2011. szeptember 21., szerda

Aranyérem és forró csoki - interjú Farkas Líviával, az Urban:Eve blog írójával

Szimpatikus lány. Az e-mailemre rögtön és kedvesen válaszol, nincsenek allűrjei, pedig nagyon komoly, amit huszonévesen elért: magasan megnyerte a Goldenblog versenyt. Sokrétű, érdekes és trendi magazinblogja naponta többezer olvasót vonz. Az Urban:Eve életmódblog és több ennél: Via énblogja, amelyben szíve-lelke benne van. No, és rengeteg munkája - minden egyes rovatot órákig lehet böngészni, tizensok bejegyzést kedvencnek jelölni... Az Urban:Eve egyszerre személyes és praktikus: a FlyLady program fogyaszthatóvá és érthetővé tételével sokunk szemléletmódját egy életre megváltoztatta takarítás- és rendügyben. Jöjjön hát tíz (+1) kérdés, tíz (+1) válasz. És Via saját képei, csak nekünk.

1. Hogy tetszett a goldenblogos díjátadó? Milyen érzés a blogod által híressé válni és más celeb bloggerekkel bulizni? :-)

Ez kívülről sokkal glamúrosabbnak látszik, mint amilyen valójában. :) A nagy buli és ereszd-el-a-hajam helyett inkább szerényen falt támasztó, visszafogott bloggerek voltak, akik kisebb csapatokba verődve végigbeszélgették a bulit. Szerintem a műfajból adódik, hogy inkább beszélgetős volt a társaság. De ez semmit nem von el a rendezvény értékéből, én nagyon jól éreztem magam. Viszont szerintem nem lettem se híres, se celeb; másnap ugyanúgy levittem a szemetet, és még mindig nem ugrottak elő paparazzók a bokrok mögül és a telefonom sem csörög megállíthatatlanul. :)

2. Biztosan sokakat érdekel: miután az Urban:Eve hivatalosan is aranyérmes lett, merre, hogyan tovább?

A közönségdíjat az olvasóim szavazták meg nekem, akik eddig is elhalmoztak a visszajelzésükkel, amiért nagyon hálás vagyok. A díj inkább csak egy külsőleg is megtámogatott mérföldkő a blog életében, az út irányán és a szándékomon azonban nem változtat, folytatom a blogolást, és nyitott vagyok minden lehetőségre. Terveim voltak, vannak, lesznek is, díjtól függetlenül, majd meglátjuk, melyik valósul meg. ;)

3. Számomra a gaszto-rovatodban az egyik legfontosabb és legvonzóbb téma a felvállalt vegaság. Mesélj arról, hogyan/miért kezdődött nálatok, és milyen változásokat hozott az életetekbe!

Eleve nem igazán voltunk nagy húsfogyasztók (értsd: csak csirkemellfilé, és lehetőleg ne kelljen hozzányúlnom nyersen), szóval nem kellett sok mindenről lemondani -- inkább folyamat volt, mint 180 fokos fordulat. A férjem egy három napos konferencián tolmácsolt, ahol vega étkezés volt, és akkor döbbent rá, hogy így se halt éhen. Szinte megkönnyebbültünk mindketten, hogy akkor nem kell ezt erőltetni. Körülbelül olyan lehet, mint amikor valaki rájön, hogy ja, nem muszáj tökfőzeléket enni, ha nem szeretem. :) Változás lényegében annyi történt, amennyit maga a vegaság jelent: nem eszünk húst, vagyis nehezebb étterembe és vendégségbe menni, de eddig mindig volt megoldás, és nem maradtunk éhesek. Nem zavar, ha valaki húst eszik mellettem, sőt, a saját konyhámban is főzhet tőlem bárki bármit, csak 1. ne haragudjon meg, hogy nem kóstolok bele, 2. mosogasson el maga után. :)


"Már 3 éve hű társam a konyhában ez a csodapiros csodagép. Az egyik legjobb befektetésem volt, mindent bír. Még a válság előtt sikerült megvennem, azóta itthon másfélszer annyiba kerül - most a netről olcsóbb, még postaköltséggel együtt is. Egy évig gyűjtöttünk rá, de nem bántuk meg. :)"
4. A magazinmánia (http://videkistilus.blogspot.com/2011/08/magazinmania-i-habitania.html) rád is jellemző, ugye? Mi a top 3 és miért?

Mániának nem nevezném, már nagyon szigorú vagyok azzal, hogy mit veszek meg, a mércét évek óta csak az Éva és a Glamour üti meg, a többivel nem is bosszantom magam (meg a pénztárcámat). A blogok olvasása nálam is sok magazint kiváltott - aktuálisabb is, és helyet se foglal. Az érdekes cikkeket az Evernote-ban (http://www.evernote.com/) mentem el.

5. Inspirációs-lakberendezős bejegyzéseidből kikövetkeztettem: szereted a lábaskádakat. :) Városi lakásban van-e helye a country stílusnak? (http://videkistilus.blogspot.com/2011/08/videk-varosban-country-in-city-i.html)

Valamennyire igen: egy-egy jól elcsípett elem jól mutathat (a bejegyzésedben is ilyen képek szerepelnek), de szerintem egy teljes farmajtó, tehenes nippek meg kockás ülőgarnitúra nagyon sok és idegen lenne. Ha lenne lábaskádam, azt is valószínűleg a nemlétező vidéki nyaralómban tartanám.

6. Az egyik kedvenc idézetem az Urban:Eve-en a FlyLady programról ez: "részleteiben tényleg sikálásról és porolásról van szó, de az egész annyira megváltoztatja az ember attitűdjét a dolgokhoz, hogy a házimunka területein kívül is gyökeres változást hoz az ember életébe, legyen szó munkáról, magánéletről, vagy egészségről". Kérlek, említs meg három pozitívumot, ami mint bónusz jelentkezett az idők során az életedben, és a FlyLady-nek köszönhető!

1. Nyugodtabb vagyok vészhelyzetben, mert mindenről tudom, hogy hol van (iratok, oltáskönyv - a nyuszié -, szerződések, stb.).
2. Elmúlt a bűntudat, ha valamire nincs időm, mert tudom, hogy legközelebb majd megcsinálom, és azt is tudom, hogy mikor lesz az a legközelebb (a rutinok segítenek).
3. A fókuszált figyelem gyorsabb, hatékonyabb munkavégzést tesz lehetővé, így nem pepecselek és halogatok órákig, és bűntudat nélkül tudok utána pihenni.

"Ez a hálószobában az alvós csücsköm - aktuális könyvekkel (mindig többet olvasok egyszerre), és a kedvenc éjjeli lámpámmal - virágmintákon keresztül világít. Az első WAMPomon vettem 4 éve."
7. (Hogy igazán nehezet is kérdezzek:) Mit javasolnál lomtalanítás/szortírozás terén egy olyan bölcsésznek, aki váltig állítja: a többezer kötetes otthoni könyvtár és a többszáz mappa/irattartó a legfontosabb munkaeszköze?

Szerezzen be egy e-könyv olvasót. :)) És vizsgálja meg, hogy valóban szükség van-e az összes könyvre, vagy csak biztonsági háló és félelemből, bűntudatból őrzi meg az összeset ("kaptam", "annyira nem volt rossz", "még kellhet valamikor"). Nekem csak olyan könyveim vannak, amiket imádok, hasznosak, és hajlandó vagyok újraolvasni őket. Az egyszerolvasós ponyvákat eladtam (antikvárium, moly.hu), és abból vettem egy Kindle-t (jó állapotban voltak a könyvek, és sokan :)). Anita Blake kalandjai nem érdekelnek egynél többször. Anne Shirley élete annál inkább - ő nem megy sehova. Most maga a könyvespolcom is csupa inspiráció: érdekes történetek, finom és bevált receptek, távoli tájak, tanulságos olvasmányok, nehezen beszerzett kincsek várnak, és bárhova nyúlok, tudom, hogy jó hatással lesz rám, ami a kezem ügyébe kerül.
Praktikus előnyei is vannak a szortírozásnak: a több hely átláthatóbbá és megbecsültebbé teszi a maradék könyvet. Nem kell új könyvespolcokat venni, nem kell olyan rengeteg könyvet porolni, és adott esetben nem kell nagyobb lakást keresni. :) Nem kell az olvasásról is lemondani a könyvekkel együtt, ha bármi kellene, ott a könyvtár. Inkább legyen 500 könyved, amit olvasol, mint 5000, ami csak a helyet foglalja, és stresszel, hogy "sosem lesz rá időm".

"A nappaliban ez a kedvenc csücsköm: olvasósarok hangulatlámpákkal."

8. Blogger-belterj....: hogyan éred el, hogy a hangod természetes marad - van-e valaki, akinek írsz, illetve van-e módszered, esetleg napszakod, amikor a legjobban tudsz bejegyzést írni?

Magamnak írok. Ha én szívesen olvasom a bejegyzést, akkor az általában másoknak is tetszeni szokott. Skizofrén állapot, de ez az igazság. :) A felvidítós, inspirálós bejegyzések magamnak is szólnak: mintha önmagam bölcs, fenékenbillentős nővére lennék, akinél minden a helyében van. Vagy egy jövőből jött én. :)

"This is where the magic happens. Dolgozóm és blogfőhadiszállásom, a nappali másik végében, egy méterre a pihenőcsücsöktől."
9. Miért jó ősszel városban élni?

Jókat lehet teázni, kávézni, forrócsokizni. Indul a színházi évad. Gyönyörűek a fák - nincs mindenhol, de ahol van, ott gyönyörűek -- nekem városban sokkal feltűnőbb egy szép fa, mert talán jobban megbecsülöm őket. Még mindig elég jó az idő a sok gyalogláshoz és a romantikus sétákhoz. De az ősz mindenhol jó, én nagyon szeretem, a tanévkezdés miatt olyan, mint egy pici január; új ciklus indul. A nyaralásból mindenki kipihenten hazatért, és újult erővel vág bele a terveibe. Jó céltudatos embereket látni az utcán.

10. Megjutalmaztad-e magad valamivel a Goldenblog-győzelem örömére?

Kialudtam magam. :))) De azóta már elmúlt a hatása. Lassan aktuális lesz megint ez az alvás-téma.

10 + 1. Hogy van Áfonya?

Most éppen a nyomtató alatt fekszik, és nem zavartatja magát. Ez a napi rutin, annyiban változik csak, hogy néha a lábamnak bújva csinálja ugyanezt, és a bokámra szuszog, és olyankor egyikünknek sincs kedve elmozdulni és megtörni az idillt. Kis zen-nyúl, aki segít a jelenben maradni, és emlékeztet rá, hogy mi a fontos, és mi nem.

"Fekete nyulat nehéz fotózni, de higgyétek el, hogy ő az. :)"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése