Ugrás a fő tartalomra

Irodalom és tárgykultúra a retro jegyében - könyvbemutatón jártam

"Nem retro az. Régi." - mondta teljes joggal kedves barátunk, amikor egy másik kedves barátunk hetvenes-nyolcvanas években "ragadt" balatoni nyaralójának hangulatáról áradoztam neki, és retrózni mertem. A kissé pikírt helyreigazítás azt jelentette: ezek a lakberendezési tárgyak nem a nagymintás, harsány textilek, a műbőr fotelek, a makramék és bambusz virágtartók mai utánérzései vagy koppintásai. Ezek maguk azok a tárgyak.


Poós Zoltán rögtönzéseket, bagatelleket írt gyerek- és fiatalkorunk felejthetetlen tárgyaihoz. Magukhoz a tárgyakhoz.

Ahogy a műfajmegjelölés is jelzi, a történelemnek és személyes élettörténetünknek ez a nagyon fontos szakasza (vö. fiatalságunk) minimum vegyes színvonalú tárgyak között zajlott. Mondjuk ki: igen sok tömeggyártott, ma már megmosolyogtató vacak között, néhány üdítő kivétellel. Amelyek, ha nem lettek volna egyben szimbólumai a kornak, jelentéktelen műanyag- és pléhkupaccá olvadnának össze az emlékezetünkben.
De abszolút a kor szimbólumai. És ettől nagyon élesen, egyenként megmaradtak a fejünkben. És rettentő sokat jelentenek.

Azt mondom, baba szappan, azt mondod, alföldi papucs. Azt mondom, mátépéter, azt mondod, vetkőzős toll. És így bólogatunk tovább.

A könyvet múlt vasárnap, a WAMP-on remek hangulatú beszélgetésben mutatta be Winkler Nóra és a szerző.

ropi, Márka, franciadrazsé, Traubisoda: ahogy dukál

Az írások nagyon változatosak: némelyik kvázi óda egy-egy imádott tárgyhoz, némelyik könyörtelen pamflet, némelyik a legjobb novellákkal vetekszik, némelyik leltár. Az Alföld-versek megidézése zseniális ötlet: épp ott emeli meg a szöveget, ahol házibuliba való sztorizgatásba menne át.

Az Állami Áruháznak köszönhetem, hogy ma az okmányirodában* töltött, laza háromórás várakozás különösebben nem viselt meg. Pontosabban, a várakozás maga nem. Olvasás közben a sírva röhögés és a csendes, fájdalmas nosztalgiázás közötti skála össze fokát bejárva, kezemben a 736-os sorszámmal visszaemlékeztem a gyerekkoromra.

Az iskolai papírgyűjtésekre a kölcsönkért gurulós kocsikkal.
A szülinapi zsúrokra (fénykép a szekrénysor előtt, az asztalkán mindig félrecsúszó kis terítő, tortabevonós torta).
A műbőr puffokra és a rossz szövetű, de irtó kényelmes ágyneműtartós heverőkre, a kieső rugóikkal.
Az iskolai seregszemlékre és a büfékre. A sötétkék köpenyemre.
A macskáinkra. Az omladozó vakolatra.

Remélem, az Állami Áruház dedikált példánya később is felidézi majd bennem, ahogyan Poós Zoltán mesélt arról, ami az én gyerekkorom (is) volt. A könyv kiválóan bizonyítja a nagy igazságot: igazán jó csak az tud lenni egy adott témában, aki megszállottan gyűjti, kutatja - és élvezi, amit csinál.





Hoppá.


ott volt mindenki, aki számít

a rózsaszín kendős sorbanálló vagyok én

*csodálatos, kimeríthetetlen írói téma

És akkor, a végén

a top 10 nekem:

  • kutyás persely
  • hőmérős házikó
  • Donald rágó
  • Kojak nyalóka
  • Márka üdítő
  • ugráló béka
  • mentolos szipka
  • Hahota
  • Gazdálkodj okosan!
  • moncsicsi

  • +1: nyíllövő puska

Te mit őriztél meg a gyerekkorod tárgyaiból - és mit tennél el "a mai eszeddel"? 

(Most érkezett egy e-mail: a könyv kedvezményesen kapható itt.)




Megjegyzések

  1. Jó volt olvasni beszámolód, ha már én nem tudtam ott lenni.
    Listám:
    Paff a bűvös sárkány és Moncsicsi LEMEZ,
    golyórágó
    mazsolás túrókrém
    nagy, kopasz anyagtestű baba
    Burda, amiért megveszett az egész család
    Tau bácsi videokazettán (cseh gyerekfilmek egyik remeke)
    Piros, talán Réka gyerekbútor

    Köszönöm a játékot! :) Szép estét! Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Lili,

      állati jó a listád!! golyórágó, kiszáradt verzióban is, és mazsolás túrókrém rulez. :)

      Judit

      Törlés
  2. kedvet kaptam, nagyon köszi az ajánlót!:)
    enyém lista:
    kacsintós pénztárca
    téli fagyi (tudjátok, az az émelyítő csokikrémes tölcséres bezacskózott:D)
    cumi(alakú)-gumicukor
    franciacsatt hatalmas bársony-masnival díszítve
    a rózsaszín walkman-em:)
    cigirágó
    szagos radírgyűjtemény!
    frakk diafilm
    Klinika sorozat nézése anyuval keddenként - közös epekedés Udó után:D
    színes műszálas kisszoknyák hozzájuk való mellénykével
    bilifrizura

    :)
    Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati,

      Udónál hangosan felröhögtem... zseniálisan visszahoztad a kor hangulatát, köszönöm!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…