Ugrás a fő tartalomra

Majdnem

Szerző:
      Magyar magazinban ritkán találni olyan házriportot, amelyik közelít a külföldi lapokban megszokott minőséghez. Most egy ilyen következik. A képeken látszik, hogy a tulajdonosok mennyi ötlettel  és szeretettel láttak neki a gyönyörű környezetben álló ház berendezésének.
A cikkből kiderül, hogy a minta Toscana és Provence volt.



     Valóban, mediterránba hajló klímájával, helyben található és az építészetben széles körben alkalmazott köveivel talán a Balaton-felvidék a legalkalmasabb a provence-i életérzés hazai változatának megvalósítására.
A belső terekben sok elem vall arra, hogy a tulajdonosok nem felszínesen ismerik a francia és olasz vidéki stílust: hál' Istennek nem rikítósárgák a falak, rengeteg a fagerenda és fa áthidaló elem, jellemző a terrakotta burkolat, sok a kopottfehér bútor. Ez a ház élőben szenzációs lehet.
      A képeket látva viszont feltűnő, hogy néhol - ezt most nehéz lenne máshogy mondani - túl jól van megcsinálva. A leginkább az különbözteti meg a mintájául szolgáló francia és olasz enteriőröktől, hogy minden tökéletes benne. (Valamint az, hogy nem látni nem ál-régi, hanem valódi régi tárgyakat, burkolatokat. Ahhoz persze tényleg örökölni kell egy francia udvarházat, és ez keveseknek adatik meg.)

Egy-egy étkező-fotó következik:


       Kiválóan látszik az a hungarikum, amitől a legtöbbször a hideg ráz: az itt-ott felbukkanó terméskő. Rosszabbik változatában az itt-ott felbukkanó odaapplikált terméskő. Ezen a képen is túl soknak érzem, pedig biztosan gyönyörű a textúrája, és tényleg abból van a ház, de így annyira mesterkélt!
Érdekes, hogy az arany szín - amely abszolút jellemzője a francia vidék fáradt eleganciájának - itt ismét túlzó. Talán a bájos kis tükör viszi el a giccs felé, a székeket ugyanakkor jó választásnak érzem. Csodás a teríték, de lehetne egyszerűbb, akkor is, ha karácsonyi enteriőrről van szó. Pontosan a székek miatt.

Következzen egy francia étkező:

forrás: cotemaison.fr


      Már megint egy deszkaajtó. Nem a legelegánsabb bejárat. Régmúlt idők arisztokratikus székei. Abrosz. Virág, hogy kellemes legyen a szemnek. És semmi más, ami elterelné a figyelmet az egész enteriőr keresetlen szépségéről. Non plus ultra.



Címkék:

Megjegyzések

  1. cottage2011. május 3. 1:07

    Idekeveredtem:), és röpke pár percet, vagy órát el is töltöttem. Bár, bevallom töredelmesen, inkább a képekre fókuszáltam,a szöveg gyorsolvasásban ment:)
    Terméskő, hát ez hányinger valóban. De a téglától is frászt kapok sokszor. De nem leszek szűkmarkú, azt hiszem láttam már 1-2 hibátlan megoldást is:). A non plus ultra, mikor kültéren mosott kavics betonba ágyazva, bontott tégla, és még valami harmadik kő gazdagítja a bejáratot:))

    VálaszTörlés
  2. country komfort2011. május 3. 5:40

    Cottage! Köszönöm a CK-ra fordított időt! Azok a hibátlan megoldások biztosan nagyon jók voltak - nehéz megcsinálni. Igen, a tégla is elharapódzott... :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk