Ugrás a fő tartalomra

Irodalom és tárgykultúra a retro jegyében - könyvbemutatón jártam

"Nem retro az. Régi." - mondta teljes joggal kedves barátunk, amikor egy másik kedves barátunk hetvenes-nyolcvanas években "ragadt" balatoni nyaralójának hangulatáról áradoztam neki, és retrózni mertem. A kissé pikírt helyreigazítás azt jelentette: ezek a lakberendezési tárgyak nem a nagymintás, harsány textilek, a műbőr fotelek, a makramék és bambusz virágtartók mai utánérzései vagy koppintásai. Ezek maguk azok a tárgyak.


Poós Zoltán rögtönzéseket, bagatelleket írt gyerek- és fiatalkorunk felejthetetlen tárgyaihoz. Magukhoz a tárgyakhoz.

Ahogy a műfajmegjelölés is jelzi, a történelemnek és személyes élettörténetünknek ez a nagyon fontos szakasza (vö. fiatalságunk) minimum vegyes színvonalú tárgyak között zajlott. Mondjuk ki: igen sok tömeggyártott, ma már megmosolyogtató vacak között, néhány üdítő kivétellel. Amelyek, ha nem lettek volna egyben szimbólumai a kornak, jelentéktelen műanyag- és pléhkupaccá olvadnának össze az emlékezetünkben.
De abszolút a kor szimbólumai. És ettől nagyon élesen, egyenként megmaradtak a fejünkben. És rettentő sokat jelentenek.

Azt mondom, baba szappan, azt mondod, alföldi papucs. Azt mondom, mátépéter, azt mondod, vetkőzős toll. És így bólogatunk tovább.

A könyvet múlt vasárnap, a WAMP-on remek hangulatú beszélgetésben mutatta be Winkler Nóra és a szerző.

ropi, Márka, franciadrazsé, Traubisoda: ahogy dukál

Az írások nagyon változatosak: némelyik kvázi óda egy-egy imádott tárgyhoz, némelyik könyörtelen pamflet, némelyik a legjobb novellákkal vetekszik, némelyik leltár. Az Alföld-versek megidézése zseniális ötlet: épp ott emeli meg a szöveget, ahol házibuliba való sztorizgatásba menne át.

Az Állami Áruháznak köszönhetem, hogy ma az okmányirodában* töltött, laza háromórás várakozás különösebben nem viselt meg. Pontosabban, a várakozás maga nem. Olvasás közben a sírva röhögés és a csendes, fájdalmas nosztalgiázás közötti skála össze fokát bejárva, kezemben a 736-os sorszámmal visszaemlékeztem a gyerekkoromra.

Az iskolai papírgyűjtésekre a kölcsönkért gurulós kocsikkal.
A szülinapi zsúrokra (fénykép a szekrénysor előtt, az asztalkán mindig félrecsúszó kis terítő, tortabevonós torta).
A műbőr puffokra és a rossz szövetű, de irtó kényelmes ágyneműtartós heverőkre, a kieső rugóikkal.
Az iskolai seregszemlékre és a büfékre. A sötétkék köpenyemre.
A macskáinkra. Az omladozó vakolatra.

Remélem, az Állami Áruház dedikált példánya később is felidézi majd bennem, ahogyan Poós Zoltán mesélt arról, ami az én gyerekkorom (is) volt. A könyv kiválóan bizonyítja a nagy igazságot: igazán jó csak az tud lenni egy adott témában, aki megszállottan gyűjti, kutatja - és élvezi, amit csinál.





Hoppá.


ott volt mindenki, aki számít

a rózsaszín kendős sorbanálló vagyok én

*csodálatos, kimeríthetetlen írói téma

És akkor, a végén

a top 10 nekem:

  • kutyás persely
  • hőmérős házikó
  • Donald rágó
  • Kojak nyalóka
  • Márka üdítő
  • ugráló béka
  • mentolos szipka
  • Hahota
  • Gazdálkodj okosan!
  • moncsicsi

  • +1: nyíllövő puska

Te mit őriztél meg a gyerekkorod tárgyaiból - és mit tennél el "a mai eszeddel"? 

(Most érkezett egy e-mail: a könyv kedvezményesen kapható itt.)




Megjegyzések

  1. Jó volt olvasni beszámolód, ha már én nem tudtam ott lenni.
    Listám:
    Paff a bűvös sárkány és Moncsicsi LEMEZ,
    golyórágó
    mazsolás túrókrém
    nagy, kopasz anyagtestű baba
    Burda, amiért megveszett az egész család
    Tau bácsi videokazettán (cseh gyerekfilmek egyik remeke)
    Piros, talán Réka gyerekbútor

    Köszönöm a játékot! :) Szép estét! Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Lili,

      állati jó a listád!! golyórágó, kiszáradt verzióban is, és mazsolás túrókrém rulez. :)

      Judit

      Törlés
  2. kedvet kaptam, nagyon köszi az ajánlót!:)
    enyém lista:
    kacsintós pénztárca
    téli fagyi (tudjátok, az az émelyítő csokikrémes tölcséres bezacskózott:D)
    cumi(alakú)-gumicukor
    franciacsatt hatalmas bársony-masnival díszítve
    a rózsaszín walkman-em:)
    cigirágó
    szagos radírgyűjtemény!
    frakk diafilm
    Klinika sorozat nézése anyuval keddenként - közös epekedés Udó után:D
    színes műszálas kisszoknyák hozzájuk való mellénykével
    bilifrizura

    :)
    Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati,

      Udónál hangosan felröhögtem... zseniálisan visszahoztad a kor hangulatát, köszönöm!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má