Ugrás a fő tartalomra

Biblia no. 2: Petrik Adrien: Asszony és háza

innen
          Petrik Adrien saját házának történetét írja le. Szépítés nélkül, de a visszatekintés jóleső derűjével mesél a szakemberekről és a kontárokról, a teljesen abszurd helyzetekről, amelyek a házépítés során előfordultak. Mindannyian sóhajtunk: hát, így lehet Magyarországon építkezni. A faképnél hagyások és nagyotmondások olvasmányemlékeim szerint azért az igen laza olaszoknál, franciáknál sem ritkák (ez is rokonítja a könyvet a Frances Mayes-regényekkel), de érdekes módon megnyugtató olvasni, hogy nálunk is hasonló alakok rohangálnak, és nem tudunk nem találkozni velük.
            Női olvasmány ez, női praktikákkal. Receptek is vannak; azok azért jók, mert a menő külföldi édességek (pl. pavlova) váltakoznak az igazi nagymama-receptekkel (hókifli). A nagy család, sok barát etetése ötleteket kíván. Van itt csirkeszárny, de nem akárhogyan (mézes-szójás mázzal). Pörkölt-fűszeres dió, aszalt alma, egyéb ínyencségek. És sparhelt, amelynek építése külön történet.

innen
        A könyv sikeréhez hozzájárul, hogy kivételes nézőpontból íródott: a háziasszony és az építész itt egy személy. Olykor profi (lásd a keretes részeket: Mit várunk el egy háztól?; hasonlóság a vőlegény és az építész között; Hogyan válasszunk kivitelezőt? stb.), olykor teljesen privát hangnemben szól. Sokkal többet nyújt, mint egy magazinban olvasható riport, mert azt is dokumentálja, hogy évszakok, sőt évek múlásával hogyan alakul a ház. Nem hallgatja el a tanulságokat sem (például, hogy a konyha soha nem tud elég nagy lenni).
        A privát részek közül a falkáról írottak a legjobbak. A falka tagjai sokat heverésző, napsütéssel töltekező, csak kicsit szemtelen és ettől ellenállhatatlanul kedves kutyák-macskák. Gyerekek, akik sok-sok barátot hívnak át. Jó lehetett ebben a házban és kertben felnőni.

innen
        Az egyik utolsó fejezet a "lassítókról" szól - a mécsesek, teázások, sósmogyoró-evések együtt adják a családi otthon melegségét, és ezekre figyelni a ház asszonyának feladata. (Az Asszony és háza cím nem a legjobb, amivel valaha találkoztam, de hiteles és mára hivatkozási alap lett.) A lassítók feltöltenek: ezt nagyon szépen mutatja a terített asztal a könyv elejének dupla oldalán. Régi tálalószekrény, gyertyák, a virágzás különböző fázisaiban lévő jácintok. Rusztikus rongyszőnyeg terítőként. Fesztelen. Burjánzó. Inspiráló.
A könyvben egyébként is kiemelt szerepet kap az ünnepi asztal: és az, hogy az ácsok befejezték a munkát, és épp május van, éppúgy lehet ünnep, mint a hanuka/karácsony.
innen
      Az én Toszkánám alcím a divathullám részévé teszi a könyvet, de nem vásári módon. A ház mértékkel, saját értelmezésben mediterrán. A lakók hobbijához igazított, kreatív, olykor humorral átszövött vidéki stílus jellemzi, ezért lehet réz szélliba a tetőn szélkakas helyett. Divatos, bár nem a trendiség kedvéért teszik: újrahasznosítanak dolgokat. Szinte mindent. Törött porcelánból gaudís kútkáva-mozaikot készítenek. Minden évszakban nagyon rusztikus, egyszerű koszorúkat kötnek. Művészi erejű, ősi történeteket újramondó koszorúkat.
      A szerző az építkezés során óhatatlanul felmerülő anyagi gondokat sem hallgatja el. Szó esik kompromisszumokról és olyan dolgokról, amelyekből az ember nem enged. Az egyszerű, olcsó anyagok használatától a kert jobb lett (a téglából épített járda egy év alatt olyan lesz, mintha mindig is ott lett volna). A ház nem mindenhol lett jobb. A sok-sok tégla gyönyörű, a farostlemez ajtók már kevésbé.

innen
A kényszer azonban sokszor szül kreatív megoldásokat. A ház asszonya mesébe illő, ugyanakkor teljesen prózai módon - például bontásból - szerez valamilyen építőanyagot, ami aztán az a ház organikus része, sőt büszkesége lesz. A hangulat, mint a jól sikerült vidéki házaké általában, eklektikus. Tud provence-i (fürdőszoba), toszkán (konyha) és angolos lenni (teraszon alvós kép a sokféle kockás ágyneművel, 223. oldal). Ismerős magyar viszonyok között rendezték be; a belső terekben az örökölt darabok mellett az IKEA elmúlt húsz évének jobb darabjai (lámpák, konyhai eszközök, gyertyatartók) bukkanak fel. Ezeket a használat mintegy hozzákoptatja a környezethez. Nem érdekes, ha porosak lesznek; ez a lazaság nagyon szimpatikus.
        Amikor becsukjuk a könyvet, legalább három tanulságot emelhetünk ki: 1. a semmilyen, fakó színek jobban mutatnak a falakon; 2. sörpad nélkül nem élet az élet (komolyan, az egyik legütősebb kerti bútordarab); 3. nem kell mindig a konvenciókkal foglalkozni. Free your mind.

(Az első számú kedvenc könyvről itt.)



Megjegyzések

  1. Most olvastam idén másodszor A másik kertet, ezzel a tavasszal már végeztem. S nem vagyok egyedül a könyvek évenkénti elolvasásával.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nem vagy egyedül ezzel! És mit szólsz a harmadik kötethez?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…