Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - IV. rész

Egy norvég ház nappalija. Várom a kritikus megjegyzéseket. Más szóval: nyomjátok a pontokat. :-)

(forrás)



Megjegyzések

  1. Na, de egy kép alapján? :)

    Nekem 6-os...

    Jó a hangulat, szép világos, kellemes terasz, viszonylag összehangolt berendezés..


    A tükör kilóg nekem a sorból, valamint fő bajom, hogy nem szimmetrikus az elrendezés , azt hiszem ezt ők is érzékelték, ezért tettek a kanapé fölé polcot.

    És az egész háttérfal nekem nagyon üresen kong. meg félrecsúszva.

    Egyébként a hangulata megfogott. AZt szeretem :)

    meg a tapétát, a padlót, és a nagy, fehér nyílászárókat :))

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, van bennem egy kis hiányérzet. Alapvetően igen, jó a hangulata, DE lehet, hogy nekem kicsit szűk? Én másképp rendezném el, lehet, hogy sarkosan, hogy nagyobb legyen a tér, és a nagy erkélyajtó előtt szabad legyen - mármint a tér. Így én olyan 7-8 pontot adnék. Mert amúgy a színek, a berendezés nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  3. Nekem olyan befejezetlen,ideiglenes hangulata van.Akad benne jó pár dolog,mégis üres érzetet ad.6 pont.

    VálaszTörlés
  4. A rózsás tapéta, és a tükör nálam 10 pont! Az összhatás 1 szűk szoba.. pedig a képen látható étkező asztal miatt gondolom sokkal nagyobb a tér! valamint a rácsos ágy is inkább emlékeztet 1 hálóra, mint 1 nappalira!

    VálaszTörlés
  5. Valószínűleg én sem így rendezném el,viszont minden berendezési tárgy nagyon nagyon tetszik a fal meg egyszerűen tökéletes,nálam 9-es :)

    VálaszTörlés
  6. Külön minden nagyon jó, együtt azonban van valami bibi. Az étkezőasztal, padló, tükör hármasa egységes a maga visszafogott kopottságában. A fonott szék is gyönyörű a padlóval, de a tükörrel szerintem már ütik egymást. A hátsó oldal színei, viszont az előzőket ütik. Itt a fa már nem a kopott szürkés színben játszik, inkább lenolajos, sárgás hatása van, a tapétával együtt. Az elrendezést illetően én a kanapét az ablakkal szembe tettem volna, a fonott szék került volna az ablak melletti sarokba, és a tapéta sem takarta volna az egész szemközti falat. De lehet, hogy ez sem segített volna a fent leírtak miatt. Nehéz pontozni. Külön-külön minden 10, együtt 6.

    VálaszTörlés
  7. Ugye? :) mondom én, hogy 6-os :)

    Külön-külön minden jó benne, de valahogy együtt nem rezonálnak megfelelően.

    VálaszTörlés
  8. Én nagyon jól érezném magam ebben a szobában,tiszta,fehér,kellemes!A tapétát is vagy megszoknám,vagy lecserélném...8,5pont!Másfél a tapéta...M.Évi

    VálaszTörlés
  9. Szamival értek egyett,valahogy nincs befejezve és maradék bútorok innen onnan. 4pont

    VálaszTörlés
  10. Ami igen: a padló és a fenyőasztal. Ami inkább nem, mint igen: a tapéta és a magában szép nádfekhely - nélküle máris jobban tetszene az enteriőr. Ami nagyon nem: a furcsán letakart asztalok és a GABONÁSZSÁKOK mint párnák; végtelenül modorosak és végtelenül divatosak, sajnos. Egyetértek: a franciás shabby chicnek, a kunyhó-stílusnak és a skandinávnak egy nem eléggé tehetséges kevercse. 6 pont, jobb napjaimon esetleg 7.

    VálaszTörlés
  11. hüüüü,de kemény voltál! :-)Évi

    VálaszTörlés
  12. Évi! Igen... sz@rul aludtam, lehetséges, hogy ezért :o

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok!
    Nekem 4-os, szépek a tárgyak, de ez a tapéta, ahogy összefut a faborítású mennyezettel agyoncsap mindent. Ami még zavaró számomra, az a vasalt abrosz a dohányzóasztalon...és remélem, hogy csak rosszul látom, hogy az egy krómozott lábú asztal :)Rendetlen a long chair és az is nagyon zavaró :( B.Mariann

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p