Ugrás a fő tartalomra

Vidékies tendencia - a Lakáskultúra októberi száma

A Lakáskultúra mint piacvezető lakberendezési magazin sokféle feladatot lát el, sokféle - olykor teljes mértékben összeegyeztethetetlen - igényt elégít ki (a vidékies és a glamour stílus híveinek kíván egyszerre kedvezni), és vitathatatlan erényei mellett rengeteg csalódást okozott az évtizedek során. Tegye fel a kezét, akivel előfordult már, hogy megvett egy lapszámot, átlapozta, majd vállrándítással vagy éppen bosszankodva tette félre, mondván: "ebben sincs semmi érdekes"!



Változnak az idők: ami most történik a Lakáskultúra háza táján, az mindenképpen érdekes.

Valamelyest ugyanis követi a nemzetközileg is uralkodóvá lett vidékies trendet.

Kérdés, hogy meddig megy el.

Szűcs Eszter volt főszerkesztő, akinek magas szintű szakmai tudásához nem fér kétség, aki rettenetesen jó szerkesztői leveleket tudott írni a magazin első oldalára, és aki felkarolta többek között Böjtös Kinga rovatát, a Vizitkártyát, nyugdíjba vonult. Az új főszerkesztő, Tóth Zsuzsa érezhetően ízléssel és ízlésesen kívánja megújítani a lapot, mondhatnánk: lépésről lépésre.

Földhözragadt leszek: sajnos, ötszáz forintért nem lehet igazán lehengerlő lapot létrehozni. Mint olyan sokszor a hazai viszonyok között, most is "abból dolgozunk, amink van".

Megmaradt a Hónap hangulata című rovat. Még mindig nem igazán szeretem, de most jobban sikerült, mint máskor: az őszi színek és az etno motívumok jót tettek a sok sznob szőrös szőnyegnek és retro lámpának.


A jórészt szponzorált válogatások, ajánlók (tizenvalahány oldalon!) számomra még mindig vibrálóak, túlzóak és nagyrészt használhatatlanok. Értem én, hogy az aktuális trendekről itt kell beszámolni, de legalább egy oldallal érdemes lenne a country-híveknek is kedvezni. Ezt az Otthon magazin jobban csinálja.

Beszéljünk a lapszám erényeiről: a vidéki házriportokról. Végre olyan jók, hogy vincellérházról szóló beszámoló és A vidék varázsa című cikk vetekszik egymással!

Darabos György iránt érzett szerelmem fokozódott. 
Tisztelt Szerkesztőség! Amennyiben megoldható, szeretném, ha mindenhová őt küldenék fotózni. Köszönöm.
A zsenialitás októberi manifesztációi:
41. oldal: fürdőszoba-fotó.
42. oldal: bordó bársonyszék + dolgozó.
45. oldal: hintaszék, szőttesek a nappaliban.
46. oldal: étkező, pillantással a kertre. Nézzétek meg, még a macskát is rá tudta venni, hogy pontosan oda helyezze magát a kompozícióban, ahová kell...

A Vizitkártya a legjobb korszakát éli: az évek során egyre hangulatosabbá érett fotóival, biztos arányérzékével, igényes szövegeivel a lap egyik fénypontja. Főképp, ha végre nagyobbra szerkesztenék legalább a fotók felét. A Cif súroló reklámján kívül van valamilyen különös oka annak, hogy ez nem tehető meg? (Azt hiszem, egyébként az, hogy ez utazó- és egyszemélyes rovat, következésképpen nincs mód profi világításra, derítésre stb.)

Ha már a megújulásnál és a nemzetközi trendeknél tartunk: lett egy Reforma nevű barkácsrovat, amely főként újrahasznosításra ad ötleteket. Októberben éppen egy ketyegő táskával

[....szem kimereszt, újraolvas....]

Igen. Kérem szépen, egy óra tűzpiros lakktáskára, illetve papírszatyorra applikálva.


Huhh, ez súlyos.

Újra van gasztro-rovat is, amelyben Az élet napos oldalát író Török-Bognár Renáta receptjei és fényképei láthatóak. Az észbontó szeptemberi indítás, a szeder köré felépített menüsor után a picit szerényebb alma is nagyon helyes és countrys és ínycsiklandó. Pontosan ezt akarjuk: rusztikus, modern, szezonális ételfotókat és -recepteket. Csak így tovább!

(A képek a lakaskultura.hu-ról származnak.)




Megjegyzések

  1. Húha, kimerítő volt :) Köszi:) Igazi kritikus! Én most éppen egy Szép házak lapot vettem meg. Hát..., nem az én ízlésem feltétlenül az sem, ami abban most szerepel - közelebb áll hozzám is ez a vidékies stílus. De a férjemnek sajnos a modernebb lakások jönnek be. Még jó, hogy nem kell mostanában döntenünk:) Vagy bár döntenénk?? Hát igen.

    VálaszTörlés
  2. pont tegnap gondolkoztam, hogy kellene-e... aztán gondoltam, majd te úgyis megírod, hogy megvegyük-e:) köszi:)

    VálaszTörlés
  3. Én is a napokban gondolkoztam, hogy nem jönnek be a lapszámok mostanában. Már át sem forgattam a boltban :) De meghoztad a kedvem, megveszem:)

    VálaszTörlés
  4. Lehet, hogy azért írod TE a blogot, és én csak olvasom, mert pont úgy mondod el, ahogy én érzem? :) ismét beletaláltál, mert az októberi Otthont már meg is vettem .köszi :O

    VálaszTörlés
  5. Kösz mindenkinek.
    Krealady - a Szép házakra még nem találtam meg a megfelelő szavakat...
    Zöldpötty, Szofi - azért azt nem garantálom, hogy ez AZ, amit kereste(te)k. Nem emlegettem a country-faneknek semmitmondó lakásokat ebből a lapszámból, minden második ilyen.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l