Ugrás a fő tartalomra

2018 // 2019: ezek voltak, ezek lesznek

Vissza- és előretekintés vidéki//városi stílusban, kitérve a legfontosabb és legnépszerűbb idei bejegyzésekre.


Ház I.

Ha eddig nem szerettük volna eléggé, vagy kétségeink lettek volna vele kapcsolatban, hát, mostanra egyértelműen a lieblingünk lett. Miközben az összes problémája valós, az összes előnye is. A gyerekek vissza-visszatérnek arra, hogy milyen lenne ott karácsonyozni vagy legalábbis a téli szünetben ott pihenni, pedig nem is említettem nekik, hogy írtam erről a blogon. Ötéves mérnök kollégánknak hála, konkrét tervünk van arra vonatkozóan, hogyan kell felerősíteni egy fenyőfát az autó oldalára (sic).


A legfontosabb felújítási teendőkre előteremtettük a fedezetet (jeeee), most már csak arra kell borzasztóan figyelni, hogy az építőipar és mi ebből a legtöbbet hozzuk ki. Van egy listánk H-val, hogy a felújítás során, ha ki is maradnak dolgok, miből nem engedünk. Elképesztően izgalmas és idegőrlő lesz, ráadásul még nem is látom pontosan, hogyan tudok folyamatosan jelen lenni a munkálatok alatt.

egyik kedvenc bögrém, egyik kedvenc konyhám

Berendezésben a tiszta és funkcionális country lesz a fő irány. Szem előtt akarom tartani, hogy a hajdan lenyűgözőnek talált első ház hangulata, stílusa, avíttas-értelmiségi stichje milyen volt, és bizonyos elemeit annak is át fogom emelni ide. Bárcsak ott tartanánk már. 

Könnyebben

Az év egyik fő iránya a cuccoktól való megszabadulás volt. Nem ám úgy, hogy ha egy dolgot behozunk az ajtón, akkor két dolgot ki is kell venni a szekrényből, és kitenni, hanem, ha valami bejön, akkor legalább tíz dolog ki is kell, hogy kerüljön. Az már nagyjából mindegy, hogy milyen tíz dolog, mert úgyis van elég. :-)

A városi lakásunk még mindig nem elfogadhatóan tiszta és rendezett, sőt, most pont nagyon kaotikus, de látom az alagút végét. A tanév végéig be akarom fejezni a szanálást és a funkciók újraosztását (például nekem is kellene dolgozósarok stb.). Jóval többet szoktam adományozni konkrét embereknek, nemcsak az Oltalomnak (ahol pár napja is jártam, és ahová januárban újra megyek). 

A kis előszobai használtruha-bizniszünk sokáig stagnált, majd karácsony előtt jól felpörgött, ami azért ironikus némileg, mert mostanra nem érdekelnek igazán sem az új ruhák, sem az anyagiak. Persze, sikerélmény volt, és jó lenne folytatni.


Teljesen igaz, amit eddig csak olvastam: ha egyszer rákapsz a minimalizálás/lomtalanítás ízére, soha többé nem akarsz visszafordulni. 1 m2 tiszta felület többet ér, mint 1m2 tárgyhalmaz. Uff.

Táplálkozás

Arról már sokat írtam, hogy mennyire szeretek enni, arról viszont még nem, hogy 2018. januárja óta nagyjából (90%-ban) vegetáriánus módon étkezem (és nem is főzök/sütök nemvega ételeket). Évek óta vágytam erre, nem tudom, mi tartott idáig. Pontosan tudtam, hogy ezt akarom, és most, hogy megvalósítottam, nagyon jó. Egy új, izgalmas világ. Jövőre - a 100% mellett - a vegán tejtermékek felfedezése és beépítése a cél.

egy curry kezdete

Kultúr

Földrajzi értelemben nem igazán jutottunk el messzire. Az volt a tervem, hogy nyáron mindenféle fesztiválokra fogunk járni a Balaton körül, szandálban, lenge overálban és szalmakalapban, aztán sokszor győzött a JOMO = joy of missing out; a kimaradás/otthon maradás élvezete. Ebben nagy szerepe volt Radír Felix Percy-nek, illetve, legyünk őszinték, a rohadtul fárasztó kerti munkának. 
Az év két nagy koncertélménye Chick Corea 🎹 és Victor Wooten 🎸 nevéhez kötődik egyébként (emlékezetes volt a januári (?) Európa Kiadó, illetve az első szabadtéri Lóci játszik is), és év közben még így is többször éreztem programéhséget magamon. 


A heti 1-2 komolyabb kulturális élmény lenne az ideális, hogy lehessen rendesen rákészülni, később utánanézni a részleteknek, elemezni stb. Azt hiszem, a kiállítások felé lehetne elmozdulni még. 

Psziché

Ad notam Micimackó: megértettem valami nagyon fontosat a lelki dolgok terén is. Mondjuk, itt volt az ideje. 


Majd kiderül, hogy a felismerés elegendő lesz-e ahhoz, hogy másképp csináljak - kb. mindent. Hogy időben kitegyem azt a fckn' stoptáblát. Közben, persze, én mégis én maradjak.


Tök érdekes, hogy a pop-pszichológia a megfelelő lelkiállapotban mennyit segít pusztán azzal, hogy ráébreszt: más is küzd azzal, amivel te. Csúnyán belemegy a problémába és pofátlanul, mégis megértően kimondja; ezzel fel is oldja a tabut és a fájdalom egy részét. 

ez egy kihagyhatatlan darab

Tulajdonképpen tiszta gondolat-párlatokat kapsz. A gyógyító hatású szarkasztikus
 felnyerítés mosoly sem rossz.


Nagyon ajánlom.

Ház II.

Többen írtátok, hogy tanuljunk meg pihenni is a háznál. Jövőre rajta leszek, ígérem. Legkésőbb a téli szünetre. 😉🛀🎁🛌


Boldog karácsonyt! ❄️🎄




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…