Otthonos ősz - a Period Living magazin októberi száma

Nagyon jó blogot írni és nagyon jó blogokon vidéki stílusú otthonokat nézegetni - még ma is izgatottságot érzek, amikor egyik vagy másik "kolléga" új bejegyzést ír, rákattintok a címre, és várom a képeket. Sőt, a blogolvasásnak az a többletfílingje is megvan, hogy többen vagyunk egyszerre egy virtuális térben, sokan olvassuk egyszerre ugyanazt. Menő.

Mégis, az én egyik bűnös szenvedélyem a papíralapú magazinok olvasása - egyedül, forró teával/kakaóval/tejeskávéval ~~és csokoládéval~~ a kezemben, jó hosszan és elmélázva a részleteken. Egy nívós country magazinnal bármikor le lehet venni a lábamról. Még teóriám is van (mint a függőknek mindig) arra vonatkozóan, hogy miért nem elég nekem az internet kínálta képdömping: az emberi észlelés/érzékelés már csak olyan, hogy hiába vizsgálunk meg egy teret a képernyőn, igazán plasztikusan akkor jelenik meg előttünk, ha nyomtatásban is látjuk.

Ha már élőben nem lehet, ugye.

A Hungaropress jóvoltából ismét friss, szinte még nyomdaillatú magazinok hevernek mellettem. Még barátnőm, E. nyári meglepetéscsomagja (ismét köszi! köszi!) ismertette meg velem az egyiküket, és azóta lett a kedvencem: a Period Living.

Neked szól ez a magazin, ha:

- imádod a vidékies stílust, és vonzanak a régi bútorok és textilek, akár nagyobb mennyiségben is;

- szerinted a vidéki élettől a házi- és haszonállatok elválaszthatatlanok (kapirgáló tyúkok!);

- szereted, amikor egy magazinban igen sok igen jó házriport van (nem pedig legfeljebb egy darab tűrhető lakásriport, mint amihez kénytelenek voltunk hozzászokni az elmúlt évek hazai magazintermését figyelve, nagy tisztelet a kivételnek);

....és selyempaplanjai

- érdekel a restaurálás, a régi/bontott anyagok integrálása például egy kerti ösvénybe;

- éppúgy vonz a szerény, natúr, praktikus angolos stílus, mint a grandiózusabb megoldások (csillárok, kárpitok).

Chloe Lamb paplangyártó, kutyusa...

A csodás külföldi magazinokat, köztük a Period Livinget a Hungaropress webshopjában vagy a kijelölt árusítóhelyeken vásárolhatod meg.

Az ár-érték arányról: ezek a magazinok nagyjából a hazai társaik négyszeresébe kerülnek, de nagyon érdemes alkalmat találni (névnap, születésnap, évforduló...), amikor megjutalmazzuk magunkat, barátnőnket egy-egy példánnyal. Átkötve egy csinos szalaggal, egy finom kávé és egy süti mellé: fantasztikus. Megéri például nem méregdrága helyen, hanem otthon kávézni és sütizni, ilyen magazint prezentálva...

Mert ezek a magazinok - bátran állítom - számunkra, country-fanok számára nem négyszer, hanem tízszer olyan jók, mint a kedvezőbb árú társaik.

Én tavaly két darab külföldi lakberendezési magazint kértem karácsonyra. Tudjátok, függő vagyok.

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban