Ugrás a fő tartalomra

Vidékies is meg nem is: az Otthon novemberi száma

       Amikor legutóbb a Lakáskultúra októberi számáról írtam, és újfent szerelmet vallottam kedvenc fotósomnak, valaki azt írta, hogy a cikk hatására azonnal meg is vette... az Otthon magazint. Vajon jól járt?


      Igen is meg nem is: az Otthon magazin okosan támaszkodik a country életérzésre mint trendre, ugyanakkor vegyes színvonalú anyagból kénytelen (?) dolgozni, és némileg félrevezető a címlapja. Pestiesen szólva: nem először.


     Szeretném hinni, hogy nálunk is lehet jó vidéki stílusú magazint csinálni. Tudom, hogy az Otthon sem tud száz százalékosan megfelelni ennek az igénynek. Abban azonban biztos vagyok, hogy a csali-címlap mögött is kell lennie valaminek, amitől az ígéretek, hangzatos címek nem üresen koppannak, hanem tartalommal telnek meg. A hazai lapokban mégis gyakran csak a közepes felstilizálását találom. Az Otthon aktuális címlapján konkrétan a lapszám egyetlen szívdöglesztő konyháját, ami természetesen ismét külföldi lapból származik, a belső hasábokon pedig egyetlen olyan lakást sem, amiért önmagában érdemes lett volna megvenni a magazint.

     Egyszerűen szólva: már megint nem megelégedéssel, hanem enyhe csalódottsággal fejeztem be az olvasást.
***
     Érdekes, az első budai, értelmiségi és nagyon dizájntudatos lakás tetszik.

     Az Inspiráció-rovat sztárja, a városi nomád stílus papíron bejön, és nagyon jó a stylist is, a fotós is (Torma Beatrix és Imre Barnabás). Cseppet zavar a sznobéria, amit a tárgyak mögött érzek, de szép.

 
     A franciás belvárosi lakást nem zártam a szívembe. Lehetséges, hogy a bejegyzés elején látható étkezője miatt történt ez így. Shabby chic ágy ide vagy oda, újrafellapozás kizárva.


      "A" vidéki ház rovat egy magyar-francia házaspár falusi lakhelyét mutatja be. Ők nem városi nomádok, hanem falusi-népi-paraszti környezetben élő világpolgárok. És bár érdekes, hogy hogyan jutottak ide, valamint szépek a használati tárgyaik, amelyeket megőriztek, mégsem gondolom, hogy a konyha például egész oldalas fotót érdemelne.


Végül: igen, a brüsszeli ház a mindenhol felbukkanó, meseszép csempéivel ismét a lap fénypontja. Újrafellapozás lehetséges.

(a fotók forrása az otthon.com)



Megjegyzések

  1. Tetszik ahogy elövezetted és igazat is adok neked és inkább mielött megveszek egy ilyen lapot végigszoktam nézni az ujságosnál és ha nem azt látom mint a boriton hangoztatnak megsem veszem,köszi a cikket érdemes mindég odafigyelni amt irsz:)

    VálaszTörlés
  2. én bezzeg megvettem :(
    pedig tényleg nem szoktam, mert valóban mindig csalódás... de úúúgy vágytam arra az érzésre, amikor egy JÓ újsággal, teával bekuckózol a fotelba...:)

    VálaszTörlés
  3. nekem megvan, de még nem jutottam el odáig, hogy belelapozzak. ha pár nap múlva "elfelejtem", amit írtál, akkor laikus szemmel elolvasom:)

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, Lányok. Az is igaz, hogy ötszáz forintból nehéz lapot csinálni.

    VálaszTörlés
  5. De én mégis veletek értek egyet. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…