Ugrás a fő tartalomra

Vidék a városban = Country in the city II.

      A country lakberendezési stílus rajongói nemcsak vidéken, hanem a városban is szeretnék magukat mindenféle jóval körülvenni, mert számukra az otthonosság egyenlő a vidékiességgel. Az élet azonban igazságtalan: amit dekoráció terén a countryside-on többnyire nyugodtan, bátran szabad csinálni, azt városi lakásban csak ésszel, óvatosan. A városi lakásban - a paneltől a bérházig - a jól eltalált country jó arányérzéket jelent.

Akkor stimmel ugyanis, ha ki van centizve, hogy mennyire cuki.

Tehát, ha lehet, egy-két, jól megválasztott ponton legyen az.

Az alábbi dekoratív használati tárgyak közül bármelyik megfér egy városi lakótér többi elemével. Főként, ha kibírjuk, hogy csak egyet-kettőt alkalmazzunk. Szerinted?










(forrás)



Megjegyzések

  1. Szerelmes lettem a madarasba, és a csillárba :)

    VálaszTörlés
  2. én meg a szappantartóba... :)

    és egyetértek, a mértéktartás a legnehezebb / ebben is / :))

    VálaszTörlés
  3. Rose, szerintem is szépek! lillacska: a szappantartó elég ütős, pláne ezekkel a jó kis rusztikus szappanokkal...

    VálaszTörlés
  4. Én a koppotasokat nehezen tudom egy egyébként nem country (kopottas) lakásban elképzelni, nekem nem tetszik, mikor lerí róla, hogy mű, helyzetidegen. De speciel nekem az angol vidéki stílus is jobban bejön mint a (számomra kopottas) francia vidék (ahol be kell vallanom, túl mélyrehatóan még nem jártam)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p