Ugrás a fő tartalomra

Hogyan mondjuk magyarul? II.

    Isn't it ironic? - kérdezhetjük Alanis Morrisette-tel. Az Otthon magazin decemberi számában ugyanis két zseniális választ kapunk arra a kérdésre, hogy milyen az ízléses vidéki stílus ma Magyarországon. Hogy mi ebben az ironikus? Az, hogy az egyik választ egy francia-magyar házaspár, a másikat egy angol-magyar lakberendező adja.

     A vegyes házasság kulturális keveredéssel is jár. Érdekes, hogy a ház mégsem francia jellegű, inkább angolos polgári otthon vidéki ízekkel. Antik tükrök, country stílusú IKEA-székek, nagyon merész szín- és mintapárosítások. Puha takarók, vegyes mintázatú párnák. A konyhában kék-fehér erdélyi kerámiák. Pontosan az efféle házak bizonytalanítják el időről időre a nagyvárosi embert, hogy maradjon-e vagy menjen a zöldbe, ahol elférne minden, és egy ugrásra lenne a lovarda. Személyes kedvencem az Ektorp kanapéhuzat zöld színe, amint visszaköszön a konyhabútoron és a háló falának színében. Rettenetesen jó.
     Azt hihetnénk, hogy ezt nehéz fokozni, de következik Catherine Dickens vidéki vendégháza. A téli mese mögött komoly és rafinált marketing húzódik meg, de tudjanak csak minél többen erről a házról, mert egészen egyedülálló. Mennyivel jobban tetszik Torma Beatrix stylist idei munkája, mint a tavaly karácsonyi! Hófehér textilszalvéta rafiával átkötve, fenyőággal és kövirózsával (!!) díszítve. Éppen annyi tradicionális szín, amennyi jólesik a szemnek a vakítóan fehér házban. A kislány, Meg pedig gyönyörű: mintha egy angol karácsonyi filmből lépett volna ki (biztosan örülne a híres ős, the Charles Dickens, ha látná). Ez a házikó már nem egyszerűen elbizonytalanít, hanem a cikk olvasása közben mindvégig ütemesen dobol a fülemben: vidéken kell élni! De hagyjuk, elvégre egy magazint olvasunk, ez csak képzelt utazás. Még a hó sem esik. Még.


     A következő riport Szinglilak a várfalnál címmel kissé érdektelen. Hiába, az erős kezdés átka... Azonkívül, hogy az akváriumkéket - magában is, de főleg barnával társítva - nehezen viselem, a fotók minősége is egészen elüt a két vezető riportban látottaktól. Menjünk tovább. 4 tipp, hogyan tágítsunk a tereken. Ha ez lakásriport, akkor ez nem cím. Bocs.
     Beleshetünk egy ünnepi díszbe öltözött koppenhágai lakásba is, ő a bronzérmes rögtönzött versenyünkben, az igen erős mezőnyben. Mindössze az a furcsa, hogy kísértetiesen hasonlít a magazin címlapján is látható, már említett nagycsalád házának belső tereire, stílusára (kandalló, virágmintás tapéta és antik csillár, vitrin, kilimek, sötét falszínek, vonzó eklektika).
     Az inspiráció- (értsd: promóció-) fejezetben összegyűjtött téli szívmelengetők, a styling és Barbay Csaba fotói gyönyörűek, bármelyik külföldi rokon lapban megállnák a helyüket.


     Végül a "praktikus" címszó alatt, valóban külföldi lapból származó fényképeken egy szegényes-népies viskót látunk. Ennek a kültéri díszei is szenzációsak. (Újabb válasz arra a kérdésre, hogy hogyan kell ízléses, folk-elemeket is felvonultató stílust teremteni. Ez a legkopottabb, legrusztikusabb verzió.) Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy - bár a cikkben ez a javaslat hangzik el - semmiképpen nem javaslom a hősugárzó kivitelét a kertbe. Szerintem a stylist és a villanyszerelő sem. ;-)

A fotók az Otthon magazin honlapjáról származnak.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…