Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról II.

Az első részben elkezdtem felsorolni, hogy szerintem mitől jó egy vidéki konyha. Most, persze, nem arról a változatról beszélünk, amelyiknek a közepén egy esztergált lábú, tizenkét személyes étkezőasztal van, hanem arról, amelyik befér az előtér egyik sarkába, és csak a legfontosabb funkciókat látja el.

shaker szépség a Pinterestről

Akármilyen kicsi, kell egy/több nem szokványos elem. Ez lehet:
  • tányértartó;
  • felirat/néhány nagy, térbeli betű;
  • kép/festmény;
  • régi/antik faliszekrény;
  • polcon kiállított gyűjtemény;
  • falióra;
ami fontos, hogy megtörje az "áruházi konyha"-feelinget. 

A fenti skiccen zölddel jelöltem, hogy a mi kis konyhánk esetében az érdekes/furcsa elem a mosogató fölé vagy a középső és a Gerendás szoba közötti falszakaszra kerülhet. A főzőlap fölé praktikus (=tisztasági) okokból nem. Persze, így nem lesz minden négyzetcentiméteren felsőszekrény, de nem is ez a cél.

Komolyan mondom, az ikeás inspirációk és az angol cottage stílusú konyhák mixeléséből egészen lenyűgöző dolgokat lehet kihozni pár négyzetméteren. Majd készítek Pinterest-gyűjteményt e témában. 



Ami a briteknek az AGA (az egyik kedvenc cikkem, amit a dekooderre írtam anno 😋🍲🥧🔥), az nekünk a Salgó tűzhely. Szerintem nagyon cuki darab. Mivel az volt a ház (víz nélküli) konyhája, a mi Salgónk jelenleg a középső szobában van, de át fogjuk tenni a nyári konyhába.


Azért is kell átkerülnie, mert a nyári konyhában is van egy kémény, oda be tudjuk majd kötni, illetve, ott valóban lesz szerepe: kiegészítő fűtésre és sütésre fogjuk használni. (Főzőlapot oda is szereztem már.) Ha mindent jól csinálunk, akkor az a 16 négyzetméteres helyiség egy nagy étkező-konyha-pihenő apartmanná fog változni a felújítás végére, a spejzből kialakított kis fürdővel és egyéb tutiságokkal.

Country Living U.S. izgalmas kép méregzöld AGA-val

Az egész házzal kapcsolatban szeretném elkerülni a "víkendházba jó lesz" elvet, a sok évtizedes rutint, miszerint a levetett, lakásban már nem használt, kiselejtezett dolgokat - bútorok inkluzíve - még egy utolsó körre elvisszük a hétvégi házba. Legyünk őszinték: akkora anyagi áldozat egy ilyen felújítás, hogy ha végre befejezzük, egy asztal vagy egy egyszerű tányér-és pohárkészlet már nem fog a romlásba vinni. Egyébként addig pedig használni fogjuk az iskolai karácsonyi vásárból vett bögréket. 🎅☕️🎄

Magazinolvasás közben volt egy heuréka-pillanatom is. Ha véletlenül dupla felsőszekrényt szerelünk majd fel, el lehet így választani őket vizuálisan. Annyira jó ez a konyha. És, persze, ott az AGA.


Ha már mindenféle mintaszerű kiskonyhákat emlegettem az előző posztban, ki kell emelnem a Kerge Mókus vendégház tulajdonosának egészen zseniális sarok-átalakítását, főképpen, ha az "előtte" képeket is megnézzük.


Innen folytatom legközelebb (hozok dokumentarista képeket a jelenlegi állapotokról, jó?).



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…