Ugrás a fő tartalomra

7 + 1 újévi fogadalom

Bizsergés és fáradtság: ezzel a két szóval írható le legjobban a mostani állapotom. 


1. A Ház felújítása kapcsán okos leszek, figyelmes, realista, ugyanakkor fantáziadús és határozott; amikor pedig majd nagyon stresszes lesz, relaxációs technikákkal és azzal, hogy megpróbálom kívülről szemlélni a problémát, megőrzöm a nyugalmam. Meg fogjuk csinálni.


2. Megtalálom az álommunkát. Ez esetemben valahol a tanítás - angol és magyar nyelv - kultúra - gyerekek - szöveggondozás - lakberendezés - styling területek nagyon nem egyszerűen kijelölhető határmezsgyéjén van. Ha tudtok valamilyen érdekes álláslehetőségről, írjátok meg a countrykomfort@gmail.com címre, kérlek!

3. Sok időt, türelmet, odafigyelést szánok a gyerekekkel a kedvenc dolgainkra. 


4. Megtanulok valamit. A legnagyobb kedvem a fuvola újrakezdéséhez van; a stabil alapszint már boldoggá tenne. (Csak felnőttként tanultam valamennyit, kb. tizenöt éve.) Vagy egy kis zongora... ezek a hangszerek vannak itthon, ugye. Fényképezés. Jóga. Mindez a YouTube intenzív igénybe vételével.

5. Amikor van egy szabad órám, azt értelmes kikapcsolódással: barátokkal / filmnézéssel / mozgással / olvasással / rendrakással / tanulással (ld. 4. pont) töltöm, nem pedig fölösleges facebookozással, instagramozással, múltbeli ügyeken való rágódással vagy evéssel jövőbeli ügyekhez köthető passzív szorongással.



Margitsziget                                                                    saját erdő

6. Bármilyen és bármekkora bevétellel kapcsolatban alkalmazom a 70%-s szabályt: azaz, az összeg 30%-át azonnal félreteszem. A megtakarításokat régóta vágyott dolgokra költöm, de csak akkor, amikor itt lesz az ideje.

7. Többet fogunk utazni, figyelve az anyagiakra: most nem a drága utak ideje jött el. Belföldön is nagy kedvem van néhány hely felfedezéséhez, évszaktól függetlenül, akár vonattal is. 


+1: a szisztematikus rendrakást napi rutinná teszem. Nagyon lelkes vagyok, de most már itt az ideje, hogy kitartó is legyek. Erről @rendezo365 néven az Instagramon is beszámolok (külön blogot nem indítok, mert nem írogatni kell, hanem csinálni, hehe); kövessetek ott is!


                                              égősor                                                        karácsonyfa





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…