Avagy a francia vidék arisztokratikusságának újraértelmezése.
Ebben a nappaliban három zseniális ötlet van.
A történet kezdete: adott volt egy elegáns kastélyszerű épület hatalmas ablakokkal és grandiózus terekkel. Járt hozzá egy-két régi festmény és kopott bútordarab. Megvolt a funkció: társalgó-nappali szobát kívántak berendezni.
És akkor jött a jó ízlés fontossága. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a régi kor egy-két hangsúlyos elemét megtartják, de jobb, ha a brokátfüggöny elkötője nem lóg bele minduntalan a teáscsészébe és a látványba. Első ötlet tehát: nincsenek cirkalmas drapériák, aranyszínű tapéta, ennek megfelelően nincs barokkos képkeret sem. Van helyette némi összekacsintás: hiszen tudjuk, hogy a festmény, a négyméteres magasságú ablak, a kanapék sziluettjei egy letűnt életstílus elképesztő gazdagságára utalnak vissza.
Második ötlet: az ellenpontozás. Nem odaillő elemek beillesztése finom humorral. A franciák hihetetlen módon érzik, hogy mikor kell belógatni három darab villanykörtét, és az mikor nem lesz közönséges. Nekem speciel a villanykörték a kedvenceim a képen. Mintha figyelmeztetnének: hé, a kandeláberek ideje lejárt! Az összhatást az unalmasságba húzná, ha csicsás antik csillárt alkalmaznának, mert az megjósolható, annyira az efféle terekbe való. És lámpa biztos nem maradt meg a régi épületből, világítani pedig kell valahogy.
A harmadik ötlet: a fehér huzat és fehér fal luxusa. Az látszik, ugye, hogy a kanapék közül kettő teljesen egyszerű, modern darab? És mégis igazán hívogató és luxuriózus az összhatás. Ezzel párhuzamosan mintha kiszippantották volna a szobából a térszűkítő könyvespolcokat és dísztárgyakat. (Biztosan van könyvtárszoba is. Egy ekkora hodályban kell lennie.)
Új fogalom született: az arisztokratikus minimál.
Ebben a nappaliban három zseniális ötlet van.
A történet kezdete: adott volt egy elegáns kastélyszerű épület hatalmas ablakokkal és grandiózus terekkel. Járt hozzá egy-két régi festmény és kopott bútordarab. Megvolt a funkció: társalgó-nappali szobát kívántak berendezni.
És akkor jött a jó ízlés fontossága. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a régi kor egy-két hangsúlyos elemét megtartják, de jobb, ha a brokátfüggöny elkötője nem lóg bele minduntalan a teáscsészébe és a látványba. Első ötlet tehát: nincsenek cirkalmas drapériák, aranyszínű tapéta, ennek megfelelően nincs barokkos képkeret sem. Van helyette némi összekacsintás: hiszen tudjuk, hogy a festmény, a négyméteres magasságú ablak, a kanapék sziluettjei egy letűnt életstílus elképesztő gazdagságára utalnak vissza.
Második ötlet: az ellenpontozás. Nem odaillő elemek beillesztése finom humorral. A franciák hihetetlen módon érzik, hogy mikor kell belógatni három darab villanykörtét, és az mikor nem lesz közönséges. Nekem speciel a villanykörték a kedvenceim a képen. Mintha figyelmeztetnének: hé, a kandeláberek ideje lejárt! Az összhatást az unalmasságba húzná, ha csicsás antik csillárt alkalmaznának, mert az megjósolható, annyira az efféle terekbe való. És lámpa biztos nem maradt meg a régi épületből, világítani pedig kell valahogy.
A harmadik ötlet: a fehér huzat és fehér fal luxusa. Az látszik, ugye, hogy a kanapék közül kettő teljesen egyszerű, modern darab? És mégis igazán hívogató és luxuriózus az összhatás. Ezzel párhuzamosan mintha kiszippantották volna a szobából a térszűkítő könyvespolcokat és dísztárgyakat. (Biztosan van könyvtárszoba is. Egy ekkora hodályban kell lennie.)
Új fogalom született: az arisztokratikus minimál.
bocsánat, de tegnap felfedeztem a kisflanc.hu-t és ott egy pont ilyen című cikket, jóval korábbról, mint az enyém. mea culpa! ilyen a kezdők szerencsétlenkedése.
VálaszTörlés