Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - III. rész

      Az ideális gyerekszobáról mindannyian órákig tudnánk mesélni. Továbbmegyek: rengeteget tudnánk vitatkozni ("élénk színek" vs. "pasztell"-hívők)... Persze, (sok) minden attól függ, hogy fiú vagy lány számára rendezzük be, hogy egy, kettő vagy három (stb.) lurkó lakja-e az adott kuckót, sőt: attól is, hogy maguk a gyerekek bele akarnak-e szólni abba, hogy milyen irányt vegyen a dekoráció. Most is annyi a kérdés, hogy szerinted a maximális tíz pontból hányat érdemel ez az enteriőr - és miért. Kellemes hétvégét, a játék még hat napig dübörög!


(forrás: housetohome.co.uk)



Megjegyzések

  1. Nekem ez bizony 10-es, biztos vagyok abban hogy a lakója már nem két éves és van neki saját ízlésvilága,nagyon édesek a kék kockás szívecskék és a nagyon íves vaskeretes ágy,ezek rögtön elárulják hogy bizony egy kis hercegnő ennek a szobának a lakója :)

    VálaszTörlés
  2. Én is arra tippelnék, hogy ez lány szoba, asok kék ellenére. Az Én kisfiamnak piros földig érő függönye van és imádja. És egyáltalán nem lányos. Ami Nekem annyira nem jön be, aza modern asztalka és szék. Merthogy alapvetően romantikus, vidékies stílusú lenne a komód és az ágy ill. a textilek miatt. Tudom, hogy mostanában divat a stílusok keverése(nemrég tettem fel egy összeállítást az étkezőre vonatkozóan ebben a témában)...itt mégis úgy érzem, hogy Nekem akkor lenne tökéletes, ha egy helyes kis kopottan fehér vagy akár világoskék éjjeliszekrényke vagy stokedli állna az ágy mellett. Viszont meg kell említenem a római rolót, ami sztem telitalálat! nekem ez a szoba a modern bútorok miatt 8 pont.

    VálaszTörlés
  3. Hát, ez nekem is 10-es! Kislányomnak hasonlót tudnék elképzelni, de ő még nem hagyja. Ő kis 5 évesen még a rózsaszín korszakát éli, és a rumlisat. Ilyen szép csak a heti takarítások alkalmával lenne 1-1 órára. Ma éppen kiviszek tőle két zsák kacatot megint:)

    VálaszTörlés
  4. Hogy folytassam a sormintát: nálam is 8. Gond, hogy nincs éjjeliszekrény, és a földre tett hangfalak egy ilyen klasszul megkomponált szobában bántják a szemet. Ami nagyon bejön: a bunting (http://videkistilus.blogspot.com/2011/08/kis-szines-zaszlofuzer-mas-neven.html), a világosság, az ágy és a vagonnyi barátságos, kockás textil. :)

    VálaszTörlés
  5. Én 9 pontot adnék rá, mert a modern szék és asztal nekem sem illik az összképbe. Amúgy simán el tudnék képzelni egy ilyen gyerekszobát a gyerekimnek. Egy fiam és egy lányom van, akik egy szobában laknak így ez a színvilág és dekoráció teljesen jó lenne nekik, kivéve a hifit meg a földgömböt, mert még kicsik :)
    Megmutattam a lányomnak (4 éves) a képet, és megkérdezte, hogy az ővé lehet e a szoba. :)

    VálaszTörlés
  6. Dóri: neked nagyon helyes lányod van - és jó az ízlése!

    VálaszTörlés
  7. Lehet hogy egy kicsit férfi vagyok? Nekem az szúrt szemet, hogy vezetéke nincs sehol se a hangfalaknak, se a hifinek. A lakberendezés egyik megoldani való kérdése pedig mindig az, hogy hova rejtsük őket. Én itt ezt átverésnek éreztem.

    VálaszTörlés
  8. Otthonteremtő, aztaa! Teljesen igazad van! Amúgy HA össze lennének kötve a hangfalak a hifivel, akkor se lenne jó a hangzás így...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má