vidéki városi

Tudom, hogy az antireklám is jó reklám, most mégis ezt fogom csinálni. Elképzelt helyzet ma, Magyarországon, egy lakberendezési lap szerkesztőségében: - Figyeljetek, meg kéne céloznunk a harmincas nőket, akik állandóan ezeket a country stílusú blogokat nézik! - Igen, igazad van, óriási a táboruk, meg kell lovagolnunk ezt a trendet, ha azt akarjuk, hogy megvegyék a lapot. - De honnan szedjünk ilyen riportot? Fotósunk nincs, csak drágán, és azt mondták a kiadónál, hogy most nem fér bele egy vidéki út benzinköltséggel, világítással, stylisttal. És a cikket meg is kell írni, szerkeszteni stb. - Igen, és hát a németek meg az angolok ezt annyival jobban csinálják! Ráadásul náluk keret is van az ilyesmire. - Rendben, akkor keress valami romantikus cuccot egy külföldi lapnál vagy ügynökségnél, és leközöljük. Ja: tedd már meg, hogy átírod a neveket, hogy magyarosabb és hihetőbb legyen az egész. - Persze, ezt magamtól is tudom. Tudniuk kell azonosulni a látottakkal, és akkor...

"Vannak tárgyak, amelyek nélkül nem érdemes élni." - mondta a kedvenc gimnáziumi tanárom. Félig viccesen ugyan, de láttam a szemében, hogy komolyan gondolja. Amikor az osztállyal meglátogattuk, mindent megértettem: nemcsak a házuk - egy csodálatos, kúriaszerű, régi épület -, hanem az otthonukban felbukkanó képzőművészeti alkotások és a ritkaságnak számító pecsétek, albumok, üdvözlőlapok is óriási hatást tettek rám. Az én papír- és írószermániám innen eredeztethető. Budapest belvárosában található az az üzlet, amelybe minden régi illusztrációkért és míves papíráruért rajongó társamnak el kell zarándokolnia: a Bomo Art . A különleges naplók, füzetek, üdvözlőkártyák özöne mellett eredeti, ma is kifogástalanul működő gépek adják a bolt hangulatát. készülnek a füzetek " Legrégebbi masinériánk, az 1901-ben készült karos kézi vágógép. Vígan kenterbe ver bármilyen mechanikus vágógépet!" Jöjjön a JÁTÉK! Egy szerencsés Country Komfort-ol...

"Egy csipetnyi luxus" - hú, de utálom az ilyen szépítő, elcsépelt címeket! Mégis eszembe jutott, mert a mai vidéki szálló pontosan a sokunk számára elérhetetlen nívót testesíti meg, árfekvése pedig nyilván majdnem a kifizethetetlen kategóriába tartozik. Miért jók mégis az ilyen képek, a képzeletbeli kirándulások? Mert elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy mitől érezzük magunkat igazán jól, mi is a luxus nekünk - mondjuk, egy hosszú hétvégén. Vigyázat! Az én kis közhelyeim és személyes apróságaim jönnek. Imádom őket, és egyre jobban tudom őket értékelni. A fő kényeztetésfaktorok: - együtt lenni életem értelmeivel; - nem a városban; - internet nélkül, még ha - valljuk be őszintén - nehéz is néha; - jó könyv (most van kettő: ez és ez ); - kedvenc sorozat om kedvenc részeinek újranézése este; - házas magazinok; - úszás; - rántott gomba + majonéz + saláta :-); - csoki; - új hobbi kipróbálása (a blognak köszönhetem, és nagyon izgulok... részletek később). ...

A tegnapi dekooder es szösszenetembe is a rettentően tehetséges Rebekka blogjából válogattam a fotókat - ma pedig a grafikus munkáinak egy részét szeretném bemutatni. Keretezhető, mesekönyvbe illő, sosem szirupos "ház-portréi" a tulajdonosok igényei szerint készülnek: ha a lakók azt mondják, kell egy mókus a képre, mert gyakran jár arra, akkor Rebekka odafesti. A házikedvencek pedig természetesen minden esetben ott virítanak. Nagyon jó ötlet, ajándéknak is ideális - "csak" egy jó fénykép és egy házmániákus grafikus kell hozzá. Beugrott a Frakk is; róla itt írtam. Szépek, ugye? ( forrás )

Vidékies, vintage , miközben néhány elemében ipari és modern is: ezek a szavak jutottak eszembe Ingrid konyhájáról, amely egy 1925-ben épült házban található, Norvégiában. Én is vágyom arra, ami Ingridnek megadatott: egy visszafogott, mégis vicces és stílusos konyhára, egy régi házra, szuper fotómasinára, és arra, hogy a részletgazdag házam a kimeríthetetlen fotótémám lehessen - a macska táljától a szappanadagolóig, a lámpacserétől az aioli-mártásig. Jó hely. A K betű pedig mi mást jelenthetne: kjøkken!   ( forrás )