Ugrás a fő tartalomra

Advent 2018 (#sordino)

Idén nagyon tudatosan figyelek arra, hogy az adventi időszak ne túlingerelt kapkodással teljen, a tárgyak szaporítása helyett inkább használjuk és élvezzük, amink van, és arra is, hogy a mennyiség helyett a minőség győzzön. Valamint arra, hogy a felsoroltak ne üres frázisok legyenek. :)

Hello, Bonanza-szék! Szép vagy átfestve

A fotón látható édességnél persze, jóval többet kaptak a gyerekek, de ők és én is elégedettek vagyunk, az ablakokban büszkén kiállított zsákok jól néznek ki, és minden nagyon finom a Mikulás-csomagokban: kell ennél több?


Adventi naptár: nos, jövőre reform lesz, mert kicsit belefásultam. Annál hedonistább és materialistább vagyok én magam is, hogy csak élménykupon és/vagy mese/vers kerüljön a 24 ablakocskába, a jelenlegi rendszer viszont elszívja az agyamat eléggé fárasztó: kb. kétnaponta édességről, minden páratlan napon pedig valami más apróságról kell gondoskodni: volt már kiskézkrém, kistükör, kislegó, lesz kishajkefe, kishajgumi, gyümölcspüré, gyerekvitamin, rágógumi. Eközben egy kicsit túlságosan spórolós is vagyok ehhez, és a reggeli - noch dazu, hajnali! - csokievés, pláne cukorevés azért az elveimmel is ütközik.

Allie Casazza, a túlterhelt anyák megmentője azt javasolja, hogy az ünnepi hagyományok közül csak azt alkalmazzuk, ami hozzánk passzol, ami nekünk jelent valamit. És határozottan húzzuk meg az én-határainkat. Okés. (Egyébként eléggé szeretem, ahogy a bőség szót használja: az anyagiak helyett érzelmi és szellemi értelemben. Szerintem jó, hogy az amerikai fogyasztói társadalom kitermelte ezt a minimalista ellentrendet.)

Ha lecsupaszítom, hogy nekem mi ad karácsonyi hangulatot, akkor a következő dolgok szerepelnek a listán:
  • mézeskalács-sütés
  • tiszta illóolajoktól jóillatú lakás
  • égősorok mindenhol
  • sok saját készítésű cucc
  • karácsonyi magazinok nézegetése :)
  • egy jó lemez
  • egy jó koncert (mit tegyek; engem tényleg ezek érdekelnek)

Tudom, hogy a Buble-é mellett az ő karácsonyi cédéjét mindenki agyonhallgatja ilyenkor - ha máshol nem, a boltokban -, de ismeritek ezt a Diana Krall-féle Jingle Bellst is? És ajánlom még az álomházról szóló duettjét is.

(a kanadai Stahl Judit ;))


Ha rajtam múlna, én biztosan nem vennék vágott fenyőfát. Hozzám minden közelebb áll ennél: az alternatív, a mű-, a gyökeres, a falra festett, a textil-, bármi. A család többi tagja viszont odavan érte, úgyhogy itt nem várható reform. Egyelőre.

az aktuális Country Living magazin egyik észbontó stylingja

E. számára az adventet szimbolizálja a fényfestés a Bazilikánál, továbbá a városban fellelhető betlehemek végiglátogatása és rettentő alapos tanulmányozása (a fotókat tavaly készítettem, amikor az egyiknek a kipakolását is végignéztük. Mondom, hogy nem viccel...)



ez pedig Dunakeszin volt

H-t az dobja fel, ha belefér néhány korcsolyázás, s.k. ajándékkészítés, és lehet, hogy idén karácsonyi recepteket is nézünk majd együtt.

Mindketten szeretnek lakást csinosítani, ez végül is szuper.
ilyen lett a virágtartó polcokból készített adventi díszünk

Amiben sziklaszilárd vagyok, az az, hogy nem költünk butaságokra, nagyon jók lesznek a(z):
  • tavalyi pulóverek (ha kicsit rövid az ujja: ugyan, mit számít?) 
  • tavalyi ünneplős gyerekruhák (ua.) 
  • abszolút és kizárólag a tavalyi (meg tavalyelőtti, meg a sokéves) díszek
  • aranyra fújt diók a Háztól.

Még így is túl sok ruhánk és... khmm... díszpárnahuzatunk van a hajdani túlvásárlások következtében, de nagyszerű érzés fellélegezni: nem shoppingolni sem online, sem offline.

Pár évvel ezelőtt hajlamos voltam túltolni az adakozást is, és szó szerint húsz darab cipősdobozt leadni, a barátoknak pedig sokféle, eléggé alapanyag-igényes finomságot készíteni, de mostanra lehiggadtam.  

A legnagyobb ajándék az lesz, amikor már lesz rendes, modern fűtés a Házban, és ott tudunk lenni akárhány napot egy évben. Ott nem kell sok az igazi karácsonyhoz. 

Mondjuk, egy séta csípős időben a természetben, és utána a ropogó tűznél átmelegedni.


Our cheeks are nice and rosy
And comfy cozy are we

We're snuggled up together like two

Birds of a feather would be


(ezt is a Diana Krall-változatban hallom) 



Ennyi. 🌲☃️☕️🥧🛷🎼🌠🎁🗝🚪🎄





Megjegyzések

  1. Nagyszerű minimalista ötletek. Csak így tovább. Mi már régen leminimalizáltunk mindent amit lehetett, bár tudjuk, hogy ahol gyerekek vannak ez lehetetlen. De nekünk karácsony kb. ennyiből áll: nagyban kikerülni a hajcihőt, néha elmenni egy vendéglőbe ünnepelni, de akkor sem túl flancosba, ha otthon vagyunk akkor jön a nagy ritkán élvezett méreg drága kaja, mint bélszín (páromnak) és királyrák vagy lazac (nekem). Saját készítésű trüffel, marcipános bonbon és effélék meg az ünnepek előtti heteket teszik élvezhetővé. Ajándékot soha nem veszünk egymásnak és a család többi tagjának is csak akkor ha nem kell sok kerozint égetni érte. Mindenki tudja, hogy szeretjük őket és majd legközelebb ha találkozunk, akkor bepótoljuk. Ateisták lévén vallás sincs sehol a progamban, így nem veszünk se fát, se nem dekorálunk, és advent sincs nálunk. Bár régen amikor még Angliában voltunk, sokszor élveztük a karácsonyi énekeket. De azokat is csak addig amíg nem lettek annyira giccses baromságok belőlük, mint az elmúlt pár évtizedben. Tudom ez totál depisnek tűnik, de mind a ketten nagyon jól megvagyunk ezzel, semminek nem érezzük hiányát és igazabb ünneplésnek érezzük, mint a szokásos nagy flancot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a bonbonokat most eszembe juttattad, de jó is lesz; a zserbógolyó a kedvencem. Hú, hát, igen, engem is egy finom vacsorával lehet meggyőzni leginkább. Kicsit mindjárt tervezgetem a menüt. Vega, nem halas kedvenc ünnepi kajád van? Ha igen, belinkelhetnéd... Vicces: most a legnagyobb stresszt az ajándékválasztás és -vásárlás okozza, egyébként a többi dologgal viszonylag lazán meglennénk. Ha vegytisztán az történne, amit én helyesnek tartok, akkor a karácsony egy ilyen nagy gyerek-ünnep lenne, és az ő ajándékaik fele is koncert vagy színház vagy utazás (pl. vonattal, tökre élveznék, ott H. sincs rosszul, E. pedig odavan az egész feelingért) lenne. Majd dolgozom rajta. Ezért is szeretek blogot írni; reflektáltat. ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…