Ugrás a fő tartalomra

Smirgli és pemzli II.: a "mesélőpad" újjászületése

Hogy mi hír az íróasztalról? Várjatok csak, a mese végére kiderül az is.

Van egy régi, viharvert, úgynevezett szennyespadunk. Ami ráadásul még félkarú is (valaki egyszer nem fért be a konyhaasztal mellé az egyik karfától, így leszedte - nem, én nem voltam ott... több évtizede lehetett).


Mégis kultikus darab minálunk: minden este ezen folyik a meseolvasás. Miközben a hatéves H. a galériaágyban hallgatja a sztorit, a felnőtt kényelmesen leül az időközben a gyerekszobába költöztetett padra - egyesek még a lábukat is felteszik a szemben lévő komódra. Vagy a karfátlan részre.

Úgy döntöttem, hogy sokadik színtesztemnek használom a mesélőpadot - miközben rendbe is teszem.

hát, volt mit csinálni!

Az íróasztal-bejegyzéshez írt rengeteg hasznos kommentetek ugyanis ráébresztett néhány dologra:

a) a százévesnél idősebb íróasztal váza nagy valószínűséggel fenyő, értékes dió furnérral, amit ha leszedek, egy szimpla fenyő íróasztalom lesz, amiből azért akad egy pár;
b) ugyanakkor továbbra is festve tetszene jobban (ha egyszer ezt a színt nem szeretem, és ha már a tökéletes politúros felújítás egy ideig ki van zárva az anyagiak okán);
c) bármennyire szeretem is az Elefántlehellet színt - szinte minden ismerősöm vágja ezt a nevet; lehet, hogy ilyen sokan olvassák a blogot?! :-) -, nem illik 100%-osan abba a szobába, ahová valószínűleg kerülni fog. Oda világosabb-törtfehér-krémszínű illene.

Úgyhogy még várok a megfelelő pillanatra. Addig viszont, hogy ne üljek tétlenül, a padon teszteltem a színt és a Bosch gépeket.

az excentercsiszoló és felhajtható ülőke öreg fája, amit felfrissítettem vele
Lépésekben:

- a régi festék eltávolítása hőlégfúvóval (előny: frissen mosott hajjal is lehet csinálni, nem túl zajos; hátrány: kicsit büdös)



kupiii!
a nehezen elérhető részekre főleg ezt ajánlom
- majd excentercsiszolóval is (előny: hatékony, hátrány: frissen mosott hajjal nem lehet csinálni, egy társasházhoz nyitott balkonajtóval túl zajos - de azért kibírta mindenki szólás nélkül);

elhasználtam az összes csiszolólapomat; ez jobb híján egy utolsó 120-as, de a legjobb a 60-as és a 80-as volt
kezd látszani maga a fa
jól le volt alapozva erdetileg is...


ez csak egy minta-doboz


- majd kézzel is (most először két olyan szálkát gyűjtöttem be...)
- portalanítás, alapozás egy rétegben, száradás után finom csiszolás, portalanítás:


- festés két rétegben, a kettő között finom csiszolás és portalanítás. Mesére várva:

ülőpárnát is teszünk majd rá



Vélemény a Farrow and Ball-festékről. Nagyon sokáig szedtem le a bútorról az eredeti rétegeket, ezért volt időm gondolkodni: erre az Estate Eggshell nevű beltéri fa- és fémfestékre azért is érdemes költeni, mert ha már sok szenvedés árán lecsupaszítunk egy egész bútort, nem azért kenjük le egy új festékkel, hogy a gyenge minőség miatt le kelljen szednünk pár év múlva... és az, hogy a Farrow and Ball-festék nem bocsát ki káros anyagokat a gyerekszobába, plusz az, hogy vízzel lemosható a kezemről, nálam mindent visz. 

Ennek a padnak a lefestése (alapozó- + fedőfesték) nagyjából 3000 forintba kerülhetett. És még mindig sok van az eredeti 750 ml-es dobozban.

A teszt eredménye: szuper a szín, de az asztalra, ha festem,  ennél világosabbat fogok választani.

Apropó, Farrow and Ball: kövesd a hazai forgalmazó Facebook-oldalát itt - most ráadásul pontosan ilyen fajtájú festéket + ecsetet + bútorgombot nyerhetsz vagy egy teljes szobára elegendő falfesték/tapéta árának felét spórolhatod meg! Jó, mi? Részetek itt.




Megjegyzések

  1. ugyanilyen macim van, kb 40 éves, anyától örököltem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ő is nyöszög, ha kocogtatod a hátát..? mert a miénk ilyen :D

      Törlés
  2. Gratulálok, nagyon szép lett a munkád eredménye.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…