Ugrás a fő tartalomra

Északi fehérség "érdekes" színfoltokkal

Újra átvett képriport, amit a blog indulása óta csak úgy tudok elképzelni, hogy értelmes, minket is érintő témát vagy kérdést kapcsolunk hozzá.

A mai kérdéseim éppen ezért: szerinted hogyan mutat bármilyen barna bútordarab egy hangsúlyosan fehér enteriőrben általában és konkrétan ebben a lakótérben? Nálad van-e ilyen színpárosítás - ha igen, hol, ha nem, miért nincs?

Tudom, hogy a címmel ki is fejeztem előítéleteimet, úgyhogy nyílt lapokkal játszom: fehérrel vegyítve a méhviaszolt felületet inkább el tudom képzelni, a politúrozottat kevésbé, és miközben természetesen nagyon-nagyon örülnék, ha ilyen házam lenne, mint a képriportban (el is lestem néhány dolgot a szuper konyhából), felfedeztem néhány stílusbakit. Hogy a barna bútor stílusbaki-e vagy sem, döntsétek el! Nekem nem igazán jön be itt, mert nem értem, hogy miért lenne jobb választás a barna felület, mint a fehér/pasztell. A fehér túl steril, kórházszerű lenne, ahogy mondani szokták?


 







 Még egy utolsó kérdés: szerinted mi az, ami abszolút pozitívum, esetleg telitalálat a fenti lakásban?

(forrás)



Megjegyzések

  1. Nekem a 3. képen látható lámpa sokkal inkább bántja a szemem. Van amikor egy szép bútort kár lefesteni. Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, szerintem is így van! Csak a párosítással szoktam gondban lenni. Nekem festett asztalhoz festett szék dukál. Hogy kiszúrtad a lámpát..! :)

      Törlés
  2. Ezek a "barna" bútorok értékes, antik darabok, amelyeket nagy vétek lenne lefesteni! Persze ha nagyon roggyantak, menthetetlenek lennének, netán stílusmentesek,a javítással-festéssel jótékonyan belesimulhatnak a megálmodott fehér enteriőrbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Susula, igen, az látszik rajtuk, hogy politúrozott, értékes darabok!

      Törlés
  3. nálam pont így van, adottak voltak a barna bútorok amikor beleszerettem a fehérbe, jól megfér szerintem, picit karakteresebb. az első kép a kedvenc, az a lakás legjobb része.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jól mutathat, Pimpa! Az én tervem az, hogy egy-egy szoba marad barnás, a többi pedig lehet világosabb. De lehet, hogy kipróbálom a keverést is. :)

      Törlés
  4. Szerintem nagyon ütős így együtt. Csupa fehérben egy szép, de unalmas otthon lenne.
    Az én szememet a piros csillár is szúrja a hálószobai képen, de hát ez teljesen ízlés dolga.

    VálaszTörlés
  5. A két kanapé és a textilék nekem jöhetne!

    VálaszTörlés
  6. Szerintem különlegesen szép bútorok kaptak így "extra" hangsúlyt, nekem nagyon tetszik. Nem tudom eldönteni, hogy a már említett lámpa, vagy a csodás karosszék kárpitjának a fáradt, sápadt színe zavar jobban. Összességében nekem jöhetne így, egyben az egész :)

    VálaszTörlés
  7. Én elfogadnám az egészet és eléldegélnék itt kisebb változtatásokkal :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p