Ugrás a fő tartalomra

Petrik Adrien: A másik kert - I. rész

Szerző:
      Helyszín: second hand shop. Szabad függő beszéd. Nekem kell az a felső. Jó, nem nekem kell, hanem a lányomnak, mert pont 110-es, és gyönyörű lesz benne. Egyébként is gyönyörű, szakadt rongyokban is. De tegye már le az a nő a kezéből az én felsőmet. Az ő gyereke bizonyára nem 110-es méret, hanem nagyobb és kövérebb és nem gyönyörű. Esetleg fiú. Ahh, letette. Kihalászom. Megvan.

       Petrik Adrien második könyve ugyanerről az érzésről szól: a szerzés öröméről. A női vadászösztönről, amely nem hagy nyugodni bennünket, és amelynek folyományai: újabb földdarab, Next kislányblúz, befizetetlen csekkek, bankkölcsön és egy második édenkert. Az Asszony és házából megismert család újabb nagy vállalkozásba kezd: megveszik a szomszédos kertet, és rengeteg munkával magukhoz alakítják, saját kertet csinálnak belőle. Eközben élik az életüket: esznek, utaznak, barátokat látnak vendégül.
      Az első rész profiljához hűen itt is keveredik a szakszerűség (kerttervezés műszaki rajzokkal, átgondolt vázlatokkal) az intuíciókkal és a családi történetekkel. Az első könyvből megtudtuk, hogy igazi jellempróba a nem tökéletes tájolású telekről nézni a szemben építkezők csodálatos, hosszan elnyúló naplementéit, itt pedig kiderül, hogy kertet is, kutyát is érzelmi alapon választ az ember, és slussz. Hagyjuk a darwinista kritériumokat! Lehet, hogy a lassú és félrecsúszott foltos, meg az árnyékos, keskeny és meredek a miénk. Üdítően amatőr a hentergő kutyáról készített kép a 48. oldalon. Nem látni mást, mint egy hanyatt fekvő szőrhalmazt. És mindjárt kettőt. Botrányos, de kedves, és klasszul illusztrálja a kutyajellemekről szóló szöveg vonatkozó részét.
     Aztán ott van a legédesebb kutyanézés dokumentációja az 50. oldalon. Azt minden kutyagazda tudja, hogy egy ilyen nézés néha az élet értelme tud lenni. Ebben a könyvben még több szó esik a falkáról, mint az elsőben. Ha ezen a ponton esetleg valaki a kertet hiányolná, olyan makrófelvételeket is talál a kert burjánzó növényeiről, amelyek a National Geographicban is megállnák a helyüket.




Címkék:

Megjegyzések

  1. Horvath Gyorgyi2013. június 30. 22:43

    Nagyon-nagyon jó könyv:) Mindig az asztalon van a nappaliban, hogy bármikor kezembe vehessem, átlapozhassam. A szabadság érzését kaptam tőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2014. január 10. 15:31

      Én is szeretek vissza-visszatérni a könyvhöz. És most itt a harmadik kötet!

      Törlés
  2. marta2014. január 10. 23:10

    igen..ez jo kifejezés:a szabadság érzése..ami ott motoszkál mindannyiunkban..csak vártuk amig kimondja valaki..IMÁDNIVALÓ!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk