Ugrás a fő tartalomra

Country stílusú esküvők I.: ősz-tél

      Bár az esküvő mint lehetséges blogtéma abszolút nem nekem jutott eszembe először (ott van például az Ágy-asztal-tv blog Igen! című sorozata vagy Hungarian Provence különleges játéka), megvan a magyarázata annak, hogy miért pont itt és miért pont a szezon után szerepelnek ezek az összegyűjtött képek: internetes szörföléseim alatt szembejött "a" legjobb őszi fotómontázs, amelyen ugyan a halloween-tök volt a lényeg (őt is kerestem egyébként), az egész tök-téma mégis egy esküvő keretei között szerepelt.

Méghozzá olyan jól, hogy nem lehetett neki ellenállni. Látnom kellett az összes hasonló inspirációs képet azon a blogon, amely a cseppet csöpögős(nek tűnő...) heartloveweddings nevet viseli.

Milyenek ezek a country stílusú hangulatok? Nagyon ámerikaiak. Többnyire valahol a habcukorgiccs és a követendő ötletparádé között. 

Jelen blog írója tehát elnézést kér a cowboyokért, a mályvacukorért, az "Igen!" helyett olvasható sok "I do"-ért - sőt: ha kell, még Pearl Harbourért is.

Mivel azonban neki (pontosabban a Country Komfortnak) a jövő héten szerdán szülinapja lesz, azt csinál, ami neki tetszik. És most ez tetszik. :-)










Megjegyzések

  1. "Kedves Country Komfort"! Szerintem nincs ok az elnézést kérésre,holmi "I do" feliratok miatt,mert aki ezeket a képeket megnézi (bár ez az én véleményem) a fotók hangulatteremtő erejével lesz elfoglalva. Nekem fel sem tűntek,előbb képet néztem,aztán olvastam...Hihetetlen, hogy egy egy fénykép,vagy azokból egy összeállítás milyen hangulatot tud varázsolni,így inkább megköszönjük,mintsem mályvacukor,vagy cowboy allergiát kapjunk!

    VálaszTörlés
  2. Lulu! Szerintem is hangulatosak, a "bocs" ezért csak félkomoly volt, kösz a dicséretet!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l