Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - I. rész: OtthonKommandó válasza

[Country Komfort:] Az úgy volt, hogy az elmúlt hétvégét (is) vidéken töltöttem, és miközben kertészkedni segítettem teljesen amatőr módon, és mindenféle csip-csup dologért szaladgáltam a boltba, a számítógépet pedig be sem tudtam kapcsolni, beugrott egy ötlet. (Ez tudatos döntés egyébként: ha már a hét nagy részében az internet-függés irányítja a napjaimat, legalább a hétvége egy része olyan legyen, amikor mindent kikapcsolok...) Szóval, bár nem vettem észre, hétfőn nagy energiákkal kezdtem dolgozni, blogolni - azt hiszem, azért, mert sikerült feltöltődni. Vidéken. Az ötlet pedig nem más, mint egyfajta párbeszéd a hazai bloggerek között - mi másról, mint a vidékies stílusról! Elsőként Ditta válaszát olvashatjátok, aki az OtthonKommandót szédületes gyorsasággal, sok praktikus tanáccsal és gyönyörű képekkel tette a vezető blogok egyikévé.

                                                                        ***

"A country szó hallatán képek villognak a szemem előtt: kockás és rózsás textilekkel borított angol vidéki házikó, skandináv fehérség, patchwork, repedezett fagerendák, giccsek, eleganciát képviselő shabby chic, csipkés romantika, régi kopott tálaló és friss mezei virágok az asztalon.
A country mint stílus szerteágazó, nem is kísérlem meg definiálni. Szavakkal és érzésekkel könnyebb kifejezni. Számomra nyugalmat, természetközeliséget, elvágyódást, harmóniát, harmatos gyümölcsöt és friss zöldséget jelent. Egy olyan életvitelt testesít meg, amiről a pörgős, városi életben - ha van időm - álmodozom egy kicsit. 

A vidékies trendekkel talán próbáljuk becsempészni ezt az életérzést városi mindennapjainkba, és más stílusokkal keverve zseniális dolgok születhetnek. De tisztán önmagában, igazán jól csak autentikus környezetben mutat.

Csatoltam egy képet. Van itt napfény, természet, kopott asztal, friss zöldség..."


(via)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l