Ugrás a fő tartalomra

Majdnem

      Magyar magazinban ritkán találni olyan házriportot, amelyik közelít a külföldi lapokban megszokott minőséghez. Most egy ilyen következik. A képeken látszik, hogy a tulajdonosok mennyi ötlettel  és szeretettel láttak neki a gyönyörű környezetben álló ház berendezésének.
A cikkből kiderül, hogy a minta Toscana és Provence volt.



     Valóban, mediterránba hajló klímájával, helyben található és az építészetben széles körben alkalmazott köveivel talán a Balaton-felvidék a legalkalmasabb a provence-i életérzés hazai változatának megvalósítására.
A belső terekben sok elem vall arra, hogy a tulajdonosok nem felszínesen ismerik a francia és olasz vidéki stílust: hál' Istennek nem rikítósárgák a falak, rengeteg a fagerenda és fa áthidaló elem, jellemző a terrakotta burkolat, sok a kopottfehér bútor. Ez a ház élőben szenzációs lehet.
      A képeket látva viszont feltűnő, hogy néhol - ezt most nehéz lenne máshogy mondani - túl jól van megcsinálva. A leginkább az különbözteti meg a mintájául szolgáló francia és olasz enteriőröktől, hogy minden tökéletes benne. (Valamint az, hogy nem látni nem ál-régi, hanem valódi régi tárgyakat, burkolatokat. Ahhoz persze tényleg örökölni kell egy francia udvarházat, és ez keveseknek adatik meg.)

Egy-egy étkező-fotó következik:


       Kiválóan látszik az a hungarikum, amitől a legtöbbször a hideg ráz: az itt-ott felbukkanó terméskő. Rosszabbik változatában az itt-ott felbukkanó odaapplikált terméskő. Ezen a képen is túl soknak érzem, pedig biztosan gyönyörű a textúrája, és tényleg abból van a ház, de így annyira mesterkélt!
Érdekes, hogy az arany szín - amely abszolút jellemzője a francia vidék fáradt eleganciájának - itt ismét túlzó. Talán a bájos kis tükör viszi el a giccs felé, a székeket ugyanakkor jó választásnak érzem. Csodás a teríték, de lehetne egyszerűbb, akkor is, ha karácsonyi enteriőrről van szó. Pontosan a székek miatt.

Következzen egy francia étkező:

forrás: cotemaison.fr


      Már megint egy deszkaajtó. Nem a legelegánsabb bejárat. Régmúlt idők arisztokratikus székei. Abrosz. Virág, hogy kellemes legyen a szemnek. És semmi más, ami elterelné a figyelmet az egész enteriőr keresetlen szépségéről. Non plus ultra.



Megjegyzések

  1. Idekeveredtem:), és röpke pár percet, vagy órát el is töltöttem. Bár, bevallom töredelmesen, inkább a képekre fókuszáltam,a szöveg gyorsolvasásban ment:)
    Terméskő, hát ez hányinger valóban. De a téglától is frászt kapok sokszor. De nem leszek szűkmarkú, azt hiszem láttam már 1-2 hibátlan megoldást is:). A non plus ultra, mikor kültéren mosott kavics betonba ágyazva, bontott tégla, és még valami harmadik kő gazdagítja a bejáratot:))

    VálaszTörlés
  2. Cottage! Köszönöm a CK-ra fordított időt! Azok a hibátlan megoldások biztosan nagyon jók voltak - nehéz megcsinálni. Igen, a tégla is elharapódzott... :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…