Ugrás a fő tartalomra

Lomtalanításos, spejztakarításos kincsek

Kutyasétáltatáskor, illetve a játszótérről hazafelé nagyon jól lehet úgy csinálni, mintha éppen random arra járnánk, nem pedig napok óta szemeznénk az adott kinccsel, amit most felmarkolunk. Fontos még: amikor megvan, nem szabad szaladni meg örömünkben ugrálni; úgy kell tenni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az egyik kezünkben gyerekkéz/póráz, a másikban egy, teszem azt, éjjeliszekrény van.
 
Most néhány, effektíve az utcáról, sőt: a kukából mentett kincset szeretnék megmutatni.

sütőforma, csak dekorációként használjuk

nagy ötletességgel kakaót tartunk benn'

kulcsosszekrény + óra, amellyel komoly terveim vannak; soook szabadidőre várok
A múltkor nem tudtam kinyitni a spejzajtót a himi-humitól, ezért nekifogtam a szelektálásnak, ami egyrészt szuper "méregtelenítés"-érzést adott, másrészt megörvendeztetett ezekkel az apróságokkal. 

csomagolópapír, felírótábla, mini cupcake alakú gyertyák, henger, mágneses rúd
 Ti miket szoktatok találni?




Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi pánik, csak azért lett törölve, mert tele volt gépelési hibával és fogalmam sincs, hogy hogyan lehet javítani a megjegyzést, ha már el lett küldve. Másodszorra már sikerült kijavítani. :-)

      Törlés
  2. Roy meg én régi gyüjtögetök vagyunk. Házasságunk évtizedei alatt, csak úgy minden válogatás nélkül a következöket szedtük össze utcáról, padlásról, az udvarról stb. Egy ágytáblát még Angliában, ami a lomtalanításra volt kirakva. Csinált belöle egy dupla ágyat Alex-nak. Aztán azt is lebontotta, jelenleg padként használjuk a csürben. Vidéken találtunk régi mezögazdasági eszközöket, amik most díszként a falon vannak: ekék, boronák, jármok stb. A pesti lakás udvarán egyszer valaki készült kidobni kb. 50-60 darab cserép edényt, köcsögöt, tálat, kancsót. Azokat is megmentettük, most vidéken díszítik a házaimat. Több, mint negyven éve, egy bérelt házban a padláson raktunk rendet amikor elökerült egy cuki antik varrógép, ami most díszként csücsül a pesti lakásban egy polcon. De ha netán varrni akarnék, azt is lehet, mert tökéletesen müködik. Persze csak a Roy féle felújítás után! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, csodás! És láttam is egy részét, tanúsíthatom, hogy nagyszerűen megtalálták a helyüket a kidobásra szánt tárgyak.

      Törlés
  3. Régóta szeretnék találni egy olyan Manner feliratú dobozt

    VálaszTörlés
  4. A kamratakarításkor valóban kincseket lehet találni,amiket az ember hétközben a sietős hétköznapokon csak úgy besuvaszt oda.:)
    Én most visszafogom magam,hogy ne hozzak haza semmit.Nehezen megy,de igyekszem.Nagy felhalmozó vagyok...
    A lányom a múltkor Pesten hazajött egy gyönyörű,nagy kerámiatállal. Egy cég kapuja elé volt kirakva.Nem is tudta először,hogy most mi van? Ez elvihető,vagy nem? Az volt.
    A kutyasétálgatós gyüjtögetés szuper ötlet!!!!!legközelebb bevetem.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mammka, én vidéken pár évvel ezelőtt kinéztem ezt a sárga tálat - akkor még a kerítésen belül volt, egy lomtalanításra váró kupac tetején -, és ADDIG sétáltam arra, amíg egyszer csak végre lomtalanítás lett!

      Törlés
    2. Ezt ismerem.:)))))de most sajnos tényleg okosan kell gyüjtögetnem.Mert morog a Jóember. Hjajj,szegény fejemnek.:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…