Ugrás a fő tartalomra

Vidékies tendencia - a Lakáskultúra októberi száma

A Lakáskultúra mint piacvezető lakberendezési magazin sokféle feladatot lát el, sokféle - olykor teljes mértékben összeegyeztethetetlen - igényt elégít ki (a vidékies és a glamour stílus híveinek kíván egyszerre kedvezni), és vitathatatlan erényei mellett rengeteg csalódást okozott az évtizedek során. Tegye fel a kezét, akivel előfordult már, hogy megvett egy lapszámot, átlapozta, majd vállrándítással vagy éppen bosszankodva tette félre, mondván: "ebben sincs semmi érdekes"!



Változnak az idők: ami most történik a Lakáskultúra háza táján, az mindenképpen érdekes.

Valamelyest ugyanis követi a nemzetközileg is uralkodóvá lett vidékies trendet.

Kérdés, hogy meddig megy el.

Szűcs Eszter volt főszerkesztő, akinek magas szintű szakmai tudásához nem fér kétség, aki rettenetesen jó szerkesztői leveleket tudott írni a magazin első oldalára, és aki felkarolta többek között Böjtös Kinga rovatát, a Vizitkártyát, nyugdíjba vonult. Az új főszerkesztő, Tóth Zsuzsa érezhetően ízléssel és ízlésesen kívánja megújítani a lapot, mondhatnánk: lépésről lépésre.

Földhözragadt leszek: sajnos, ötszáz forintért nem lehet igazán lehengerlő lapot létrehozni. Mint olyan sokszor a hazai viszonyok között, most is "abból dolgozunk, amink van".

Megmaradt a Hónap hangulata című rovat. Még mindig nem igazán szeretem, de most jobban sikerült, mint máskor: az őszi színek és az etno motívumok jót tettek a sok sznob szőrös szőnyegnek és retro lámpának.


A jórészt szponzorált válogatások, ajánlók (tizenvalahány oldalon!) számomra még mindig vibrálóak, túlzóak és nagyrészt használhatatlanok. Értem én, hogy az aktuális trendekről itt kell beszámolni, de legalább egy oldallal érdemes lenne a country-híveknek is kedvezni. Ezt az Otthon magazin jobban csinálja.

Beszéljünk a lapszám erényeiről: a vidéki házriportokról. Végre olyan jók, hogy vincellérházról szóló beszámoló és A vidék varázsa című cikk vetekszik egymással!

Darabos György iránt érzett szerelmem fokozódott. 
Tisztelt Szerkesztőség! Amennyiben megoldható, szeretném, ha mindenhová őt küldenék fotózni. Köszönöm.
A zsenialitás októberi manifesztációi:
41. oldal: fürdőszoba-fotó.
42. oldal: bordó bársonyszék + dolgozó.
45. oldal: hintaszék, szőttesek a nappaliban.
46. oldal: étkező, pillantással a kertre. Nézzétek meg, még a macskát is rá tudta venni, hogy pontosan oda helyezze magát a kompozícióban, ahová kell...

A Vizitkártya a legjobb korszakát éli: az évek során egyre hangulatosabbá érett fotóival, biztos arányérzékével, igényes szövegeivel a lap egyik fénypontja. Főképp, ha végre nagyobbra szerkesztenék legalább a fotók felét. A Cif súroló reklámján kívül van valamilyen különös oka annak, hogy ez nem tehető meg? (Azt hiszem, egyébként az, hogy ez utazó- és egyszemélyes rovat, következésképpen nincs mód profi világításra, derítésre stb.)

Ha már a megújulásnál és a nemzetközi trendeknél tartunk: lett egy Reforma nevű barkácsrovat, amely főként újrahasznosításra ad ötleteket. Októberben éppen egy ketyegő táskával

[....szem kimereszt, újraolvas....]

Igen. Kérem szépen, egy óra tűzpiros lakktáskára, illetve papírszatyorra applikálva.


Huhh, ez súlyos.

Újra van gasztro-rovat is, amelyben Az élet napos oldalát író Török-Bognár Renáta receptjei és fényképei láthatóak. Az észbontó szeptemberi indítás, a szeder köré felépített menüsor után a picit szerényebb alma is nagyon helyes és countrys és ínycsiklandó. Pontosan ezt akarjuk: rusztikus, modern, szezonális ételfotókat és -recepteket. Csak így tovább!

(A képek a lakaskultura.hu-ról származnak.)




Megjegyzések

  1. Húha, kimerítő volt :) Köszi:) Igazi kritikus! Én most éppen egy Szép házak lapot vettem meg. Hát..., nem az én ízlésem feltétlenül az sem, ami abban most szerepel - közelebb áll hozzám is ez a vidékies stílus. De a férjemnek sajnos a modernebb lakások jönnek be. Még jó, hogy nem kell mostanában döntenünk:) Vagy bár döntenénk?? Hát igen.

    VálaszTörlés
  2. pont tegnap gondolkoztam, hogy kellene-e... aztán gondoltam, majd te úgyis megírod, hogy megvegyük-e:) köszi:)

    VálaszTörlés
  3. Én is a napokban gondolkoztam, hogy nem jönnek be a lapszámok mostanában. Már át sem forgattam a boltban :) De meghoztad a kedvem, megveszem:)

    VálaszTörlés
  4. Lehet, hogy azért írod TE a blogot, és én csak olvasom, mert pont úgy mondod el, ahogy én érzem? :) ismét beletaláltál, mert az októberi Otthont már meg is vettem .köszi :O

    VálaszTörlés
  5. Kösz mindenkinek.
    Krealady - a Szép házakra még nem találtam meg a megfelelő szavakat...
    Zöldpötty, Szofi - azért azt nem garantálom, hogy ez AZ, amit kereste(te)k. Nem emlegettem a country-faneknek semmitmondó lakásokat ebből a lapszámból, minden második ilyen.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p