Ugrás a fő tartalomra

2018 // 2019: ezek voltak, ezek lesznek

Vissza- és előretekintés vidéki//városi stílusban, kitérve a legfontosabb és legnépszerűbb idei bejegyzésekre.


Ház I.

Ha eddig nem szerettük volna eléggé, vagy kétségeink lettek volna vele kapcsolatban, hát, mostanra egyértelműen a lieblingünk lett. Miközben az összes problémája valós, az összes előnye is. A gyerekek vissza-visszatérnek arra, hogy milyen lenne ott karácsonyozni vagy legalábbis a téli szünetben ott pihenni, pedig nem is említettem nekik, hogy írtam erről a blogon. Ötéves mérnök kollégánknak hála, konkrét tervünk van arra vonatkozóan, hogyan kell felerősíteni egy fenyőfát az autó oldalára (sic).


A legfontosabb felújítási teendőkre előteremtettük a fedezetet (jeeee), most már csak arra kell borzasztóan figyelni, hogy az építőipar és mi ebből a legtöbbet hozzuk ki. Van egy listánk H-val, hogy a felújítás során, ha ki is maradnak dolgok, miből nem engedünk. Elképesztően izgalmas és idegőrlő lesz, ráadásul még nem is látom pontosan, hogyan tudok folyamatosan jelen lenni a munkálatok alatt.

egyik kedvenc bögrém, egyik kedvenc konyhám

Berendezésben a tiszta és funkcionális country lesz a fő irány. Szem előtt akarom tartani, hogy a hajdan lenyűgözőnek talált első ház hangulata, stílusa, avíttas-értelmiségi stichje milyen volt, és bizonyos elemeit annak is át fogom emelni ide. Bárcsak ott tartanánk már. 

Könnyebben

Az év egyik fő iránya a cuccoktól való megszabadulás volt. Nem ám úgy, hogy ha egy dolgot behozunk az ajtón, akkor két dolgot ki is kell venni a szekrényből, és kitenni, hanem, ha valami bejön, akkor legalább tíz dolog ki is kell, hogy kerüljön. Az már nagyjából mindegy, hogy milyen tíz dolog, mert úgyis van elég. :-)

A városi lakásunk még mindig nem elfogadhatóan tiszta és rendezett, sőt, most pont nagyon kaotikus, de látom az alagút végét. A tanév végéig be akarom fejezni a szanálást és a funkciók újraosztását (például nekem is kellene dolgozósarok stb.). Jóval többet szoktam adományozni konkrét embereknek, nemcsak az Oltalomnak (ahol pár napja is jártam, és ahová januárban újra megyek). 

A kis előszobai használtruha-bizniszünk sokáig stagnált, majd karácsony előtt jól felpörgött, ami azért ironikus némileg, mert mostanra nem érdekelnek igazán sem az új ruhák, sem az anyagiak. Persze, sikerélmény volt, és jó lenne folytatni.


Teljesen igaz, amit eddig csak olvastam: ha egyszer rákapsz a minimalizálás/lomtalanítás ízére, soha többé nem akarsz visszafordulni. 1 m2 tiszta felület többet ér, mint 1m2 tárgyhalmaz. Uff.

Táplálkozás

Arról már sokat írtam, hogy mennyire szeretek enni, arról viszont még nem, hogy 2018. januárja óta nagyjából (90%-ban) vegetáriánus módon étkezem (és nem is főzök/sütök nemvega ételeket). Évek óta vágytam erre, nem tudom, mi tartott idáig. Pontosan tudtam, hogy ezt akarom, és most, hogy megvalósítottam, nagyon jó. Egy új, izgalmas világ. Jövőre - a 100% mellett - a vegán tejtermékek felfedezése és beépítése a cél.

egy curry kezdete

Kultúr

Földrajzi értelemben nem igazán jutottunk el messzire. Az volt a tervem, hogy nyáron mindenféle fesztiválokra fogunk járni a Balaton körül, szandálban, lenge overálban és szalmakalapban, aztán sokszor győzött a JOMO = joy of missing out; a kimaradás/otthon maradás élvezete. Ebben nagy szerepe volt Radír Felix Percy-nek, illetve, legyünk őszinték, a rohadtul fárasztó kerti munkának. 
Az év két nagy koncertélménye Chick Corea 🎹 és Victor Wooten 🎸 nevéhez kötődik egyébként (emlékezetes volt a januári (?) Európa Kiadó, illetve az első szabadtéri Lóci játszik is), és év közben még így is többször éreztem programéhséget magamon. 


A heti 1-2 komolyabb kulturális élmény lenne az ideális, hogy lehessen rendesen rákészülni, később utánanézni a részleteknek, elemezni stb. Azt hiszem, a kiállítások felé lehetne elmozdulni még. 

Psziché

Ad notam Micimackó: megértettem valami nagyon fontosat a lelki dolgok terén is. Mondjuk, itt volt az ideje. 


Majd kiderül, hogy a felismerés elegendő lesz-e ahhoz, hogy másképp csináljak - kb. mindent. Hogy időben kitegyem azt a fckn' stoptáblát. Közben, persze, én mégis én maradjak.


Tök érdekes, hogy a pop-pszichológia a megfelelő lelkiállapotban mennyit segít pusztán azzal, hogy ráébreszt: más is küzd azzal, amivel te. Csúnyán belemegy a problémába és pofátlanul, mégis megértően kimondja; ezzel fel is oldja a tabut és a fájdalom egy részét. 

ez egy kihagyhatatlan darab

Tulajdonképpen tiszta gondolat-párlatokat kapsz. A gyógyító hatású szarkasztikus
 felnyerítés mosoly sem rossz.


Nagyon ajánlom.

Ház II.

Többen írtátok, hogy tanuljunk meg pihenni is a háznál. Jövőre rajta leszek, ígérem. Legkésőbb a téli szünetre. 😉🛀🎁🛌


Boldog karácsonyt! ❄️🎄




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…