Ugrás a fő tartalomra

Vidékies is meg nem is: az Otthon novemberi száma

       Amikor legutóbb a Lakáskultúra októberi számáról írtam, és újfent szerelmet vallottam kedvenc fotósomnak, valaki azt írta, hogy a cikk hatására azonnal meg is vette... az Otthon magazint. Vajon jól járt?


      Igen is meg nem is: az Otthon magazin okosan támaszkodik a country életérzésre mint trendre, ugyanakkor vegyes színvonalú anyagból kénytelen (?) dolgozni, és némileg félrevezető a címlapja. Pestiesen szólva: nem először.


     Szeretném hinni, hogy nálunk is lehet jó vidéki stílusú magazint csinálni. Tudom, hogy az Otthon sem tud száz százalékosan megfelelni ennek az igénynek. Abban azonban biztos vagyok, hogy a csali-címlap mögött is kell lennie valaminek, amitől az ígéretek, hangzatos címek nem üresen koppannak, hanem tartalommal telnek meg. A hazai lapokban mégis gyakran csak a közepes felstilizálását találom. Az Otthon aktuális címlapján konkrétan a lapszám egyetlen szívdöglesztő konyháját, ami természetesen ismét külföldi lapból származik, a belső hasábokon pedig egyetlen olyan lakást sem, amiért önmagában érdemes lett volna megvenni a magazint.

     Egyszerűen szólva: már megint nem megelégedéssel, hanem enyhe csalódottsággal fejeztem be az olvasást.
***
     Érdekes, az első budai, értelmiségi és nagyon dizájntudatos lakás tetszik.

     Az Inspiráció-rovat sztárja, a városi nomád stílus papíron bejön, és nagyon jó a stylist is, a fotós is (Torma Beatrix és Imre Barnabás). Cseppet zavar a sznobéria, amit a tárgyak mögött érzek, de szép.

 
     A franciás belvárosi lakást nem zártam a szívembe. Lehetséges, hogy a bejegyzés elején látható étkezője miatt történt ez így. Shabby chic ágy ide vagy oda, újrafellapozás kizárva.


      "A" vidéki ház rovat egy magyar-francia házaspár falusi lakhelyét mutatja be. Ők nem városi nomádok, hanem falusi-népi-paraszti környezetben élő világpolgárok. És bár érdekes, hogy hogyan jutottak ide, valamint szépek a használati tárgyaik, amelyeket megőriztek, mégsem gondolom, hogy a konyha például egész oldalas fotót érdemelne.


Végül: igen, a brüsszeli ház a mindenhol felbukkanó, meseszép csempéivel ismét a lap fénypontja. Újrafellapozás lehetséges.

(a fotók forrása az otthon.com)



Megjegyzések

  1. Tetszik ahogy elövezetted és igazat is adok neked és inkább mielött megveszek egy ilyen lapot végigszoktam nézni az ujságosnál és ha nem azt látom mint a boriton hangoztatnak megsem veszem,köszi a cikket érdemes mindég odafigyelni amt irsz:)

    VálaszTörlés
  2. én bezzeg megvettem :(
    pedig tényleg nem szoktam, mert valóban mindig csalódás... de úúúgy vágytam arra az érzésre, amikor egy JÓ újsággal, teával bekuckózol a fotelba...:)

    VálaszTörlés
  3. nekem megvan, de még nem jutottam el odáig, hogy belelapozzak. ha pár nap múlva "elfelejtem", amit írtál, akkor laikus szemmel elolvasom:)

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, Lányok. Az is igaz, hogy ötszáz forintból nehéz lapot csinálni.

    VálaszTörlés
  5. De én mégis veletek értek egyet. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l