Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - IX. rész: A Kicsi Ház bloggerének válasza

[Country Komfort:] Sosem gondoltam volna, hogy a születésnapomra egy flexet, magyar nevén sarokcsiszolót fogok kérni. Pedig de; minden álmom egy flex, és kész. Ennek oka pedig A Kicsi Ház. Írója, a ma már stylistként is dolgozó Kata olyan svunggal és szorgalommal esik neki egy-egy reménytelennek tűnő bútordarabnak, hogy nem lehet nem követni és vele együtt lelkesedni. Fantáziadús re-bútorok kerülnek ki a keze alól, és a blogtörténelem része, hogy hazánkban először ő engedett be tömegeket - virtuálisan, persze - a saját otthonába, amelynek alakulása sokunk számára tanulságos és inspiráló.

Miért aktuális a vidékies stílus 2012-ben?

A country stílus letisztultságával, visszafogottságával, a gyökerek keresésével mindig aktuális, de talán most, 2012-ben, különösen. 


Milyenek az aktuális country trendek?

Azt hiszem, a vidékies trendek a 2012-es előrejelzések szerint a skandinávos visszafogottság, letisztultság és fehérség a fő motívumait hordozzák magukon, sok-sok natúr fafelülettel kombinálva. Nekem személy szerint az újrahasznosítás jegyeit is magán viselő franciás hangulatú vidéki stílus a kedvencem, ami azért nem nélkülöz némi nőies glamourt sem.

Melyik a kedvenc boltod/magazinod/terméked a témában és miért?

A Ka International textiljei között mindenképpen lehet találni a vidéki stílushoz illő kárpitot, a Kéttemplom Galéria pedig gyönyörű franciás hangulatú, country stílusú bútorokat árul. A témában a legszebb tartalom a neten: www.dreamywhites.blogspot.com - a képeket is innen válogattam.

Kata


[Érdekel a többiek válasza is? Kattints a bejegyzés alatt a blogger szóra!]





Megjegyzések

  1. Hát a Kéttemplom..az nem piskóta..oda sok pénz kellene..de azért imádom!

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsi vagyok, Kata fiai mennyi idő alatt amortizálnák le a "dreamywhites" fehér kanapéját!Amúgy az a blog tényleg fantasztikus...

    VálaszTörlés
  3. Ez kimaradt a végéről! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má