Ugrás a fő tartalomra

Medinilla Virágművészet: interjú és JÁTÉK


     Igazi sikertörténet a blog életében: képzeljétek, harmadszor játszunk a Medinilla profi és végtelenül kedves csapatával! Nikiéket most a nyári emlékek és budapesti, Pauler utcai üzletük mellett arról kérdeztem, hogy a vidékies stílus és a virágművészet rajongói minek örülhetnek az őszi időszakban. Az interjú végén játék - ahogy ígértük!



- Miért jó ősszel virágkötőnek lenni?

- Elég csak körbenézni a természetben! Néhány kirándulás, és még pénzt sem kell költeni alapanyagokra. A színek valósággal melegítik az embert, annyira élénkek és gyönyörűek: a barnák, bordók, sárgák minden árnyalata szembe jön, minden formában, amit csak Természetanyánk megformált... A bogyók, termések, színes levelek, dísztökök, gallyak, fakérgek, gombák keverékéből elképesztő alkotásokat készíthetünk, "alkalmi virágkötőként" is, akár az asztalunkra, akár a bejárati ajtónkra, nem kell hozzá más, csak egy kis kézügyesség és fantázia. A country stílus kedvelőinek még inkább segít az ősz, a rusztikus dekorációk elkészítéséhez, otthonunk díszítéséhez. Igen, azt gondolom, hogy talán ősszel a legjobb virágkötőnek lenni.


- Mivel kedveskedtek az őszi időszakban az üzlet vásárlóinak - van-e újdonságotok, új terméketek?

- Az őszi időszakban nem kell sokat gondolkodnunk, hogy mivel kedveskedjünk, mert október 5-én ünnepeltük születésnapunkat (6 évesek lettünk), így ezen a héten az üzlet vásárlóinak 1 -1 szál virággal kedveskedtünk, a vásárlóink kedvenc virágukat választhatták. Újdonságunk: őszi kopogtató koszorúk, őszi asztaldíszek, és bár ez nem kimondottan őszi, de a tulipán is megjelent újra a hollandok jóvoltából.
Új termékek: a Sandra Rich http://www.sandrarich.de/ német üvegáru-készítő cég termékeit kezdtük el forgalmazni. A teljes szortimentből lehet rendelni, a szállítási idő tíz nap, de az általánosabb típusokat készleten is tartjuk.



- Melyek voltak az esküvői szezon emlékezetes munkái, helyszínei számotokra?

- A legemlékezetesebbek a legnagyobb kihívásokkal járó esküvőink. Idén is jutott belőle néhány. Az egyiken az Óbudai Selyemgombolyítóból kellett ünnepélyes helyszínt varázsolni, ami azért nem volt egyszerű, de azt hiszem, sikerült. A másik esküvő az évszázad legmelegebb napján volt, a Fortuna hajón, ami szintén nem volt zökkenőmentes, de ez egy hosszabb fejezet...


- Nektek mi az abszolút kedvenc virágotok?

- Mi is lenne más, mint a Medinilla!:-) 

- Az I. kerületben évek óta népszerű boltotok megjelenésében a country stílus elemeit vonultatja fel. Készítetek-e vidékies csokrokat, koszorúkat, és ha igen, milyeneket?

- Természetesen, hiszen pontosan az a jellemző ránk, hogy főként természetes stílusban készítjük csokrainkat, dekorációinkat. Akár fűszernövényekből is - a Nők Lapja tavaly éppen egy ilyen alkotásunkat választotta a hónap csokrának! Nyáron levendulából, kalászosokból, napraforgókból, fűszernövényekből, (rozmaring, bazsalikom, fokhagyma); ősszel bogyók (csipke-, galagonya, hóbogyó, kökény, gesztenye, tűztövis, szömörce, díszalma, dísztök, tölgylevél, fagomba, lampion (Physalis alkekengi L), hortenzia, rókafark (Amaranthus caudatus), chilipaprika) felhasználásával. Valamint segítségként dél-amerikai terméseket is felhasználunk, melyek nálunk nem beszerezhetőek, de nagyon látványosak.

kis kedvencem
JÁTÉK:
a Medinilla jóvoltából egy szerencsés Country Komfort-olvasó választhat:

egy vidékies-tökéletes őszi asztaldíszt

vagy
egy ötezer forintos vásárlási utalványt nyer!


Ha szeretnél részt venni a sorsoláson, a következőket tedd:

1) Legyél a Medinilla és a Country Komfort követője a Facebookon (itt és itt), és

2) Legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (itt, a blogon teheted meg: jobb oldal, kék színű gomb: "Feliratkozás a webhelyre"), és

3) A Country Komfort Facebook-oldalán, a Medinilla-JÁTÉK! nevű mappában válaszd ki a kedvenc fotód, és jelöld be magad rajta. (Egy fotón, egyszer. :-)

4) Oszd meg ezt a bejegyzést a barátaiddal. A lájkolást is nagyon szeretjük. ;-)


A játék 2011. október 19-én éjfélig tart!




Megjegyzések

  1. Hát, ebből sajnos kimaradok :( Munkahelyemen letiltva a facebook, otthon meg szar a gép :( Nagyon sajnálom:( Mobilon meg nem tudok megosztani. De azért próbálkozom majd.

    VálaszTörlés
  2. krealady: gondolkodom valamilyen megoldáson, bele fogom írni a cikkbe, ha rájövök, hogy mit tegyünk!

    VálaszTörlés
  3. :) köszi az újabb játékot!
    megosztva, jelölve, lájkolva :)

    VálaszTörlés
  4. Küldetés teljesítve! (lájkolva, jelölve, megosztva)
    Köszönöm a lehetőséget! :)
    Szép napot!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon kedves vagy! Én is gondolkodom azért :)

    VálaszTörlés
  6. Lájkok, tag, megosztás, rendszeres olvasás, remélem semmit nem hagytam ki :)
    Köszi a játékot!

    VálaszTörlés
  7. Azok a bogyós koszorúk mesések :) Amúgy ment a lájk, a megosztás és az olvasás. Nyerni szeretnék :))

    VálaszTörlés
  8. Mindig is egy ilyen kis boltra vágytam a szívem legmélyén,köszönöm a riportot és a játékot! Csodás minden!!!További sok sikert kívánok Nikiéknek!!!:)))

    VálaszTörlés
  9. Nekem minden nagyon tetszik, big like!

    VálaszTörlés
  10. Csodaszépeket alkottok, gratulálok. Persze, hogy játszom. :)

    VálaszTörlés
  11. Végre sikerült belépnem!!
    Követlek benneteket,osztottam,like-oltam,jelöltem.Csodaszép dolgok vannak!!
    Játszom!! :)

    VálaszTörlés
  12. Csatlakozom az előttem szólókhoz....

    VálaszTörlés
  13. Kedves Krealady és Bárki, aki nem Facebook-felhasználó, de játszani szeretne: ha ajánlod a játékot a blogodon, akkor érvényes a nevezésed. Jó lesz így? Linket kérek szépen ide. Kösz: CK

    VálaszTörlés
  14. Még valami: a fentieket a követés/rendszeres olvasókhoz való csatlakozás mellett kérem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má