Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról II.

Az első részben elkezdtem felsorolni, hogy szerintem mitől jó egy vidéki konyha. Most, persze, nem arról a változatról beszélünk, amelyiknek a közepén egy esztergált lábú, tizenkét személyes étkezőasztal van, hanem arról, amelyik befér az előtér egyik sarkába, és csak a legfontosabb funkciókat látja el.

shaker szépség a Pinterestről

Akármilyen kicsi, kell egy/több nem szokványos elem. Ez lehet:
  • tányértartó;
  • felirat/néhány nagy, térbeli betű;
  • kép/festmény;
  • régi/antik faliszekrény;
  • polcon kiállított gyűjtemény;
  • falióra;
ami fontos, hogy megtörje az "áruházi konyha"-feelinget. 

A fenti skiccen zölddel jelöltem, hogy a mi kis konyhánk esetében az érdekes/furcsa elem a mosogató fölé vagy a középső és a Gerendás szoba közötti falszakaszra kerülhet. A főzőlap fölé praktikus (=tisztasági) okokból nem. Persze, így nem lesz minden négyzetcentiméteren felsőszekrény, de nem is ez a cél.

Komolyan mondom, az ikeás inspirációk és az angol cottage stílusú konyhák mixeléséből egészen lenyűgöző dolgokat lehet kihozni pár négyzetméteren. Majd készítek Pinterest-gyűjteményt e témában. 



Ami a briteknek az AGA (az egyik kedvenc cikkem, amit a dekooderre írtam anno 😋🍲🥧🔥), az nekünk a Salgó tűzhely. Szerintem nagyon cuki darab. Mivel az volt a ház (víz nélküli) konyhája, a mi Salgónk jelenleg a középső szobában van, de át fogjuk tenni a nyári konyhába.


Azért is kell átkerülnie, mert a nyári konyhában is van egy kémény, oda be tudjuk majd kötni, illetve, ott valóban lesz szerepe: kiegészítő fűtésre és sütésre fogjuk használni. (Főzőlapot oda is szereztem már.) Ha mindent jól csinálunk, akkor az a 16 négyzetméteres helyiség egy nagy étkező-konyha-pihenő apartmanná fog változni a felújítás végére, a spejzből kialakított kis fürdővel és egyéb tutiságokkal.

Country Living U.S. izgalmas kép méregzöld AGA-val

Az egész házzal kapcsolatban szeretném elkerülni a "víkendházba jó lesz" elvet, a sok évtizedes rutint, miszerint a levetett, lakásban már nem használt, kiselejtezett dolgokat - bútorok inkluzíve - még egy utolsó körre elvisszük a hétvégi házba. Legyünk őszinték: akkora anyagi áldozat egy ilyen felújítás, hogy ha végre befejezzük, egy asztal vagy egy egyszerű tányér-és pohárkészlet már nem fog a romlásba vinni. Egyébként addig pedig használni fogjuk az iskolai karácsonyi vásárból vett bögréket. 🎅☕️🎄

Magazinolvasás közben volt egy heuréka-pillanatom is. Ha véletlenül dupla felsőszekrényt szerelünk majd fel, el lehet így választani őket vizuálisan. Annyira jó ez a konyha. És, persze, ott az AGA.


Ha már mindenféle mintaszerű kiskonyhákat emlegettem az előző posztban, ki kell emelnem a Kerge Mókus vendégház tulajdonosának egészen zseniális sarok-átalakítását, főképpen, ha az "előtte" képeket is megnézzük.


Innen folytatom legközelebb (hozok dokumentarista képeket a jelenlegi állapotokról, jó?).



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...