Ugrás a fő tartalomra

GyerekJátékBolt nyitva: Projekt Showroom

Minket, felnőtteket kötnek a társadalmi normák és a buta konvenciók: udvariasan mosolyogva járunk körbe a gyönyörűen berendezett, kreatív és kizárólag minőségi játékokkal megtöltött térben, megcsodálva egy-egy szépen megmunkált fakardot, textilbabát, kisbútort. A gyerekek ellenben pontosan tudják, mi a teendő ilyenkor: cipőt-kabátot levenni, és: gyerünk, mindent kipróbálni!




Örülök, hogy H-val mentem el megnézni a VI. kerületi Hajós utca 41. alatt található kreatív kiállító- és beltéri játszóteret, a Projekt Showroomot. Ő ugyanis, amint belépett a varázsszekrény ajtaján, otthon érezte magát. Őt a maga hat évével nem korlátozta sem idő, sem árcédula: hirtelen minden az övé volt. Imádta a fából készült hajót, a hentergőt, az eredetihez megszólalásig hasonló bábszínházat és - velem együtt - a kaleidoszkópokat.

enter...

az ilyen tárgyakat a country-bloggerek miatt helyezték el







 A tér egyszerre vagány-alternatív, városi-polgári és vidékies-paraszti jellegű. A zongoránál, a kopott tálalóknál, ládáknál és székeknél elképzelni sem tudnék jobb bútorzatot az adott tematikához: a régi korokból ismerős, szépen megmunkált, minőségi gyerekjátékok, illetve iparművészek és dizájnerek alkotta ruhák, babaringatók, bútorok és dekorációk bemutatásához és vásárához.

kedvenceim: a hatalmas fűszeres fiókok

A nagy sikerre való tekintettel a nyitva tartást október 18-ig meghosszabbították; ha van időtök, nézzetek el a Projekt Showroom valamelyik programjára - vagy csak egyszerűen nosztalgiázni és feltöltődni!

(A képek a Projekt Showroom Facebook-oldaláról származnak.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…