Ugrás a fő tartalomra

A közelítő tél

Azért az, hogy Berzsenyinek a blogbejegyzés címében megidézett verséből ma a természeti képek tűnnek fel leginkább, jelent valamit. Tizenhat évesen, hiába látszott úgy, hogy az irodalom érdekel igazán, hiába olvastam százszor, és tudtam, hogy nagy vers, abszolút nem ráztak meg ezek a fordulatok. Most viszont... eléggé.


Őszintén remélem, hogy eközben az is igaz, amit legutóbb a nagyon nem magaskultúra szövegei között olvastam: 

"Nem vagy túl öreg. És nincs túl késő." 

:P

A Ház az összes problémájával, megoldandó kérdésével és a tennivalókkal komolyan segít abban, hogy természetközelibb módon éljünk, jó levegőn legyünk, az igazán fontos dolgokkal foglalkozzunk.

Durva, hogy egy évben hány napot töltünk a városban, elzárva a természettől. 

Gyanítom, hogy a vers soraiból a rózsás labyrinth, a violás völgy és a kis nefelejcs rám gyakorolt hatásának is köze van ehhez.

Persze, a modus vivendi-t urbánus környezetben is érdemes keresni.

Régebben sokat vicceltem azzal, hogy a Margitsziget mint kikapcsolódásra szánt hely számomra értelmezhetetlen. Akkora zaj és tömeg van ott, hogy ha valamiért odavetődtem, kb. azonnal menekülő üzemmódba kapcsoltam. Ma már néha tudom élvezni is (akklimatizáció...). Látjátok a fa ágai között a mókust?



Hogy visszatérjek a Házhoz: a posztnyitó képen látszik két ántik virágtartó konzol; az egyik, szerszámosban tett túránkon találtuk őket. Teljesen haszontalan lomok is lehetnének, de nálunk karácsonyi dísz lesz belőlük. Előttük az s.k. gyújtós: toboz, olvasztott viaszba mártva. Azért inkább hangulatos, mint bombabiztos, szóval, szerintem legyen otthon bolti gyújtós is.. De a gyerekekkel jól szórakoztunk a készítésük közben.

Attól, hogy a koszos városból érkezem a házhoz, nagyobb kedvem van még a nyűggel járó feladatokhoz is. Fát hordani. Járdát söpörni. Begyújtani. 

A garázs tetején virít a moha
Még valami, ami nemrégen történt, ahogy a ház felé haladtunk, az utolsó kilométereken, és emlékezni akarok rá később.

Négy szarvas jött a földeken át, jobbról. Egy darabig párhuzamosan haladtak velünk, aztán valahogy egyszerre lassítottunk, én megálltam, ők ráfordultak az útra, és akkor nagyon közelről látszottak (a mozgásuk lassított felvételen).

Az is világos volt, hogy ha egy szarvas ugrani akar, akkor a vadhálós kerítés kismiska neki.  

Annyira boldog lettem attól, hogy éppen arra jártak.
Az is jó, hogy a riadalom ellenére okosan kikerülték, és nem verték rommá az autót. Ezt az adrenalinfröccs közben nem fontolgattam, csak utána jutott eszembe.

Konkrétan így néztünk ki az úton.

🦌🦌🦌🚗🦌🌲🌲🌲🦌


Mondanom sem kell: mi, emberek :) teljes eufóriában érkeztünk a házhoz.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...