Ugrás a fő tartalomra

Mosókonyha ikszedszer :)

Szerző:

Péntek van, dőljünk hátra egy percre! Itt, a blogon már-már hagyomány, hogy helyes és praktikus háztartási helyiségeket nézegetünk a hét utolsó munkanapján, mert a tisztaság, az üdeség, a rend jólesik a szemnek.

Dolgos hét volt: munka, cikkírás, játékszervezés, háztartás, programok, és mivel hétvégén is lesz tennivaló minden fronton, legalább szombaton délelőtt ki akarok menni a természetbe! Ezért szép, őszi időt várok. Igen, hallottam éjszaka az eső dobolását, de akkor is: reménykedem.

És Te? Hogy vagy és mit fogsz csinálni? Igazából kérdezem.

Valószínűleg mindannyiunk hétvégéjében közös elem, hogy mosni fogunk...


A mai adag mosókonyha-kép első csoportja a natúr színvilágot képviseli. A második pedig nagyon nem.

I. Természetes vonulat, visszafogott színek:












II. "Ha már itt töltöm a fél életemet, legalább vidám legyen":






Melyik tetszik jobban?
(Ha szeretnéd megnézni a korábbi gyűjteményeket, klikkelj a cikk alatt a "mosókonyha" címszóra, és bejön az arzenál....)



Címkék:

Megjegyzések

  1. Fróni2011. október 21. 9:21

    2,7,13...bármikor küldheted őket!!! Azok a kovácsoltvas tartók elképesztőek...tudom, vkinek túl-túl, de Nekem nagyon bejön! És igen...ezt eltaláltad:mosni is fogok a hétvégén! :)Jó kirándulást!

    VálaszTörlés
  2. enchanting2011. október 23. 21:09

    Itt egy kis kedvesség neked:)
    http://enchanting.bplaced.net/?p=1016

    Nem tudtam, hová írhatnám, úgyhogy ne haragudj, hogy itt tettem!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk