkinek, aki értékelte a Facebookon közétett mappa fotóit, és izgatottan jelentem, hogy tíz (!) pályamű, tíz csodaszép bunting érkezett, sőt többen két-három fényképet küldtek! Indulhat a szavazás.

A játék menete:

1. Ma reggel közzéteszem a fényképeket a Facebookon. Játékosonként egy fotót választottam, hogy a szavazatok ne oszoljanak meg. Kérem az alkotókat, jelöljék be magukat a saját fotójukon - ez a rajongóknak sem tilos, ők is nyugodtan tag-elhetnek.

2. Amelyik bunting-fotó a legtöbb lájkot kapja a Country Komfort Facebook-követőitől 2012. április 23-án, hétfőn 21 óráig, nyer!

3. Van még egy jó hírem: a második és a harmadik helyezett is csodaszép nyereményben részesül!

4. Az első helyezett választhat, hogy az alábbiak közül melyik ajándékot kéri:

a) két darab nagy, levendulás fűszertartó a Boróka Otthonbolt jóvoltából (értékük 5600 forint, átvételük a Boróka Otthonboltban, Budapesten, a XI. kerületi Fadrusz u. 12. szám alatt lehetséges):



b) Tavaszi vegyes csokor a Medinilla Virágművészet jóvoltából (értéke 5600 forint, átvétele a Medinilla boltjában, Budapesten, az I. kerületi Pauler u. 7. szám alatt lehetséges):



c) Először a blog történetében: csodálatos, kézzel varrott, romantikus dekoráció Évi műhelyéből! Ez még igazi meglepetés, hiszen most készül... képet és leírást hamarosan hozok róla.


A második helyezett értelemszerűen két ajándék közül választhat, a harmadik helyezett pedig automatikusan megkapja a harmadik ajándékot. Azért teszünk így, mert mindhárom ajándék 5000 forint feletti értékű, így a személyes preferenciák fognak dönteni. Szuper, hogy három nyertesünk is lesz, ugye?

Ha sokan szavaznak, még egy meglepetéssel fogunk előrukkolni - de ez még titok!

Nincs más hátra, mint: SZAVAZZ a kedvencedre!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…