Ugrás a fő tartalomra

Petrik Adrien: A másik kert - II. rész

       Olyan sok szín van ebben a könyvben, hogy lehetetlen egy rövid bejegyzésben mindegyikre kitérni. A ház asszonyának nemcsak a kert szépítgetése okoz örömöt - az egyik fejezet címe például: Növényszerző portya -, hanem a szöveg írása, a könyvszerzés is. Egyre élvezetesebbek, kidolgozottabbak a leírások a családi kedvenc receptekről (tonhalas tészta! marokkói fűszeres répa!), lassítókról (teázás, origamizás, begyújtás a kandallóba). Kiderül, hogy akkor lehet a legjobbakat enni, amikor nincs otthon semmi: fűszeres olajba mártogatott kenyeret, héjában főtt krumplit, - ezt már én teszem hozzá -: tortillát vagy tortillát másképpen.


       Folytatódik az, ami az első könyvben is lebilincselő volt: a saját kezű téralakítás a házban, a kertben. A burjánoztatás. Még azt sem lehet mondani, hogy az ágakból font kerítés filléres holmi, merthogy tényleg semennyibe nem kerül. Kedvenc sörpadom ismét látható, viharlámpással, ahogy koptatja az idő. Sokkal jobban illik ebbe az édenkertbe, mint holmi sznob teakfa-garnitúrák. Éppen ezért nehéz megfejteni, hogy a nappalit uraló argentin gyarmati stílusú kanapé ötlete honnan jött, de fogjuk fel úgy, hogy a hőn áhított kényelem érdekében az ember néha kicsit elveszítheti a stílusérzékét. A másik apró megbicsaklás szerintem a krómacél habüst mint fejtartó a fürdőkád végénél - itt sajnos a család többi tagjával kell egyetértenem... A kerti szalamandra (vagy mi) és a faun vízköpő azonban lenyűgöző, egyedi alkotás, remekmű.
      A saját kezűleg varrott egyszerűsített patchwork-takarók is iszonyú jók, azóta nekem is van ilyen. A szabadban varrás nagyszerű ötlet; ilyenkor érezni a család életére jellemző fesztelenséget. Jó idő van, jólesne egy kis alkotás, irány a kert. Körülbelül egy hosszabbító kell a varrógéphez, semmi más. A fény ugyanis sokkal jobb kint, mint bent.
      A növények bimbóira, virágaira, szőrös leveleire és kacskaringóira kevésbé fogékonyaknak a könyv fényképészetileg legjobb része (trendi szóval: highlightja) a szerszámokról készült fejezet (az az utánozhatatlan fiskars-narancssárga!) és ismét a koszorú-felhozatal.
      A gránátalma-fotó a könyv zárásaként telitalálat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a gyümölcs a szerző számára egyfajta énszimbólum: szenvedélyes, csillogó, érett, természetes, élettel teli. (Aki megtalálja, hogy hol szerepel még a könyvben az a vörös vesszőből font tál, amelyen fényképezték, kap egy gránátalmát tőlem.)




Megjegyzések

  1. Ha én tudom, hogy hol vörös vesszöböl (som?) font tál, megkaphatom a gránátalmát?

    VálaszTörlés
  2. Ha én tudom, hogy hol vörös vesszöböl (som?) font tál, megkaphatom a gránátalmát?

    VálaszTörlés
  3. Megkaphatod, biza! Írd meg a countrykomfort@gmail.com címre a választ, a többit ott beszéljük meg!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…