Ugrás a fő tartalomra

Eszterda: interjú, játék és egy nagyon jó hír

      Mire jó a "legnagyobb közösségi oldal"? Amellett, hogy klassz eszmecseréket lehet folytatni az egyre népesebb CK-csapat tagjaival, olyan kincsesbányákra találhatunk rá, mint az Eszterda. Jól sejtitek, a varroda és a tanoda mintájára az Eszterdában* is műhelymunka folyik: az alkotó - akinek keresztnevére már most nagyösszegű fogadásokat lehet kötni... - időről-időre előrukkol egy gyönyörűségesen kidolgozott, gyerekmarokba illő babával, matrózzal vagy más alakkal, amely a fotókon úgy álldigál a címeres tégla előtt, mintha mindig is létezett volna - mondjuk, abban a mesében, amelyben tengereken és földrészeken át utazunk, majd végül hazatérünk. Mágia és humor "érzik ki" belőlük, ahogy Nagymamám mondaná. 


- A blogodat olvasva világos, hogy a természet és a keleti kelmék gazdagsága mellett az irodalom és a zene is megihlet. Kik az aktuális - vagy éppen örök - kedvenceid?

- Milyen jó, hogy ezt kérdezed, sokszor csak éppen felrakok valamit, de különösebben nem kommentálom, miért. Valahogy összekapcsolom a látványt valami korábbról elraktározott dallammal. Nem is biztos, hogy az olvasó megtalálja a kapcsolatot a két dolog között, de bennem mégis ott van a háttérben az összhang. Hogy mi az aktuális? Nem vagyok egy különösebb rajongó típus, inkább minden jónak a fogyasztója, újrafelfedezek, friss dolgokra nyitok, de alapvetően a kicsit alternatívabb zenéket szeretem, a klasszikus és a népzene pedig örök. Az irodalomban most Ljudmila Ulickaja a kedvenc, de szeretem más kelet-közép európai író sokszor fanyar, groteszk világát.

- Rajzolsz-e (papírra/anyagra), mielőtt megvarrsz egy babát?

- Igen, néha rajzolgatok, skicceket, firkákat, de nem szoktam sok energiát fektetni papíron történő tervezésbe. Nagyjából előttem van, hogy mit szeretnék létrehozni, de a végső megoldás folyamatában alakul ki az anyagon. A végén sokszor látom, mi az, amit legközelebb másképp csinálnék. Magamnál azt tapasztaltam, hogy nem lehet megspórolni a tanulást, a feleslegesnek mondott köröket. Sok idő elmegy - főleg, hogy sok a lassú, kézi munka fázisa – azzal, mire azt mondom, ez olyan, amilyet szerettem volna.

- Mi az a MOKKA?

- A MOKKA egy képző- és iparművészekből, belsőépítészekből és kézművesekből álló alkotóműhely Győrben, aminek immár két éve én is a tagja vagyok. Komplex, összművészeti foglakozásokat csinálunk 6-12 éves gyerekeknek félévente változó tematikával. Célunk a kreatív, különböző művészeti ágakat érintő látásmód fejlesztése, az alkotás szabadsága.

Eszter a győri Györkőcfesztiválon
- Honnan származik az az erős afrikai-törzsi hatás, amitől játékosságuk mellett a bábjaid, marokbabáid majdhogynem rontás ellen védő kabaláknak, a láncaid talizmánnak tűnnek?

- Hú, de nehéz kérdést tettél fel! Igazából soha nem mondtam ki, hogy afrikai és törzsi hatás, mégis sokan látták már bele a munkáimba ezt az érzést. Szeretem a színeket, a keleti és népi kultúrát, a jó értelemben vett naivitást, ösztönösséget – talán az említett térségben ez még jobban jelen van. A bonyolult díszítések mellett a puritánságot, egyszerűséget. Tudom, ellentétesnek hangzik, amit mondtam, de ezek együtt mégis megférnek az én világomban. Őszintén szólva, néha úgy érzem, a babákat inkább a magamfajta felnőtteknek készítem, mint gyerekeknek, annak ellenére, hogy a lányaim ma már döntően ezekkel játszanak, nem a korábban boltokban vett babákkal. Ez jó érzés, végül is nekik köszönhetem, hogy most ezt csinálom.


- Mennyi munka egy marok-asszonyság vagy éppen egy fekete cica elkészítése, kihímezése, és hogyan, melyik napszakban találsz időt erre?

- Azt hiszem, nehéz kenyérkeresetet vállaltam fel, amikor a kezembe vettem a tűt. Igen, viszonylag hosszú idő alatt készül el az, amiben arányaiban több a kézi varrás. Mivel mindenhova viszem magammal a rongyaimat, cérnáimat, a kezem kéznél van, így csak a végén kell igénybe vennem a technika vívmányát. Hogy mikor dolgozom? Össze-vissza, amikor a kisebbik lányom alszik, amikor a nagyszülők besegítenek egy kicsit, de döntően este. Azt sajnálom egy kicsit, hogy ezért már olvasni nagyon kevés idő és energia marad.
***
JÁTÉK: egy szerencsés olvasó Eszter alkotását, az itt látható marokbabát nyeri meg:


Teendők, ha szeretnél részt venni a sorsoláson:

1) Legyél az Eszterda és a Country Komfort követője a Facebookon (itt és itt), és
2) legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (jobb oldalon, a "feliratkozás a webhelyre" nevű kék gombbal), és
3) lájkold, valamint oszd meg ezt a bejegyzést.
4) Egy rövid megjegyzést is kérünk ide, a bejegyzés alá: melyik a kedvenc Eszterda-alkotásod? (Nézz körül a blogon és a Facebook-fényképalbumokban.)


Határidő helyett: Őszi Ajándéközön a november 2-án egyéves Country Komfort bloggal és támogatóival!

Amint 1900 tagja lesz csapatunknak a Facebookon, kisorsoljuk Eszter ajándékát, a marokasszonykát, és elárulom a most még titkos következő nyereményt! Húzzunk bele: minden 100. rajongó érkezésekor újabb ajándékot sorsolunk ki egészen karácsonyig!

*azzal a csavarral, hogy az eszterga szóval is játékba lép...
A fotók az Eszterda tulajdonai.




Megjegyzések

  1. megosztva, egyébként nekem a cicák tetszenek a legjobban :))

    VálaszTörlés
  2. A fekete macsik. :)
    Rabi Ildikó

    VálaszTörlés
  3. Nekem a fekete cicák tetszenek!!

    VálaszTörlés
  4. Nekem a fekete cicák tetszenek

    VálaszTörlés
  5. Nekem is a fekete cicusok tetszenek a legjobban! :)

    VálaszTörlés
  6. Nekem a madaras, szívecskés dekorációk tetszenek a legjobban.

    VálaszTörlés
  7. Nekem a marokbabák tetszenek a legjobban.:)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon klasszak a cicusok. De nekem a legjobban az eperbefőtt tetszik! :)

    VálaszTörlés
  9. Tibold Sándor

    Nekem is az eperbefőtt tetszik a legjobban!!!

    VálaszTörlés
  10. De jó, hogy az eperbefőtt is tetszik valaki(k)nek!

    VálaszTörlés
  11. A marokasszonykák és a bogarak :)

    VálaszTörlés
  12. Kész minden, szeretnék jelentkezni a játékra!

    Nekem a bogarak, cicák, és pöttyös gombalánc tetszik a legjobban!

    VálaszTörlés
  13. Nekem a fekete asszonykák tetszenek a legjobban!:)

    VálaszTörlés
  14. A GIRLANDOK!!!! :))) De minden csodás, ami Eszter kezei közül kikerül!

    VálaszTörlés
  15. A FB-on Kolbányi Melinda néven játszok, lájkoltam (már régebben mindkét oldalt) és osztottam meg! :)

    VálaszTörlés
  16. mindenkepp a marokasszonykák!!!!

    VálaszTörlés
  17. A rendszeres követés gombot nem sikerült megtalálnom, de talán abba már becsatlakoztam valamikor a múltban; a bejegyzést pedig BeBu név alatt osztottam meg a FB-on :-) A különlegességük miatt a kis fekete babák tetszenek a legjobban, mélyről jövő mágikus erőt érzek bennük.

    VálaszTörlés
  18. nekem a fekete szoknyás cicákok tetszenek a legjobban :)

    VálaszTörlés
  19. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  20. A fázós eszkimó asszony :-) nagyon jó figura. Amúgy a marokbabák szuperek, úgy ahogy vannak.

    Bocs, az előzőt valamiért töröltem...
    Csíki Karolina, és a Mokkamekka blog kedvelünk titeket, és megosztottam :-)

    VálaszTörlés
  21. Köszönjük mindenkinek, már csak két új követő kell a sorsoláshoz! A segítségetekkel már ma sikerülhet elérni az 1900-as tagságot!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…