Ugrás a fő tartalomra

Mosókonyha ikszedszer :)


Péntek van, dőljünk hátra egy percre! Itt, a blogon már-már hagyomány, hogy helyes és praktikus háztartási helyiségeket nézegetünk a hét utolsó munkanapján, mert a tisztaság, az üdeség, a rend jólesik a szemnek.

Dolgos hét volt: munka, cikkírás, játékszervezés, háztartás, programok, és mivel hétvégén is lesz tennivaló minden fronton, legalább szombaton délelőtt ki akarok menni a természetbe! Ezért szép, őszi időt várok. Igen, hallottam éjszaka az eső dobolását, de akkor is: reménykedem.

És Te? Hogy vagy és mit fogsz csinálni? Igazából kérdezem.

Valószínűleg mindannyiunk hétvégéjében közös elem, hogy mosni fogunk...


A mai adag mosókonyha-kép első csoportja a natúr színvilágot képviseli. A második pedig nagyon nem.

I. Természetes vonulat, visszafogott színek:












II. "Ha már itt töltöm a fél életemet, legalább vidám legyen":






Melyik tetszik jobban?
(Ha szeretnéd megnézni a korábbi gyűjteményeket, klikkelj a cikk alatt a "mosókonyha" címszóra, és bejön az arzenál....)



Megjegyzések

  1. 2,7,13...bármikor küldheted őket!!! Azok a kovácsoltvas tartók elképesztőek...tudom, vkinek túl-túl, de Nekem nagyon bejön! És igen...ezt eltaláltad:mosni is fogok a hétvégén! :)Jó kirándulást!

    VálaszTörlés
  2. Itt egy kis kedvesség neked:)
    http://enchanting.bplaced.net/?p=1016

    Nem tudtam, hová írhatnám, úgyhogy ne haragudj, hogy itt tettem!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l