Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról II.

Az első részben elkezdtem felsorolni, hogy szerintem mitől jó egy vidéki konyha. Most, persze, nem arról a változatról beszélünk, amelyiknek a közepén egy esztergált lábú, tizenkét személyes étkezőasztal van, hanem arról, amelyik befér az előtér egyik sarkába, és csak a legfontosabb funkciókat látja el.

shaker szépség a Pinterestről

Akármilyen kicsi, kell egy/több nem szokványos elem. Ez lehet:
  • tányértartó;
  • felirat/néhány nagy, térbeli betű;
  • kép/festmény;
  • régi/antik faliszekrény;
  • polcon kiállított gyűjtemény;
  • falióra;
ami fontos, hogy megtörje az "áruházi konyha"-feelinget. 

A fenti skiccen zölddel jelöltem, hogy a mi kis konyhánk esetében az érdekes/furcsa elem a mosogató fölé vagy a középső és a Gerendás szoba közötti falszakaszra kerülhet. A főzőlap fölé praktikus (=tisztasági) okokból nem. Persze, így nem lesz minden négyzetcentiméteren felsőszekrény, de nem is ez a cél.

Komolyan mondom, az ikeás inspirációk és az angol cottage stílusú konyhák mixeléséből egészen lenyűgöző dolgokat lehet kihozni pár négyzetméteren. Majd készítek Pinterest-gyűjteményt e témában. 



Ami a briteknek az AGA (az egyik kedvenc cikkem, amit a dekooderre írtam anno 😋🍲🥧🔥), az nekünk a Salgó tűzhely. Szerintem nagyon cuki darab. Mivel az volt a ház (víz nélküli) konyhája, a mi Salgónk jelenleg a középső szobában van, de át fogjuk tenni a nyári konyhába.


Azért is kell átkerülnie, mert a nyári konyhában is van egy kémény, oda be tudjuk majd kötni, illetve, ott valóban lesz szerepe: kiegészítő fűtésre és sütésre fogjuk használni. (Főzőlapot oda is szereztem már.) Ha mindent jól csinálunk, akkor az a 16 négyzetméteres helyiség egy nagy étkező-konyha-pihenő apartmanná fog változni a felújítás végére, a spejzből kialakított kis fürdővel és egyéb tutiságokkal.

Country Living U.S. izgalmas kép méregzöld AGA-val

Az egész házzal kapcsolatban szeretném elkerülni a "víkendházba jó lesz" elvet, a sok évtizedes rutint, miszerint a levetett, lakásban már nem használt, kiselejtezett dolgokat - bútorok inkluzíve - még egy utolsó körre elvisszük a hétvégi házba. Legyünk őszinték: akkora anyagi áldozat egy ilyen felújítás, hogy ha végre befejezzük, egy asztal vagy egy egyszerű tányér-és pohárkészlet már nem fog a romlásba vinni. Egyébként addig pedig használni fogjuk az iskolai karácsonyi vásárból vett bögréket. 🎅☕️🎄

Magazinolvasás közben volt egy heuréka-pillanatom is. Ha véletlenül dupla felsőszekrényt szerelünk majd fel, el lehet így választani őket vizuálisan. Annyira jó ez a konyha. És, persze, ott az AGA.


Ha már mindenféle mintaszerű kiskonyhákat emlegettem az előző posztban, ki kell emelnem a Kerge Mókus vendégház tulajdonosának egészen zseniális sarok-átalakítását, főképpen, ha az "előtte" képeket is megnézzük.


Innen folytatom legközelebb (hozok dokumentarista képeket a jelenlegi állapotokról, jó?).



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…