Ugrás a fő tartalomra

Country stílusú esküvők I.: ősz-tél

      Bár az esküvő mint lehetséges blogtéma abszolút nem nekem jutott eszembe először (ott van például az Ágy-asztal-tv blog Igen! című sorozata vagy Hungarian Provence különleges játéka), megvan a magyarázata annak, hogy miért pont itt és miért pont a szezon után szerepelnek ezek az összegyűjtött képek: internetes szörföléseim alatt szembejött "a" legjobb őszi fotómontázs, amelyen ugyan a halloween-tök volt a lényeg (őt is kerestem egyébként), az egész tök-téma mégis egy esküvő keretei között szerepelt.

Méghozzá olyan jól, hogy nem lehetett neki ellenállni. Látnom kellett az összes hasonló inspirációs képet azon a blogon, amely a cseppet csöpögős(nek tűnő...) heartloveweddings nevet viseli.

Milyenek ezek a country stílusú hangulatok? Nagyon ámerikaiak. Többnyire valahol a habcukorgiccs és a követendő ötletparádé között. 

Jelen blog írója tehát elnézést kér a cowboyokért, a mályvacukorért, az "Igen!" helyett olvasható sok "I do"-ért - sőt: ha kell, még Pearl Harbourért is.

Mivel azonban neki (pontosabban a Country Komfortnak) a jövő héten szerdán szülinapja lesz, azt csinál, ami neki tetszik. És most ez tetszik. :-)










Megjegyzések

  1. "Kedves Country Komfort"! Szerintem nincs ok az elnézést kérésre,holmi "I do" feliratok miatt,mert aki ezeket a képeket megnézi (bár ez az én véleményem) a fotók hangulatteremtő erejével lesz elfoglalva. Nekem fel sem tűntek,előbb képet néztem,aztán olvastam...Hihetetlen, hogy egy egy fénykép,vagy azokból egy összeállítás milyen hangulatot tud varázsolni,így inkább megköszönjük,mintsem mályvacukor,vagy cowboy allergiát kapjunk!

    VálaszTörlés
  2. Lulu! Szerintem is hangulatosak, a "bocs" ezért csak félkomoly volt, kösz a dicséretet!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…