vidéki városi

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha. Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel. Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good. Negatívumok: - (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam mag...

Írtam már Annie Sloan, a krétafesték-keverő nagyasszony és fia, Felix egyik könyvéről, most pedig alaposabban is átveszem a tananyagot. És éppen nem azért, mert kötelező irodalom, hanem, mert letehetetlenül inspiráló. A Room Recipes for Style and Colour című alapmű ébreszthet rá arra, hogy mi az, amit meg lehet valósítani egy házban, és mi az, amit nem. Sokat tanultam ebből a könyvből; segített lenyesegetni a vadhajtásokat, amelyek egyes stílusirányzatok iránti rajongásomból fakadtak. És most már tudom, hogy merre haladok. A Házunkkal kapcsolatban az első pillanattól kezdve érzem, hogy két stílusirány lesz mérvadó: a FARMHÁZ & a COTTAGE (kunyhó). Rendben, de ezeken belül hogyan válasszunk - és milyen elemeket tehetünk hozzájuk? Főképp az utóbbi kérdés izgat engem: talán most, hogy végre valóra vált az egyik legnagyobb álmom, és lett egy vidéki házunk, nem kéne elszúrni túl eklektikus, túl steril vagy túlságosan amatőr berendezéssel. Ami még nagyon fontos, hogy so...

Még mindig csak teoretikusan.  Nem tudom, hogy mikor, mennyi fedezet lesz a felújítási munkálatokra, és nem is akarok stresszelni ezen.  Apránként tudunk haladni vele, ezt el kell fogadni. Próbálok nem belecsúszni a tipikus, gondterhelt, ideges háztulajdonosi stílusba ("ez sincs készen, az sincs készen, ez sem működik, az sem működik").  Ez a majdnem százéves ház azért van, hogy örüljünk neki.  A nagy, nyári pihenés részeként fogom fel, hogy lassabban megy minden, mint ahogyan terveztem. Nincsenek elvárásaim, illetve, amikor lennének, és feltámadna az elégedetlenkedés, akkor az irdatlan hosszú listámról megpróbálok kipipálni egy itemet, olyat, amit én is meg tudok csinálni - például lefestem a helyi fiúk által fillérekből, szerintem tök szépen kikupált nagykaput.  előtte majdnem kész Vagy kimegyünk dolgozni az ún. komposztsarokhoz (értsd: éveken át összehordott faágak, sörösdobozok, levelek vegyes halmaza, a.k.a. szemétdomb), és azon mu...

Legutóbb jeleztem már, hogy ez  hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset... A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja). A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant. Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, h...

Úgy látszik, időnként írnom kell egy tabudöntögető, szókimondó, psziché témájú posztot. Mert, drága barátaim, akármilyen intelligensek és öntudatosak vagyunk is, az ösztöneink erősebbek nálunk (ide egy szabadon választott Freud-idézet helyettesíthető be). Ma arról lesz szó, amikor adott két ember. És az egyik fél játszik. A másik fél érzéseivel. A sztori pedig minden, csak nem rózsaszínű. Nem tudom, ismerősek-e itt valakinek az alábbiak; hogy mennyire gyakoriak az egyenlőtlen kapcsolatok az élet minden területén. Sajnos, úgy olvasom, hogy nagyon elterjedt a probléma. Sőt, azt írják a téma szakértői, hogy minden egyes  emberi kapcsolat törvényszerűen aszimmetrikus valamilyen mértékben. Ebbe most nem akarok teljes komolysággal belegondolni, önvédelemből. Éppen elég, hogy személyes érintettségből írom ezt a bejegyzést is, mint mindegyiket - és azért tudom megírni egyáltalán, mert már távolabbról tudom szemlélni a múltban történteket. Segíteni akarok azzal, hogy megosztom, ...

Olyan jó elmerülni a kert és a ház adta feladatokban, sejtszinten feltöltődni oxigénnel a szmoggal teli város után, egyszerűen valami egészen mással foglalkozni , mint a lakásban. Tudtam én, hogy kell ez. A kert legutóbb is elképesztően burjánzott. Mindig vár valamilyen virág-meglepetés is; most a halványpink hortenzia. Tavaly egyetlen szál volt; azt hittem, a föld savasságával van összefüggésben, hogy nem fehér. Idén pedig... Eléggé romantikus így érkezni. De most térjünk a lényegre: kertészkedés és megtisztulás.  Szeretném bemutatni a legjobb barátomat.  Ágvágó Kolléga Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól fessen. Imádok vele dolgozni - ha jól fogja az ember, brutál ereje van -, és azt állítom, hogy elég sok pénzt meg is spóroltam már a vele végzett munkával.  Nem tudom pontosan, lehetséges, hogy harminc mogyoróbokor van a kertben: folyamatosan beárnyékolnak minden mást. Ráadásul tele vannak  kulaccsal * kuncsafttal ** ...