Ugrás a fő tartalomra

Arányérzék és otthonosság

Komoly bók, ha egy otthont a fenti szavakkal jellemez a látogatója. Ismét csak fotók alapján látogathatom meg a blog címadó házát, ahol állítólag még a palacsinta is zseniális, úgyhogy nézzük a konyhát:



Az tetszik a legjobban benne, hogy nem érzem a megfelelni vágyást, csak azt, hogy a tulajdonosok létrehoztak egy konyhát a kedvenc anyagaik felhasználásával. Terrakotta padlóburkolat, tégla falburkolat, saját készítésű konyhaajtók - country stíluselemek kipipálva, de azért nincsen western fa lengőajtó, és ez nagyon, nagyon jó. A kosarak, a lámpaernyő és a fal természetessége pedig hab a tortán.

Bocsánat, de nekem az is tetszik, hogy ez nem egy gazdag konyha. Nincs benne Angliából rendelt echte country tűzhely és nagy, öblös fehér mosogató (bár imádom, de ide nem hiányzik). A két felfúrt polc is filléres dolog, de pontosan ilyen barkácsmegoldásoktól szokott annyira ellenállhatatlanul otthonos lenni a sok külföldi magazinban látott country cottage.

Az ablak egyszerű vonala is hozzájárul a kiegyensúlyozott hatáshoz; ahogy Petrik Adrien írja az Asszony és háza című könyvében, néha elég egy jól kitalált, hangsúlyos ív az ablak fölé, nem kell mindig a legdrágábbat megvenni/megcsináltatni (egyébként sem lesz olyan, mint amilyenre vágyunk, mert nálunk más a nyílászáró-divat). Helyi anyagokból könnyebb rusztikus otthont teremteni.

A konyháról ez a kép jutott eszembe:


Ahogy Mary Trewby könyvének eredeti címe is mondja: Simple Country Style. And How to Achieve It. Hát így. Úgyis olyan angolos az idő.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l