"Nem retro az. Régi." - mondta teljes joggal kedves barátunk, amikor egy másik kedves barátunk hetvenes-nyolcvanas években "ragadt" balatoni nyaralójának hangulatáról áradoztam neki, és retrózni mertem. A kissé pikírt helyreigazítás azt jelentette: ezek a lakberendezési tárgyak nem a nagymintás, harsány textilek, a műbőr fotelek, a makramék és bambusz virágtartók mai utánérzései vagy koppintásai. Ezek maguk azok a tárgyak.
Poós Zoltán rögtönzéseket, bagatelleket írt gyerek- és fiatalkorunk felejthetetlen tárgyaihoz. Magukhoz a tárgyakhoz.
Ahogy
a műfajmegjelölés is jelzi, a történelemnek és személyes
élettörténetünknek ez a nagyon fontos szakasza (vö. fiatalságunk)
minimum vegyes színvonalú tárgyak között zajlott. Mondjuk ki: igen sok
tömeggyártott, ma már megmosolyogtató vacak között, néhány üdítő
kivétellel. Amelyek, ha nem lettek volna egyben szimbólumai a kornak,
jelentéktelen műanyag- és pléhkupaccá olvadnának össze az
emlékezetünkben.
De abszolút a kor szimbólumai. És ettől nagyon élesen, egyenként megmaradtak a fejünkben. És rettentő sokat jelentenek.
Azt mondom, baba szappan, azt mondod, alföldi papucs. Azt mondom, mátépéter, azt mondod, vetkőzős toll. És így bólogatunk tovább.
A könyvet múlt vasárnap, a WAMP-on remek hangulatú beszélgetésben mutatta be Winkler Nóra és a szerző.
 |
| ropi, Márka, franciadrazsé, Traubisoda: ahogy dukál |
Az írások nagyon változatosak: némelyik kvázi óda egy-egy imádott tárgyhoz, némelyik
könyörtelen pamflet, némelyik a legjobb novellákkal vetekszik, némelyik
leltár. Az Alföld-versek megidézése zseniális ötlet: épp ott emeli meg a szöveget, ahol házibuliba való sztorizgatásba menne át.
Az Állami Áruháznak
köszönhetem, hogy ma az okmányirodában* töltött, laza háromórás
várakozás különösebben nem viselt meg. Pontosabban, a várakozás maga nem. Olvasás közben a
sírva röhögés és a csendes, fájdalmas nosztalgiázás közötti skála össze
fokát bejárva, kezemben a 736-os sorszámmal visszaemlékeztem a
gyerekkoromra.
Az iskolai papírgyűjtésekre a kölcsönkért gurulós kocsikkal.
A szülinapi zsúrokra (fénykép a szekrénysor előtt, az asztalkán mindig félrecsúszó kis terítő, tortabevonós torta).
A műbőr puffokra és a rossz szövetű, de irtó kényelmes ágyneműtartós heverőkre, a kieső rugóikkal.
Az iskolai seregszemlékre és a büfékre. A sötétkék köpenyemre.
A macskáinkra. Az omladozó vakolatra.
Remélem, az Állami Áruház dedikált példánya később is felidézi majd bennem, ahogyan Poós Zoltán mesélt arról, ami az én gyerekkorom (is) volt. A könyv kiválóan bizonyítja a nagy igazságot: igazán jó csak az tud lenni egy adott témában, aki megszállottan gyűjti, kutatja - és élvezi, amit csinál.
Hoppá.
 |
| ott volt mindenki, aki számít |
 |
| a rózsaszín kendős sorbanálló vagyok én
*csodálatos, kimeríthetetlen írói téma
És akkor, a végén
a top 10 nekem:
Te mit őriztél meg a gyerekkorod tárgyaiból - és mit tennél el "a mai eszeddel"? (Most érkezett egy e-mail: a könyv kedvezményesen kapható itt.) |
Jó volt olvasni beszámolód, ha már én nem tudtam ott lenni.
VálaszTörlésListám:
Paff a bűvös sárkány és Moncsicsi LEMEZ,
golyórágó
mazsolás túrókrém
nagy, kopasz anyagtestű baba
Burda, amiért megveszett az egész család
Tau bácsi videokazettán (cseh gyerekfilmek egyik remeke)
Piros, talán Réka gyerekbútor
Köszönöm a játékot! :) Szép estét! Lili
Köszönöm, Lili,
Törlésállati jó a listád!! golyórágó, kiszáradt verzióban is, és mazsolás túrókrém rulez. :)
Judit
kedvet kaptam, nagyon köszi az ajánlót!:)
VálaszTörlésenyém lista:
kacsintós pénztárca
téli fagyi (tudjátok, az az émelyítő csokikrémes tölcséres bezacskózott:D)
cumi(alakú)-gumicukor
franciacsatt hatalmas bársony-masnival díszítve
a rózsaszín walkman-em:)
cigirágó
szagos radírgyűjtemény!
frakk diafilm
Klinika sorozat nézése anyuval keddenként - közös epekedés Udó után:D
színes műszálas kisszoknyák hozzájuk való mellénykével
bilifrizura
:)
Kati
Kati,
TörlésUdónál hangosan felröhögtem... zseniálisan visszahoztad a kor hangulatát, köszönöm!