Ugrás a fő tartalomra

Módjával

Szerző:
       Vagy Te szeretnél a Skanzenben lakni?

      Hazafelé megakadt a szemem egy óriásplakáton: túrabakancsot és vízhatlan szélálló kabátot hirdet. Mindkettő nagyon jól néz ki. Őszi divat városiaknak, valami ilyesmi a szlogen. Egy olyan városban, ahol még a gumicsizma is többnyire teljesen fölösleges, bár imádom és szerintem az utóbbi idők egyik legjobb divatötlete. Dönteni kell, hogy egy státuszszimbólum kedvéért csinálunk-e úgy, mintha a trolira felszállni hasonló erőket kívánna, mint hegyet mászni. Jársz-e terepen a terepjáróddal? Stb.
       A népies stílusnak vidéki parasztházban a helye. Érdekes módon a városi lakásban is működhet, de akkor azért van egy kis Dockyard-feelingje. Egyébként bármilyen mai lakótérben jobb, ha csak jelzésértékűen jelennek meg a népi motívumok. Kevésbé skanzenszerű az összhatás, ha nem hímzett falvédő ÉS köcsöggyűjtemény ÉS lóca ÉS tulipános láda van a szobában, hanem csak az egyik. Ha fájdalmas a választás, akkor is.
        Ez a visszafogottan népies, de eredeti motívumokkal díszített pad kertben, étkezőben, előszobában is jól mutat. Nem árt, ha semleges fehér bútorok vannak a környezetében; így megnő a helyi értéke, jobban ki tud bontakozni a szépsége. Fehér, esetleg zöld, nagyon kényelmes ülőpárnákkal kiegészítve, csak lazán.


Ha jól csináljuk, hasonlóan kiegyensúlyozott teret hozhatunk létre, mint a svédek például itt:

Sőt, szerintem szebbet is. A népi iparművészek tárgyait trendivé kellene tenni.
Nemsokára szó lesz bátor újítókról és arról is - god jul is coming -, hogy a skandináv folklórt egyáltalán beengedjük-e a lakásunkba.




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk