Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - II. rész: Mokka Mekka válasza

Szerző:
KarlaLina, a Mokka Mekka blog írója az elmúlt héten előrelátóan jelezte az olvasóinak, hogy mikor ünnepeljük a Föld óráját, és ők meg is hálálták a figyelmességet: fotókat küldtek a szebbnél szebb, mécsesekkel megvilágított szobáikról. A blogolás sikerének egyik mutatója: amikor a leírt ötlet "lemegy" az internetről, és a valódi életben történik valami a hatására...

Miért aktuális a country stílus 2012-ben? Lehet ebben valamiféle divatkövetés is, ugyanakkor látom, hogy a környezetemben sokaknak valóban megváltoztak az igényei. Nők jobban mernek a romantikus, rusztikus (jellegű) lakberendezés felé fordulni. A férfiaknál egyre többször érhető tetten az olyan dolgok megbecsülése, amiben láthatólag (látszólag) fizikai munka van, illetve mindét oldalon előtérbe került a ráfordított munka és az idő megbecsülése.  Túl sok rohanás és villódzás van a mai ember életében - az egyszerű, puritán, keresetlen egyszerűséggel díszített, színezett terek, vagy azok a tárgyak, amik valami ősit (régit) idéznek fel bennünk, megnyugtatólag hatnak ránk az otthonunkban. A vidékiesben/countryban egy kicsit jobban úgy érzi  az ember, hogy hazatalált.
Ez ma különösen fontos, hazánkban is.

Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért?
Lapokat papírformában nem olvasok, pazarlásnak tartom - ma mindenhez (többhöz) hozzáférek a neten. Talán a brit Homes&Gardens... - nagy kedvencem, annyira vidék, amennyire nekem kell, nem sok, nem kevés. Én "városi vidéki" vagyok, hosszú budapesti előélettel, így furcsa keveréke vagyok a letisztultnak és a díszítettnek, a visszafogottnak és a színektől vibrálónak. Nagyon sok minden tetszik, de abszolút kedvencem a kézi munka (így, külön[írva]) és a természetes anyaghasználat ötvözete, bármi legyen az. Választottam egy "bejövős" képet is:


(via)

(A körinterjú I. részét itt olvashatod.)



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk