Ugrás a fő tartalomra

(Még) 7 dolog magamról

Van ez a régi blogos sorozat. Az ember elárul magáról néhány dolgot, ami a blogjából nem feltétlenül derül ki róla azonnal. Itt a második rész - komoly és vicces dolgok a müzlistálkától a dobogó legfelső fokáig.

1. Masszív meggyőződésem, hogy az Angol Sétány Nizzában a világ egyik legjobb helye.


2. Írószermániás vagyok. Különösen az üdvözlőlapokra és a noteszekre gerjedek.


3. Imádok kis tálkákból enni. Kanállal, villával, persze, de akkor is. Tulajdonképpen csak kis tálkákból szeretek enni. Kb. ilyenekből:


4. Legutóbb akkor sírtam művészi élmény hatása alatt, amikor ezt a dalt hallottam élőben.


5. Részben saját ötlet alapján, részben Via és az Urban:Eve hatására pár hónapja eszeveszett szortírozásba kezdtem. Amolyan durván átfogó jellegűbe: pincetakarítással, könyvtárrendezéssel, családiruhatár-átfésüléssel. Rengeteg érdekes cuccot találtam, és hetente járok a Máltai Szeretetszolgálathoz is. A rendhez vezető út felfordulással van kikövezve... Hogy mikor lesz vége? Fogalmam sincs.

6. Ennek szerves következménye, hogy néhány bútordarab is feleslegessé vált. Bár nem szoktam ilyesmire használni a blogot, most kivételt teszek: a képen saját lakásunk részlete látható! Upsz, kicsit poros a parketta, bocs... :-) A lényeg viszont jól látszik: a kárpitozásra szoruló, ellenben míves és igazi fából készült, kinyitható kanapé. Jelképes, minimális összegért elvihető. Részletek a countrykomfort@gmail.com címen.


7. Sokat gondolkodtam azon, hogy a vidéki házak iránti rajongásomat milyen formában tudnám még kifejezni a blog mellett, a blogoláson kívül. A legjobbkor jött a Vidéki Élet című online magazin pályázata, amelyre beneveztem, és "Vidéki Ház és Kert" kategóriában első helyezést értem el! A nyertes házriportom hamarosan olvashatjátok a videkielet.hu-n, és itt is beszámolok a fejleményekről.


Az első 7 dolog: itt.
(képek: nizza.hu, designboom.com, thesweetestoccasion.com)




Megjegyzések

  1. Gratulálok a díjhoz, kiváncsian várom a házriportot!

    VálaszTörlés
  2. Először is: most olvastam a cikked! Szuper! Gratulálok! :)
    Másodszor: sajnos a világ legtutibb helyén még nem jártam...kis tálkák? Jöhetnek! Szalóki Ági! Az egyik legjobb!!! Én is tettem már fel a blogomra Tőle...nagyon szeretem! A takarítást most hagyjuk:kellene, de nem visz rá a lélek. :(
    kanapé? Óhhh..de jó lenne, de sajnos most még csekély összeg sem futja rá...remélem jó kezekbe kerül. Odavagyok mindenért ami régi! Lassan a férjem is! :)
    Köszi, hogy beengedsz "Hozzád" minket egy kicsit! Szép napot! És sok-sok gratulációt a cikkedhez!!!! :))

    VálaszTörlés
  3. Éva! Köszönöm!
    Fróni: neked is, a lelkesedésed mindig nagyon jólesik. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia,

    remélem ez a kanapé már elkelt. Nagyon érdekes blog.

    Üdv!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p