Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - rovat-frissítés megosztó gyerekszobával

Régen volt már szereplője ennek a rovatnak; elsodortak az események, sokat dolgozom, és nosztalgiával gondolok vissza a blog fiatalkorára, amikor majdnem minden nap tudtam bejegyzést írni.

Azon is morfondíroztam, hogy a mostanában ismét szaporodó PR-cikkek és játékok "nem-e" keltik azt a hatást, hogy engem csak a píár érdekel a blogírásból. Hát nem.

Nekem a blog hobbi. Nem akarom bizonygatni, miért és hogyan van így, szeretem, és kész.

Ezenkívül kritikai fórum: imádom megvitatni veletek, hogy a tízes skálán egy-egy enteriőr vajon hány pontot érdemel a ti szemetekben és miért.

Itt a legújabb. Kíváncsian várom a kommenteket, amelyekből a pontszám és az érvek mellett az is kiderülhet: berendeznétek-e a gyerekszobát hasonló stílusban!


(ez a fotó is Pinterest-kalandozásból van)




Megjegyzések

  1. Cuki. Garantálom nem sokan élveznék ezt, de nekem tetszik. Ha több színre, kacatra stb. vágyik valaki, a gyerek úgyis tele fogja rakni sok mindennel, nem? Egyébként észrevettétek, hogy az ágy kihúzható, de nem, ahogy lenni szokott alulról, hanem maga az ágy hosszabbítható, hogy eltartson egy darabig. 7 out of 10 szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, IKEA showroom ez is, és nekem is nagyon bejön! A szürke ágy telitalálat és okos szerkezet.

      Törlés
  2. Tízből tíz <3 tetszik a stílus nagyon, imádom a táblát :) épp minap festettem ki egy sarkot táblafestékkel üzenő falnak a legjobb.... talán annyi hogy lehet belevinnék egy kis színt de nem biztos :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, Silvy, biztos nagyon jó lett!!! Kösz az értékelést.

      Törlés
  3. Mivel stílust kérdeztél:abszolút!!! Ebbe(n) a stílusba(n) a színesebb dolgok is beleférnek, ha valakinek ez jobban tetszik. De mivel nálunk sikerült külön választani az alvást a játéktól, ezért így az ágyikó környékén nem is kell annyi szín.
    Szerintem az ágy ikeás és lefestették szuper szürkére!!
    Stílus 10/10
    Maga a kép 7/10 mert azért sok a fekete nekem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Fanni! Az ágy nálam is az egyik legjobb része az egész szobának. Tudod, mostanában imádom a szürkét, és én sem gondolom, hogy gyerekszobába gáz lenne. A fekete nehezebb eset, ikeás nappalikban sem szeretem, amikor egy komód fekete, a kanapé fehér... de tény, hogy az "antik fenyő" szín is egy kicsit az agyamra megy már, mert a barna meg unalmas.

      Törlés
  4. Nekem fiaim vannak, igen jó az ízlésük, (ez valami génhiba, szerintem), és az tuti, hogy ezt igen vagánynak tartják. Na, gyorsan meg is kérdeztem, és nyertem...:D Nekem, az anyjuknak is nagyon tetszik! A padlóval és ezzel a "majnem pirossal" épp annyira színes, amennyire egy jó ízlésű nagyfiúhoz illik. A tábla, a lámpák, a fetrengőhely, a ló, ezek szuperek!!! A tábla alatti fal is nagyon tetszik! A szoba olyan fényes, hogy igen jól áll neki a fekete, főleg így a sok fehérrel. Egy valamit hiányolok, az pedig a kép a falon. :D Lehet, ha volna rajz a táblán, már elégedett is lennék. :D 9/10

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz a választ, azt pedig különösen, hogy tesztelted a célszemélyeken! :-)) A szép, jó minőségű játékok és könyvek általában gyönyörűen mutatnak egy ilyen szobában, és szerintem is ott vannak a másik felében.

      Törlés
  5. Ez nem kamaszszoba, hisz kisméretű az ágy, hintaló van. Szerintem a kisgyerekekhez túl rideg! Bár én nagyobbaknak is belevinnék több színt. Amúgy sem kedvelem a fehér-szürke-fekete kombót. Engem nyomaszt. A rajztábla-fal viszont tök tuti! A gyerekek imádják! 3/10

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Kinga! És milyen jó nagy az a tábla!

      Törlés
  6. Nekem 8. Mármint nem abban az értelemben, hogy "nekem mindegy", hanem tényleg majdnem tökéletes a mostani ízlésem szerint. Ez az a lazaság, tisztaság és bátorság, ami a mi lakberendezési kultúránkban (még) nincs jelen, de nagyon tetszik. Érzitek, hogy van benne egy csepp humor? Talán csak a lámpa zsinórja, vagy az, hogy a színeket tekintve nem igazán gyerekesen van berendezve. Nagyon jó.

    VálaszTörlés
  7. A székre helyezett kislámpa és a hintaló életkori szempontból bizonyosan nincs összhangban. Kamaszszobaként elképzelhető a színvilág, bár én a feketét nem tudom elképzelni sem a saját szobámban, pláne gyerekszobában. A tábla viszont tényleg jó( Főleg az apróbbaknak, hogy ne a falat rajzolják tele, bár pont ők épp hogy az alját elérik. A kamasz fiam sztem nem sokat írna erre a táblára) Némi színt a szoba másik feléből talán:) kívánnék erre a fertályra is, számomra túl ingerszegény egy kisgyerek, és túl gyermeteg egy kamasz számára (játékos dézsa pl.), talán a köztes korosztályú fiúk többre értékelik. Bocs, hogy túl hosszú voltam. Számomra hiányzik belőle az életöröm és a harmónia (a fenyőszék és a fekete műanyag nem jön össze.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jók az érveid, zsizsike! A lámpát oviskor előtt is lehet már használni, ebben az egyben nem értünk egyet (képeskönyvnézegetés elalvás előtt jóóóó sokáig). Az a baj, hogy a színesítést nagyon ügyesen kell csinálni ahhoz, hogy ne tiritarka legyen az eredmény. A fekete tényleg vad néhol, elismerem. De egy ilyen lámpa pl. most annyival jobban bejön, mint a vicces-gyerekes-mesehősös változatok. Miközben a mi gyerekszobánk jelenleg nagyon nem ilyen skandináv jellegű..

      Törlés
  8. Persze, a lámpát lehet és kell is használni, csak arra gondoltam, hogy a hintalós életkorban még annyira nyüzsögnek, hogy esetleg babrálják, kapcsolgatják, esetleg le is borítják (tapasztalat) a székről, egyébként mindkét lámpa nagyon jó. Igazad van a színesítésben, én sem bírom a másik végletet, amikor ezer színben tarkállva vukok és hupikék százaival telezsúfolt lámpák, falvédők, függönyök uralják.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…