Ugrás a fő tartalomra

Eszterda: interjú, játék és egy nagyon jó hír

      Mire jó a "legnagyobb közösségi oldal"? Amellett, hogy klassz eszmecseréket lehet folytatni az egyre népesebb CK-csapat tagjaival, olyan kincsesbányákra találhatunk rá, mint az Eszterda. Jól sejtitek, a varroda és a tanoda mintájára az Eszterdában* is műhelymunka folyik: az alkotó - akinek keresztnevére már most nagyösszegű fogadásokat lehet kötni... - időről-időre előrukkol egy gyönyörűségesen kidolgozott, gyerekmarokba illő babával, matrózzal vagy más alakkal, amely a fotókon úgy álldigál a címeres tégla előtt, mintha mindig is létezett volna - mondjuk, abban a mesében, amelyben tengereken és földrészeken át utazunk, majd végül hazatérünk. Mágia és humor "érzik ki" belőlük, ahogy Nagymamám mondaná. 


- A blogodat olvasva világos, hogy a természet és a keleti kelmék gazdagsága mellett az irodalom és a zene is megihlet. Kik az aktuális - vagy éppen örök - kedvenceid?

- Milyen jó, hogy ezt kérdezed, sokszor csak éppen felrakok valamit, de különösebben nem kommentálom, miért. Valahogy összekapcsolom a látványt valami korábbról elraktározott dallammal. Nem is biztos, hogy az olvasó megtalálja a kapcsolatot a két dolog között, de bennem mégis ott van a háttérben az összhang. Hogy mi az aktuális? Nem vagyok egy különösebb rajongó típus, inkább minden jónak a fogyasztója, újrafelfedezek, friss dolgokra nyitok, de alapvetően a kicsit alternatívabb zenéket szeretem, a klasszikus és a népzene pedig örök. Az irodalomban most Ljudmila Ulickaja a kedvenc, de szeretem más kelet-közép európai író sokszor fanyar, groteszk világát.

- Rajzolsz-e (papírra/anyagra), mielőtt megvarrsz egy babát?

- Igen, néha rajzolgatok, skicceket, firkákat, de nem szoktam sok energiát fektetni papíron történő tervezésbe. Nagyjából előttem van, hogy mit szeretnék létrehozni, de a végső megoldás folyamatában alakul ki az anyagon. A végén sokszor látom, mi az, amit legközelebb másképp csinálnék. Magamnál azt tapasztaltam, hogy nem lehet megspórolni a tanulást, a feleslegesnek mondott köröket. Sok idő elmegy - főleg, hogy sok a lassú, kézi munka fázisa – azzal, mire azt mondom, ez olyan, amilyet szerettem volna.

- Mi az a MOKKA?

- A MOKKA egy képző- és iparművészekből, belsőépítészekből és kézművesekből álló alkotóműhely Győrben, aminek immár két éve én is a tagja vagyok. Komplex, összművészeti foglakozásokat csinálunk 6-12 éves gyerekeknek félévente változó tematikával. Célunk a kreatív, különböző művészeti ágakat érintő látásmód fejlesztése, az alkotás szabadsága.

Eszter a győri Györkőcfesztiválon
- Honnan származik az az erős afrikai-törzsi hatás, amitől játékosságuk mellett a bábjaid, marokbabáid majdhogynem rontás ellen védő kabaláknak, a láncaid talizmánnak tűnnek?

- Hú, de nehéz kérdést tettél fel! Igazából soha nem mondtam ki, hogy afrikai és törzsi hatás, mégis sokan látták már bele a munkáimba ezt az érzést. Szeretem a színeket, a keleti és népi kultúrát, a jó értelemben vett naivitást, ösztönösséget – talán az említett térségben ez még jobban jelen van. A bonyolult díszítések mellett a puritánságot, egyszerűséget. Tudom, ellentétesnek hangzik, amit mondtam, de ezek együtt mégis megférnek az én világomban. Őszintén szólva, néha úgy érzem, a babákat inkább a magamfajta felnőtteknek készítem, mint gyerekeknek, annak ellenére, hogy a lányaim ma már döntően ezekkel játszanak, nem a korábban boltokban vett babákkal. Ez jó érzés, végül is nekik köszönhetem, hogy most ezt csinálom.


- Mennyi munka egy marok-asszonyság vagy éppen egy fekete cica elkészítése, kihímezése, és hogyan, melyik napszakban találsz időt erre?

- Azt hiszem, nehéz kenyérkeresetet vállaltam fel, amikor a kezembe vettem a tűt. Igen, viszonylag hosszú idő alatt készül el az, amiben arányaiban több a kézi varrás. Mivel mindenhova viszem magammal a rongyaimat, cérnáimat, a kezem kéznél van, így csak a végén kell igénybe vennem a technika vívmányát. Hogy mikor dolgozom? Össze-vissza, amikor a kisebbik lányom alszik, amikor a nagyszülők besegítenek egy kicsit, de döntően este. Azt sajnálom egy kicsit, hogy ezért már olvasni nagyon kevés idő és energia marad.
***
JÁTÉK: egy szerencsés olvasó Eszter alkotását, az itt látható marokbabát nyeri meg:


Teendők, ha szeretnél részt venni a sorsoláson:

1) Legyél az Eszterda és a Country Komfort követője a Facebookon (itt és itt), és
2) legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (jobb oldalon, a "feliratkozás a webhelyre" nevű kék gombbal), és
3) lájkold, valamint oszd meg ezt a bejegyzést.
4) Egy rövid megjegyzést is kérünk ide, a bejegyzés alá: melyik a kedvenc Eszterda-alkotásod? (Nézz körül a blogon és a Facebook-fényképalbumokban.)


Határidő helyett: Őszi Ajándéközön a november 2-án egyéves Country Komfort bloggal és támogatóival!

Amint 1900 tagja lesz csapatunknak a Facebookon, kisorsoljuk Eszter ajándékát, a marokasszonykát, és elárulom a most még titkos következő nyereményt! Húzzunk bele: minden 100. rajongó érkezésekor újabb ajándékot sorsolunk ki egészen karácsonyig!

*azzal a csavarral, hogy az eszterga szóval is játékba lép...
A fotók az Eszterda tulajdonai.




Megjegyzések

  1. megosztva, egyébként nekem a cicák tetszenek a legjobban :))

    VálaszTörlés
  2. A fekete macsik. :)
    Rabi Ildikó

    VálaszTörlés
  3. Nekem a fekete cicák tetszenek!!

    VálaszTörlés
  4. Nekem a fekete cicák tetszenek

    VálaszTörlés
  5. Nekem is a fekete cicusok tetszenek a legjobban! :)

    VálaszTörlés
  6. Nekem a madaras, szívecskés dekorációk tetszenek a legjobban.

    VálaszTörlés
  7. Nekem a marokbabák tetszenek a legjobban.:)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon klasszak a cicusok. De nekem a legjobban az eperbefőtt tetszik! :)

    VálaszTörlés
  9. Tibold Sándor

    Nekem is az eperbefőtt tetszik a legjobban!!!

    VálaszTörlés
  10. De jó, hogy az eperbefőtt is tetszik valaki(k)nek!

    VálaszTörlés
  11. A marokasszonykák és a bogarak :)

    VálaszTörlés
  12. Kész minden, szeretnék jelentkezni a játékra!

    Nekem a bogarak, cicák, és pöttyös gombalánc tetszik a legjobban!

    VálaszTörlés
  13. Nekem a fekete asszonykák tetszenek a legjobban!:)

    VálaszTörlés
  14. A GIRLANDOK!!!! :))) De minden csodás, ami Eszter kezei közül kikerül!

    VálaszTörlés
  15. A FB-on Kolbányi Melinda néven játszok, lájkoltam (már régebben mindkét oldalt) és osztottam meg! :)

    VálaszTörlés
  16. mindenkepp a marokasszonykák!!!!

    VálaszTörlés
  17. A rendszeres követés gombot nem sikerült megtalálnom, de talán abba már becsatlakoztam valamikor a múltban; a bejegyzést pedig BeBu név alatt osztottam meg a FB-on :-) A különlegességük miatt a kis fekete babák tetszenek a legjobban, mélyről jövő mágikus erőt érzek bennük.

    VálaszTörlés
  18. nekem a fekete szoknyás cicákok tetszenek a legjobban :)

    VálaszTörlés
  19. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  20. A fázós eszkimó asszony :-) nagyon jó figura. Amúgy a marokbabák szuperek, úgy ahogy vannak.

    Bocs, az előzőt valamiért töröltem...
    Csíki Karolina, és a Mokkamekka blog kedvelünk titeket, és megosztottam :-)

    VálaszTörlés
  21. Köszönjük mindenkinek, már csak két új követő kell a sorsoláshoz! A segítségetekkel már ma sikerülhet elérni az 1900-as tagságot!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p