Magazinmánia! - JÁTÉK HungaroPress-utalványért

UPDATE: október 9. kedd éjfélig meghosszabbítjuk a játékot, annyian jeleztétek, hogy jönnétek! Köszönjük az eddigi rengeteg e-mailt is, még a mai napon mindenkinek küldünk visszaigazolást. :-)

Vannak partnerek, akikkel 100% élmény együttműködni. Ilyen a Hungaropress csapata is: eddigi játékaink során mindig kedves, segítőkész munkatársaikkal találkoztam, és nekik köszönhetően szebbnél szebb lakberendezési magazinokról írhattam ajánlócikkeket. Most, a CK blog 2. születésnapja előtt pár héttel olyat találtunk ki, amit még eddig sosem. Ezúttal nem mi válogattuk ki a lapokat, hanem szabad kezet adunk nektek. Itt a nagyszerű alkalom, hogy a család minden tagját megajándékozd a kedvenc külföldi magazinjával vagy könyvével, hiszen

egy szerencsés Country Komfort-olvasó nyereménye:

egy 10.000.- forint értékű vásárlási utalvány, amelyet a Hungaropress webshopjában szabadon levásárolhat!

Választhat a többszáz magyar és idegen nyelvű lap és könyv közül. Például:

Tennivalók, ha szeretnél játszani:

1. Célunk az 500 fős HungaroPress-csapat: legyél a Hungaropress és a Country Komfort követője a Facebookon, és

2. Válaszolj a következő kérdésre:

Melyik két szenzációs könyvújdonság található a Hungaropress honlapján a KIEMELT AJÁNLAT részben?

Válaszod küldd el a countrykomfort@gmail.com címre. A tárgymezőbe írd be: Hungaropress-JÁTÉK.

3. Valamint: vidd a játék hírét lájkkal, megosztással.

Köszönjük!

4. Ha tetszenek az itt olvasott bejegyzések, lehetsz a Country Komfort rendszeres olvasója is! Jó érzés lenne, így, a második szülinap előtt. :-)

Az e-mail címeket nem használjuk fel semmire.

A játék 2012. október 8-án, hétfőn éjfélkor ér véget.

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban