Ugrás a fő tartalomra

Hófehér

Avagy a francia vidék arisztokratikusságának újraértelmezése.


Ebben a nappaliban három zseniális ötlet van.

A történet kezdete: adott volt egy elegáns kastélyszerű épület hatalmas ablakokkal és grandiózus terekkel. Járt hozzá egy-két régi festmény és kopott bútordarab. Megvolt a funkció: társalgó-nappali szobát kívántak berendezni.

És akkor jött a jó ízlés fontossága. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a régi kor egy-két hangsúlyos elemét megtartják, de jobb, ha a brokátfüggöny elkötője nem lóg bele minduntalan a teáscsészébe és a látványba. Első ötlet tehát: nincsenek cirkalmas drapériák, aranyszínű tapéta, ennek megfelelően nincs barokkos képkeret sem. Van helyette némi összekacsintás: hiszen tudjuk, hogy a festmény, a négyméteres magasságú ablak, a kanapék sziluettjei egy letűnt életstílus elképesztő gazdagságára utalnak vissza.
Második ötlet: az ellenpontozás. Nem odaillő elemek beillesztése finom humorral. A franciák hihetetlen módon érzik, hogy mikor kell belógatni három darab villanykörtét, és az mikor nem lesz közönséges. Nekem speciel a villanykörték a kedvenceim a képen. Mintha figyelmeztetnének: hé, a kandeláberek ideje lejárt! Az összhatást az unalmasságba húzná, ha csicsás antik csillárt alkalmaznának, mert az megjósolható, annyira az efféle terekbe való. És lámpa biztos nem maradt meg a régi épületből, világítani pedig kell valahogy.
A harmadik ötlet: a fehér huzat és fehér fal luxusa. Az látszik, ugye, hogy a kanapék közül kettő teljesen egyszerű, modern darab? És mégis igazán hívogató és luxuriózus az összhatás. Ezzel párhuzamosan mintha kiszippantották volna a szobából a térszűkítő könyvespolcokat és dísztárgyakat. (Biztosan van könyvtárszoba is. Egy ekkora hodályban kell lennie.)

Új fogalom született: az arisztokratikus minimál.



Megjegyzések

  1. bocsánat, de tegnap felfedeztem a kisflanc.hu-t és ott egy pont ilyen című cikket, jóval korábbról, mint az enyém. mea culpa! ilyen a kezdők szerencsétlenkedése.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…