Ugrás a fő tartalomra

Majdnem

      Magyar magazinban ritkán találni olyan házriportot, amelyik közelít a külföldi lapokban megszokott minőséghez. Most egy ilyen következik. A képeken látszik, hogy a tulajdonosok mennyi ötlettel  és szeretettel láttak neki a gyönyörű környezetben álló ház berendezésének.
A cikkből kiderül, hogy a minta Toscana és Provence volt.



     Valóban, mediterránba hajló klímájával, helyben található és az építészetben széles körben alkalmazott köveivel talán a Balaton-felvidék a legalkalmasabb a provence-i életérzés hazai változatának megvalósítására.
A belső terekben sok elem vall arra, hogy a tulajdonosok nem felszínesen ismerik a francia és olasz vidéki stílust: hál' Istennek nem rikítósárgák a falak, rengeteg a fagerenda és fa áthidaló elem, jellemző a terrakotta burkolat, sok a kopottfehér bútor. Ez a ház élőben szenzációs lehet.
      A képeket látva viszont feltűnő, hogy néhol - ezt most nehéz lenne máshogy mondani - túl jól van megcsinálva. A leginkább az különbözteti meg a mintájául szolgáló francia és olasz enteriőröktől, hogy minden tökéletes benne. (Valamint az, hogy nem látni nem ál-régi, hanem valódi régi tárgyakat, burkolatokat. Ahhoz persze tényleg örökölni kell egy francia udvarházat, és ez keveseknek adatik meg.)

Egy-egy étkező-fotó következik:


       Kiválóan látszik az a hungarikum, amitől a legtöbbször a hideg ráz: az itt-ott felbukkanó terméskő. Rosszabbik változatában az itt-ott felbukkanó odaapplikált terméskő. Ezen a képen is túl soknak érzem, pedig biztosan gyönyörű a textúrája, és tényleg abból van a ház, de így annyira mesterkélt!
Érdekes, hogy az arany szín - amely abszolút jellemzője a francia vidék fáradt eleganciájának - itt ismét túlzó. Talán a bájos kis tükör viszi el a giccs felé, a székeket ugyanakkor jó választásnak érzem. Csodás a teríték, de lehetne egyszerűbb, akkor is, ha karácsonyi enteriőrről van szó. Pontosan a székek miatt.

Következzen egy francia étkező:

forrás: cotemaison.fr


      Már megint egy deszkaajtó. Nem a legelegánsabb bejárat. Régmúlt idők arisztokratikus székei. Abrosz. Virág, hogy kellemes legyen a szemnek. És semmi más, ami elterelné a figyelmet az egész enteriőr keresetlen szépségéről. Non plus ultra.



Megjegyzések

  1. Idekeveredtem:), és röpke pár percet, vagy órát el is töltöttem. Bár, bevallom töredelmesen, inkább a képekre fókuszáltam,a szöveg gyorsolvasásban ment:)
    Terméskő, hát ez hányinger valóban. De a téglától is frászt kapok sokszor. De nem leszek szűkmarkú, azt hiszem láttam már 1-2 hibátlan megoldást is:). A non plus ultra, mikor kültéren mosott kavics betonba ágyazva, bontott tégla, és még valami harmadik kő gazdagítja a bejáratot:))

    VálaszTörlés
  2. Cottage! Köszönöm a CK-ra fordított időt! Azok a hibátlan megoldások biztosan nagyon jók voltak - nehéz megcsinálni. Igen, a tégla is elharapódzott... :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l