Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról II.

Az első részben elkezdtem felsorolni, hogy szerintem mitől jó egy vidéki konyha. Most, persze, nem arról a változatról beszélünk, amelyiknek a közepén egy esztergált lábú, tizenkét személyes étkezőasztal van, hanem arról, amelyik befér az előtér egyik sarkába, és csak a legfontosabb funkciókat látja el.

shaker szépség a Pinterestről

Akármilyen kicsi, kell egy/több nem szokványos elem. Ez lehet:
  • tányértartó;
  • felirat/néhány nagy, térbeli betű;
  • kép/festmény;
  • régi/antik faliszekrény;
  • polcon kiállított gyűjtemény;
  • falióra;
ami fontos, hogy megtörje az "áruházi konyha"-feelinget. 

A fenti skiccen zölddel jelöltem, hogy a mi kis konyhánk esetében az érdekes/furcsa elem a mosogató fölé vagy a középső és a Gerendás szoba közötti falszakaszra kerülhet. A főzőlap fölé praktikus (=tisztasági) okokból nem. Persze, így nem lesz minden négyzetcentiméteren felsőszekrény, de nem is ez a cél.

Komolyan mondom, az ikeás inspirációk és az angol cottage stílusú konyhák mixeléséből egészen lenyűgöző dolgokat lehet kihozni pár négyzetméteren. Majd készítek Pinterest-gyűjteményt e témában. 



Ami a briteknek az AGA (az egyik kedvenc cikkem, amit a dekooderre írtam anno 😋🍲🥧🔥), az nekünk a Salgó tűzhely. Szerintem nagyon cuki darab. Mivel az volt a ház (víz nélküli) konyhája, a mi Salgónk jelenleg a középső szobában van, de át fogjuk tenni a nyári konyhába.


Azért is kell átkerülnie, mert a nyári konyhában is van egy kémény, oda be tudjuk majd kötni, illetve, ott valóban lesz szerepe: kiegészítő fűtésre és sütésre fogjuk használni. (Főzőlapot oda is szereztem már.) Ha mindent jól csinálunk, akkor az a 16 négyzetméteres helyiség egy nagy étkező-konyha-pihenő apartmanná fog változni a felújítás végére, a spejzből kialakított kis fürdővel és egyéb tutiságokkal.

Country Living U.S. izgalmas kép méregzöld AGA-val

Az egész házzal kapcsolatban szeretném elkerülni a "víkendházba jó lesz" elvet, a sok évtizedes rutint, miszerint a levetett, lakásban már nem használt, kiselejtezett dolgokat - bútorok inkluzíve - még egy utolsó körre elvisszük a hétvégi házba. Legyünk őszinték: akkora anyagi áldozat egy ilyen felújítás, hogy ha végre befejezzük, egy asztal vagy egy egyszerű tányér-és pohárkészlet már nem fog a romlásba vinni. Egyébként addig pedig használni fogjuk az iskolai karácsonyi vásárból vett bögréket. 🎅☕️🎄

Magazinolvasás közben volt egy heuréka-pillanatom is. Ha véletlenül dupla felsőszekrényt szerelünk majd fel, el lehet így választani őket vizuálisan. Annyira jó ez a konyha. És, persze, ott az AGA.


Ha már mindenféle mintaszerű kiskonyhákat emlegettem az előző posztban, ki kell emelnem a Kerge Mókus vendégház tulajdonosának egészen zseniális sarok-átalakítását, főképpen, ha az "előtte" képeket is megnézzük.


Innen folytatom legközelebb (hozok dokumentarista képeket a jelenlegi állapotokról, jó?).



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…